Vitovszki István

A FELTÁMADOTTHOZ

Jóságos Mester, Te Feltámadott!

Testi szemeim még nem láttak Téged,

De azért Tamás én mégsem vagyok;

Nem óhajtom, hogy szent sebeid lássam,

S azokba bűnös ujjam belemártsam,

Én hiszem Uram, hogy Te vagy az Élet!

Érezlek sokszor láthatatlanul,

Amint benyitsz a lelkem szentélyébe

S áldó kegyelmed rám szeretve hull;

És hallom szelíd szavad suttogását,

Mint halkan zengő, szent mennyei hárfát:

- Fiam, gyermekem! … Béke neked, béke!…

Ó, légy vendégem sokszor énnekem!

Ó, légy már enyém úgy, hogy sohse hagyj el,

Én feltámadott, drága Mesterem!

Hogy enyém legyen a győzelmes élet

Te segíts eltiporni a bűnt, a vétket,

S önzésem sírjából, ó, Te támasz fel!