IRODALMI KITEKINTŐ

Gróf Buttler János „különös” házasságának igaz története

A palágykomoróci református parókia 1845.-évi hetes sorszámú bejegyzésében a következő szöveg olvasható: „Május 7. Méltóságos Bardányi Gróf Buttler János Úr Meghalt Dobóruszkán tétetett a Palágyi Református Templom alatti sírboltba, hol nyugodjon békességbe, meghalt csuklásban, volt 73 éves.”

Ki is volt gróf Buttler János, akit a széles nyilvánosság Mikszáth Kálmán 1900-ban írt nagysikerű regényéből, a Különös házasságból ismert meg? Van-e, és mennyi valóságalapja a regényből megismert házassági történetnek?

A Buttler család írországi származású, német-római birodalmi főnemesi família, a XVII. század végén települt Magyarországra. Egy bizonyos báró Buttler az egri vár kapitánya volt. Buttler János gróf utódok hiányában életének utolsó éveiben református gyülekezeteket (Palágy, Székesfehérvár), tanintézeteket (Csurgó, Losonc, Máramarosi Református Jogakadémia) támogatott, és 126 ezer forintot ajánlott fel a tervezett honvédtisztképző Ludovika Akadémia alapítására. Halála után maradék birtokait gróf Buttler Sándor volt bajor királyi főhadnagy örökölte, aki részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharc küzdelmeiben, mint az Ung vármegyei önkéntes nemzetőr osztály parancsnoka.

Elhíresült házasságának hiteles történetét Pásztor Emil, az Egri Eszterházy Károly Főiskola Magyar Nyelvészeti Tanszékének tanára írta meg 1999-ben a Magyar Szemlében.

Bár Mikszáth műve elején leszögezi, hogy „az, aki a naplójában följegyezte e történetkét, sohasem szokott hazudni, igaz hát minden szava”, a valóság mégis eltér a leírtaktól. A regény szerint gróf Buttler János jogászdiák tanulótársával, Bernáth Zsigával együtt utazik húsvéti vakációra. Visszatérőben báró Dőry István olaszliszkai szolgabíró fondorlatos módon és akarata ellenére összeházasítja leányával, Máriával, miután azt a helyi plébános elcsábította. Fáy István, Buttler gyámatyja azonnal pert indít az egri érseki szentszék előtt, hogy a nyilvánvalóan erőszakkal kikényszerített házasságot érvénytelenítsék. Hosszú évekig folyik a per, de a gróf nem tudja elérni, hogy megszabadulva házasságától, szíve választottjával lépjen frigyre.

Mikszáth szerint történetének „alapja” Bernáth Dezső országgyűlési képviselőtől származik, aki a regényben szereplő Bernáth Zsigának a fia volt. Bernáth Dezső bevallása szerint ezt a történetet maguktól a szereplőktől hallotta, illetve régi levelekben olvasta. Szerinte az esemény a Sárospataktól nem messze fekvő Bodrogolasziban játszódott le a XIX. század legelején, és a történtek után Buttler János harminchat éven át pereskedett az egyházi hatóságok előtt, de házasságát nem tudta érvényteleníteni. Mikszáth jóhiszeműen hitelt adott ennek a történetnek, és ez lett az alapja izgalmas és érdekes regényének. Mára tudott, hogy Bernáth Dezső adatai jórészt hamisak voltak, és csak mendemonda volt, hogy a grófot erőszakkal kényszerítették házasságra. Ezt bizonyítja dr. Dőry Ferenc Gróf Buttler János házassága című, tudományos alapossággal megírt könyve, amely 1931-ben jelent meg Pécsen.

Gróf Buttler János 1773. február 25-én született. Felesége, Döry Katalin grófnő (aki a regényben báró Dőry Mária lett) fél évvel volt fiatalabb nála. Apósa, gróf Döry Gábor volt (Mikszáthnál báró Dőry István). Bernáth Zsigmond 1790 októberében született, 17 évvel volt nála fiatalabb, tehát nem lehetett iskolatársa. Buttler 17 éves korában ismerkedett meg gróf Döry Gábor legidősebb leányával, Katalinnal. Beleszeretett a szép, fiatal lányba, és 1792-ben el is jegyezte őt. Eljegyzési szerződésükben a mindössze 19 éves gróf így nyilatkozik: „szabad akaratombul és egyenes szívbéli indulatomtul viseltetvén, s eljegyezvén magamnak örökös hitves társamnak”. Eljegyzésük után egy hónappal édesapja meghal, ő árván marad, óriási vagyont örököl Ung vármegyétől Torontál vármegyéig, elsősorban földbirtokokat. Szülei már nem élvén, saját korában gyermekkorúnak számítván, szerelmét, Katalint csak püspöki engedéllyel vehette el. Ismerve a fiatal gróf könnyelmű természetét, az engedélyt nem kapta meg. Birtokai gondnokához, Fáy Bertalanhoz (a regényben Fáy István) fordul segítségért. Végül 1792. augusztus 20-án mégis csak megtarthatják az esküvőt Girincsen a plébániatemplomban a Szent István-napi nagymise után. Egy ideig zavartalan boldogságban élnek, gyermekük azonban halva születik. Ez a bánat feldúlta családi életüket. A családi békét kikezdi a féltékenység, erre okot elsősorban a fiatal férj ad, aki nem sokat törődött a házastársi hűséggel. Házasságuk megromlik, szétköltöznek, de a feleség kéri házassági életközösségük helyreállítását az egri püspöki szentszéknél, amely kötelezi is erre a grófot. Bár egy időre újra összeköltöznek, de a gróf léha erkölcsű férj maradt, nem becsülte, sőt gyűlölte feleségét, állandóan zsarnokoskodván felette. 1803 decemberében a csanádi püspöki szentszék ítéletében őket ágy- és asztaltól elválasztotta, Buttlert pedig méltányos tartásdíj fizetésére kötelezte.

A grófot egyre jobban bántotta, hogy nincsenek gyermekei, nincs fiú örököse, ezért szabadulni kívánt házassága bilincseitől. Ekkor még az egyház egy szabályosan megkötött házasságot nem bonthatott fel, és nem járulhatott hozzá újabb házassághoz. A polgári házasság intézménye még nem működött. Így házassági kötelékük megtámadása nem kecsegtetett sikerrel, ezért ravasz ügyvédje, Sávoly Sámuel azt indítványozta, hogy akár tanúk megvesztegetésével azt kellene bizonyítani, hogy házasságukat, melyet 35 évvel korábban kötöttek, erőszakkal kényszerítették ki. 1827 áprilisában kérik az egri érseki szentszéket, hogy semmisítsék meg házasságukat. Az egyházi bíróság éveken keresztül hallgatott meg tanúkat, de a kikényszerítést nem sikerült bizonyítani. 1831. június 30-i ítéletében a szentszék a házasságot önként és szabadon köttetettnek nyilvánította, és azt érvényesnek és törvényesnek jelentette ki. A pereskedés, fellebbezés folytán az esztergomi prímási szentszéknél folytatódott, amely az elsőfokú bíróság ítéletét jóváhagyta. Buttler ezután Rómába, az apostoli szentszékhez fellebbezett, de a prímási szentszék jobbnak látta az ügyet nem terjeszteni oda.

Buttler gróf holta napjáig nem békült meg feleségével, de kénytelen-kelletlen fizette neki az évi 5000 pengő forint tartásdíjat. Ő maga áttért a református hitre, és vagyonából jelentős adományt tett a Ludovika Akadémia részére (126 ezer pengő forint). Kezdeményezésére 1844-ben új, festett mennyezetet kapott a palágyi református templom, és új ablakot nyitottak a templom nyugati falán. A gróf 1845- ben, felesége 1852-ben fejezte be zaklatott életét.

Házasságuk valódi története lényegesen eltér tehát attól, ahogy azt Mikszáth megírta egyébként csodálatos regényében. Az író egy igen rokonszenves, tragikus hőst faragott Buttler gróf alakjából, aki pedig jórészt saját hibáinak lett áldozata. Döry Ferenc így jellemzi Buttlert: „egyedül saját szenvedélyei vezették, ... a házasélet tekintetében sem akart erkölcsi korlátokat és maga felett tekintélyt elismerni. Vagyonának közcélokra való osztogatásában is felesége iránt táplált gyűlölet inspirálta”.

Mikszáth elhívén az anekdotaszerű történetet, élve a költői szabadsággal, írta meg regényét. Arról nem tehetett, hogy művét a kommunizmus éveiben egyházellenes propagandára használták fel, és alapul szolgált a katolikus egyház elleni méltatlan és aljas rágalomhadjáratban. Paál Zsolt szerint művével Mikszáth „közel került ahhoz a fenyegető liberalizmushoz, amely pestisjárványként dúlta fel Magyarország szellemi és irodalmi életét a XX. század legelején”.

Mindettől függetlenül mi, palágykomoróciak büszkék vagyunk Buttler János grófra ugyanúgy, mint „megörökítőjére”, Mikszáth Kálmánra, hisz általuk még ismertebb lett XIII. századi műemlék-templomunk.

/Kiss Béla/