ÉLETSORSOK

ÜTŐ ENDRE

(1937. június 2. - 2017. július 25.)

az Operaház néhai nyugalmazott főigazgatója,

operaénekes

1937-ben háromszéki székely család sarjaként látta meg a napvilágot Kőbányán. A Pongrácz-telepen töltötte gyermek- és ifjúkorát, s a Szent László Gimnáziumban érettségizett. Fiatalon kiváló sportoló volt, kosárlabdázóként az utánpótlás-válogatottságig vitte. A sport mellett színi karrierről álmodozott, de végül a Zeneakadémia ének tanszakára iratkozott be.

 Tanulmányait 1964-ben fejezte be, diplomáját kézhez véve a Magyar Állami Operaház magánénekese lett. Az intézményben egy évvel korábban főiskolai növendékként mutatkozott be Debussy Pelléas és Mélisande című operájának Arkel királyaként, illetve Alban Berg Wozzeck című operájában. 1964 és 1966 között a római Santa Cecilia Akadémián tanult, Münchenben és Reggio Emiliában énekversenyt nyert, utóbbin a pályakezdő Luciano Pavarottival is együtt énekelhetett.

 A zeneirodalom legnagyobb basszus szerepeit formálta meg pályafutása alatt, főként Verdi, Puccini, Csajkovszkij és Gounod operáiban lépett színpadra, de volt címszereplő Bartók művében, A kékszakállú herceg várában, Monteverdi Poppea megkoronázása című operájában Seneca, Mozart Varázsfuvolájában pedig Sarastro ruháját öltötte magára. Többször énekelt oratóriumszólistaként is.

 1990 és 1995 között a Magyar Állami Operaház főigazgatója volt. Kinevezésére azt követően került sor, hogy 1990 decemberében először hirdettek nyilvános pályázatot az intézmény élére. Igazgatása alatt operastúdiót alapítottak, hogy a fiatal művészeket a színpadi játékra oktathassák, 1991-ben a Budapesti Operabarátok Egyesületének egyik alapító, majd elnökségi tagja volt. A művészt, aki kinevezésével egyidejűleg felhagyott az énekléssel, megbízatásának lejárta előtt két hónappal mentették fel tisztségéből. A rendszerváltást követően négy évig a Fővárosi Közgyűlés tagja, egy ideig a kulturális bizottság alelnöke is volt. 1990-ben - még az Operaház megbízott igazgatójaként - alapítványt hozott létre magánénekesek jutalmazására, a Pro Opera Lirica-díjjal az előző évadban legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó magánénekest ismerték el.

Nyugdíjba vonulása után feleségével Lovasberénybe költözött, ahol a Kastély és parasztház programsorozat keretében több operát is színre állított a Cziráky-kastély udvarán. Köztük volt Mozart Figaro házassága és Don Giovanni című operája, Nádasdladányban Erkel Bánk bán, Verdi A trubadúr című művét és Kodály Zoltán Háry János című daljátékát játszották, a jelmezek és a díszletek tervezésében felesége is részt vett.

 Az énekművész évtizedek óta foglalkozik agyagozással és fafaragással. Több mint kétszáz éves lovasberényi parasztházában van a műhelye, galériát is működtet itt, amelyet a ház istállójából és a felette lévő szénapadlásból alakítottak ki. Országszerte több kiállítása volt alkotásaiból, amelyek között vannak népművészeti, illetve mitológiai, bibliai ihletésűek, fejszobrokat mintázott meg a magyar irodalom kiemelkedő alakjairól, kortárs művészekről és barátokról, de a groteszk ábrázolásmód sem áll tőle távol.

 Ütő Endrét 1970-ben Liszt Ferenc-díjjal tüntették ki, 1972-ben elnyerte a Székely Mihályról elnevezett emlékplakettet. 1993-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje, 2014-ben a Magyar Érdemrend középkereszt (polgári tagozat) kitüntetésben részesült,

2017-ben érdemes művész lett, 1996-tól Kőbánya díszpolgára.

***

Szerkesztés közben érkezett a megdöbbentő hír, 2017. július 25-én, nem sokkal 80. születésnapja után Ütő Endre megtért teremtőjéhez..