ARAD ÜZENETE

(1849. október 6-án)

Október 6-a az aradi vértanúk emléknapja.

Arra a 13 honvédtábornokra emlékezünk ezen a napon,

akiket 1849-ben végeztetett ki Julius Jacob von Haynau osztrák tábornagy.

Az utolsó mondataikkal szeretnénk emlékezni a tizenhárom aradi vértanúra:

Leiningen-Westerburg Károly:

A világ feleszmél majd, ha látja a hóhérok munkáját.

Damjanich János:

Legyőztük a halált, mert bármikor készek voltunk elviselni azt.

Török Ignác:

Nemsokára Isten legmagasabb ítélőszéke elé állok.

Életem parányi súly csupán, de tudom, hogy mindig csak Őt szolgáltam.

Aulich Lajos:

Szolgáltam, szolgáltam, mindig csak szolgáltam.

És halálommal is szolgálni fogok.

Forrón szeretett magyar népem és hazám, tudom, megértik azt a szolgálatot.

Vécsey Károly:

Isten adta a szívet, lelket nekem, amely népem és hazám szolgálatáért lángolt.

Lázár Vilmos:

Ki tehet arról, hogy ilyen a magyar sorsa?

Krisztus keresztje tövében érett apostollá az apostolok lelke,

és bitófák tövében kell forradalmárrá érni a magyar lelkeknek.

Dessewffy Arisztid:

Tegnap hősök kellettek, ma mártírok... Így parancsolja ezt hazám szolgálata.

Nagy-Sándor József:

De rettenetes volna most az elmúlásra gondolni,

ha semmit sem tettem volna az életemben.

Alázatosan borulok Istenem elé, hogy hőssé, igaz emberré, jó katonává tett.

Knézich Károly:

Milyen különös, hogy Haynau bíró is keresztény, és én is az vagyok.

Csak az ördög keverhette így össze a kártyákat.

Schweidel József:

A mai világ a sátán világa, ahol a becsületért bitó, az árulásért hatalom jár.

Csak egy igazi forradalom, a világ új forradalmi embersége

söpörheti el ezt az átkozott, meghasonlott világot.

Kiss Ernő:

Istenem, az újkor ifjúsága egész ember lesz-e?

Árpádok dicső szentjei virrasszatok a magyar ifjúság felett,

hogy Krisztusé legyen a szívük és a hazáé az életük.

Láhner György:

Krisztus keresztje és a bitófa oly rokon.

És az isteni áldozat mellett oly törpe az én áldozatom.

Poeltenberg Ernő:

Minket az ellenség dühös bosszúja juttatott ide.