PÁRHUZAMOS ÉLETRAJZOK

A két Széll Kálmán

A gondviselés kifürkészhetetlen akaratából élt a 19. században két magyar ember, akit ugyanúgy hívtak, s akik – bár ez ma sem közismert – távoli rokonok voltak.

Akár testvérek is lehettek volna, hiszen csak öt év korkülönbség volt köztük. Nevükön kívül abban is hasonlítottak, hogy mindketten koruk legnagyobb magyar költőinek lányait vették feleségül: a fiatalabbik Vörösmarty Ilonát, az idősebbik Arany Juliannát. Pályájuk, sorsuk azonban egészen másként alakult.

A fiatalabbik Széll Kálmán a nyugat-dunántúli katolikus, hagyományosan Habsburg-hű nemességből származott, akit több nyelven beszélő, jogász végzettségű politikusként már huszonöt évesen országgyűlési képviselőnek választottak, harminckét évesen pedig pénzügyminiszter lett. Sokat köszönhetett a haza bölcsének, Deák Ferencnek, akinek gyámleányával, Vörösmarty Mihály lányával éppen a kiegyezés évében házasodott össze. Széll Kálmán élete végéig a dualista rendszer – egyben Ferenc József király – feltétlen, rendíthetetlen híve volt. Kivételes pénzügyi szakértelme mellett főként ennek köszönhette, hogy a századfordulón az uralkodó őt, a „Magyarország főbábájának” nevezett, külföldön is nagy megbecsülésnek örvendő bankárt és pragmatikus szemléletű szabadelvű reálpolitikust nevezte ki a Magyar Királyság miniszterelnökének, amely tisztséget több mint négy évig töltötte be (utóda gróf Tisza István lett). A Szent István-rend nagykeresztjével kitüntetett belső titkos tanácsos a Nagy Háború második évében, hetvenkét évesen hunyt el.

A nála öt évvel idősebb, de jóval kevésbé ismert Széll Kálmán nevét gyakran írják egy l-lel, annak ellenére, hogy ő éppúgy a Vas vármegyei dukai és szentgyörgyvölgyi Széll-család leszármazottja volt. E jeles nemesi família egyik tagja, Széll István a 18. század második felében Bihar vármegyébe, a Bocskai fejedelem hajdúi által alapított Nagyszalontára költözött. A katolikus Széll család szalontai sarjadékai a 19. században már reformátusok voltak. Ennek a családnak Kálmán nevű tagja Debrecenben, Göttingenben, Genfben tanult, s ifjú teológusként 1860 végén a nagyszalontai református egyházközség lelkésze lett.

 Az ősi református parókián ötvenhárom évet, a leghosszabb időt ő szolgálta. Közben fontos egyházi tisztségeket töltött be: a nagyszalontai református egyházmegye levéltárnokká, aljegyzővé, tanácsbíróvá, főjegyzővé, majd esperessé választotta meg. Huszonöt évesen, 1863-ban feleségül vette Arany János Juliska leányát, ebből a házasságból született lánya, Széll Piroska, a költő egyetlen unokája, aki anyja korai halála (1865) után nagyszüleinél, Pesten nevelkedett, majd négy évvel nagyapja halála után, mindössze huszonegy évesen ugyanabban a betegségben hunyt el váratlanul, mint édesanyja. (A fiatalon elhunyt unoka képmása ott látható Arany János múzeumkerti szobrán, mint annak egyik mellékalakja.)

 Széll Kálmán volt az, aki apósa pesti temetéséről hazautazva, 1882 októberében elsőként felvetette az Arany János Emlékmúzeum megalapításának gondolatát, majd a szalontai Arany Emlékegyesület első elnöke volt. Neki és a költő fiának, Arany Lászlónak oroszlánrésze volt abban, hogy a régi, romos Csonkatornyot megvásárolták, restaurálták, és kialakították benne a múzeumot, mely mind a mai napig a szalontai Arany-kultusz központja, s a világ magyarságának egyik zarándokhelye.

Ugyanabban az esztendőben, 1899-ben nyitotta meg a kétszáz éve született, sokak szerint legmagyarabb magyar költő emlékmúzeumát – országos ünnepség keretében – a nagyszalontai Széll Kálmán, amikor távoli rokona Budapesten a magyar miniszterelnöki székbe ült! Halász Imre a Nyugatban Arany János születésének századik évfordulója alkalmából írt cikkében (1917. március 1.) megemlíti, hogy a két Széll Kálmán, a katolikus miniszter és a református esperes „nemcsak tudomással bírt a köztük fennforgó rokonságról, de tartották is ezt s tudomásom szerint Széll Kálmán miniszterelnöksége idejében Budapesten érintkeztek is egymással”.

Arany János veje több mint fél évszázados buzgó és tevékeny közszolgálat után nyugalomba vonulván átköltözött Debrecenbe, ahol kilencvenéves korában, tizenhárom évvel híres rokonát követve elment „a minden élők útján”.

Mindkét Széll Kálmán méltó arra, hogy tiszteljük és ápoljuk emléküket.

/Faggyas Sándor/