KÉT VILÁGBAN OTTHON...

A NOBEL-DÍJAS OLÁH GYÖRGY EMLÉKÉRE

Életének kilencvenedik évében Beverly Hillsben elhunyt Oláh György, a 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusa, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja – tájékoztatta Robert Aniszfeld, a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet ügyvezető igazgatója március 9-én Hargittai István akadémikust.

 Oláh György 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott a karbokationok kutatásában elért eredményeiért.

 1994 a hazai tudomány egyik kiemelkedő éve volt, hiszen két magyar származású tudós kapott Nobel-díjat. Harsányi János a játékelmélet – akkoriban itthon kevéssé ismert – kutatója közgazdasági, Oláh György kémiai Nobel-díjat vehetett át. A következő év tavaszán együtt látogattak haza, mi sem természetesebb, hogy a hazai sajtó is találkozhatott velük. Ott ültünk számosan és lenyűgözve hallgattuk történeteiket. Mindketten kitértek itthoni tanulmányaik fontosságára, a magyar iskolák műveltséget adó kiválóságára, arra, hogy miért hagyták el egykoron az országot. Oláh György a következőt mondta: „családommal együtt új hazára leltem, s miközben büszke vagyok rá, hogy magyar vagyok, amerikai lettem… Magyar származású amerikai vagyok, ahogy itt mondják, két világból a legjobb az enyém.”

1995 után is találkozhattam a professzorral, mindig készségesen válaszolt a kémiával, illetve úgy általában a tudománnyal kapcsolatos kérdésekre. Közvetlen módon, partnerként tekintve az emberre. Bár évtizedekkel korábban elhagyta az országot, nyelvtudása mit sem kopott. Ha valamin, szálfatermetén hagytak nyomott az évtizedek. (A Műegyetemen kapus volt, miközben gimnáziumi kitűnő bizonyítványában egyedül testnevelésből szerepelt elégséges – a tornatanár délutáni különóráira nem ment, helyette otthon olvasott.) Intellektuális frissessége nyolcvanéves kora után sem kopott, de egy alkalommal elismerte, hogy egyre nehezebben viseli a kontinenseket átszelő, sokórás repüléseket. A tudományért, a világ jövőjéért érzett felelősséget minden alkalommal hangsúlyozta, bárhonnan indult a beszélgetésünk, mindig a kémiánál kötöttünk ki. Nem támogatta a növényekből gyártott bioüzemanyagok térhódítását, mert az szerinte élelmiszerár-emelkedéshez vezet. Sok energiát igényel és érdemi megoldást sem jelent, miközben csökkenti az élővilág sokszínűségét. Hitt abban, hogy a szén-dioxidból előállított metanolon alapulhat a jövő mezőgazdasága.

Oláh György 1927-ben Budapesten született. Tanulmányait a Piarista Gimnáziumban, majd a Budapesti Műszaki Egyetemen folytatta. 1954-ben lett az újonnan alapított Központi Kémiai Kutatóintézet munkatársa, ahol szerves kémiai kutatócsoportot alapított, majd társigazgató lett. 1956-ban családjával együtt elhagyta Magyarországot. Előbb Londonban, majd Kanadában éltek, végül 1965-ban az Egyesült Államokban telepedtek le. 1972-ben ő javasolta, hogy a szénvegyületek kationjaira a karbokation kifejezést használják. Az általa kidolgozott módszerekkel vált lehetségessé a karbokationok, mint stabil, hosszú élettartamú anyagok előállítása és megfigyelése. Egyik legjelentősebb eredményeként a szupersavak segítségével alacsony hőmérsékleten állított elő karbokationokat, és tanulmányozta szerkezetüket, tulajdonságaikat. 1977-től Kaliforniában élt és dolgozott, ahol a Dél-Kaliforniai Egyetem professzora, illetve a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet igazgatója volt.

2001-ben Corvin-lánc, 2002-ben Bolyai-díj kitüntetésben részesült. 2005-ben American Chemical Society Priestley-éremmel tüntette ki. 2006-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést. 2006 óta Budapest díszpolgára. 2011-ben Széchenyi-nagydíjjal tüntették ki.

Zseniális tudós és nagyszerű ember hagyott itt bennünket.

/ÖTVÖS GYÖRGY/