MÚLTIDÉZŐ II.

Francia nyelvű monográfia Horthy Miklósról

2014 tavaszán nagy érdeklődés mellett mutatták be Catherine Horel francia történész, a Sorbonne tanára, Közép-Európa szakértő L’Amiral Horthy (Horthy admirális) című életrajzi munkáját a Párizsi Magyar Intézetben.

A Magyarország volt kormányzójáról (1920-1944) írt első francia nyelvű, a nagyközönségnek szóló több, mint 400 oldalas monográfia a nagy presztízsű Perrin kiadónál a történelmi személyiségek életrajzait feldolgozó sorozatban jelent meg.

Az elsősorban a 19. századi történelem szakértőjének számító kutatót Horthy teljes életének feldolgozásában mindenekelőtt az a folyamat érdekelte, hogy egy értékrendjében 19. századi ember hogyan változott meg és lépett fel a 20. század viharaiban.

Horthy Miklóst mélyen meghatározta az Osztrák-Magyar Monarchia hadseregében eltöltött katonai karrierje, amely kormányzóként is befolyásolta a gondolkodását, politikai és gazdasági döntéseit: számára ismerős katonai helyzetben kiválóan tudott dönteni és gyorsan reagált.

Horel szerint a volt kormányzó s II. világháború kitörését követően többször lemondhatott vagy emigrálhatott volna, de mindig úgy érezte, hogy az Magyarország vesztét okozná.

Mindezek ellenére Magyarország nem tudta elkerülni a német megszállást.

Pontosan tudta, hogy Magyarország ipari, kulturális és pénzügyi virágzáshoz milyen nagy mértékben járult hozzá a zsidóság, ugyanakkor már 1919-től kezdve különbséget tett a bolsevik “rossz” zsidók és a polgári “jó” zsidók között, akiknek biztonságot ígért.

Ilyen nagy összefoglaló életrajzi mű még magyarul sem jelent meg Horthyról. A már készülő és várhatóan az Akadémiai Kiadónál megjelenő fordítás szerinte a magyar olvasóknak is tartogat újdonságot, elsősorban a megközelítések és a nemzetközi összehasonlítások terén, amelyek egy Magyarországot kívülről látó történész sajátjai.

 Mintegy négyszáz oldalon tekinti át a 20. századi magyar történelem egyik meghatározó alakjának életpályáját.

 Catherine Horel francia történész műve a Horthy című kötet, amelynek magyar kiadását is bemutatták Budapesten.

 A szerző az eseményen arról beszélt: Horthy Miklós életében ugyanúgy az első világháború vége hozott "brutális cezúrát", mint Magyarország történetében; el kellett dönteni, milyen jövő felé induljanak. Művében bő teret szentel a hatalomra kerülésekor már ötvenéves, így korosnak számító főtiszt előéletének, valamint annak, hogy az mi módon hatott világképe, kormányzói pályája alakulására - ismertette a szerző. Megjegyezte: eddig ismeretlen anyagokra is bukkant munkája során, köztük - Portugália berni nagykövetségén - a Horthy-család vízumkérelmének irataira, de nagy reményeket fűz ahhoz is, hogy a vatikáni levéltárban megnyitják a tudósok előtt XII. Pius pápasága idején keletkezett anyagokat is.

 A szerzőt méltatva Pók Attila történész arról beszélt: Catherine Horelről témái és származása miatt is "nyugodtan mondhatjuk, hogy magyar történész", aki a nyelvet is beszéli, különlegessége pedig az, hogy a történelmi problémákat az emberi viszonyok, konfliktusok szintjén képes vizsgálni.

 Romsics Ignác történész kiemelte: azóta, hogy 1919-ben a politika színpadára lépett, Horthy "a magyar történelem egyik jelen lévő és megosztó személyisége", akinek uralmát az akkoriak többsége a gonosztól való megszabadulásként értékelték, míg mások "egy gyilkost, egy fenevadat láttak benne". Felidézte: Horthy kormányzóvá választása "mindenki számára ideiglenes megoldás volt", amíg nem lesz ismét királya az országnak, de nemsokára már az állami adminisztráció építette annak az imázsát, aki 1938 és 1941 között "majdnem újrateremtette a régi Magyarországot". Az 1940-es évek második felében ő lett "az ördög, akitől minden rossz származott", de igényes átfogó monográfia még évtizedekig nem készült róla - tette hozzá. Hangsúlyozva: Horthy legfőbb gondolata az volt, hogy "rendnek kell lennie", így a szélsőbaloldali és a szélsőjobbos tüntetőkbe is hajlandó volt belelövetni, egy neki tulajdonított bon mot szerint annyi különbséggel, hogy utóbbiakba sajnálattal.

 Romsics Ignác a 19. századi értelemben vett konzervatív emberként jellemezte Horthy Miklóst, aki adottságként kezelte az 1848-49-es polgári átalakulást, de az állam irányítására nem volt felkészülve. Mai értelemben véve antiszemita volt, de a rendszer támaszát adó zsidó származású nagytőkéseket partnernek tekintette - tette hozzá. Azt mondta, "nem lehetett nem revizionistának lenni a két világháború közti Magyarországon", megemlítve, hogy a konzervatív társadalmi rendet felforgatni akarókkal szemben "nagyon elutasító és agresszív állásponton" volt.