Szemlér Ferenc

 KARÁCSONYRA

Foszlik a fény, fogy a hő,

közeledik az idő,

meg kell már születned!

Gyűlnek is a pásztorok,

igazodik száz torok

édes énekednek.

Nem tudjuk, hogy merre fog

jót jelentő csillagod

rőt egünkre kelni.

De a jászol barma vár,

s három keleti király

készül útra kelni.

Az alázott s a szegény

sorsa sűrű éjjelén

jöttöd után reszket.

Nem lehet, hogy annyi test

s lélek vágyát félrevesd,

és  hogy ne szüless meg!

Vérben, vasban nevedet

rebegik a nemzetek,

suttogják a népek.

Vedd le róluk a sötét

égető  vasvesszejét,

ahogy megígérted!

Kezük még tán fegyveres,

de a szemük jelt keres,

jelt, ami segítsen.

Ó, ne hadd csalódniok,

szállj  közéjük szép titok,

gyermekarcú Isten!

S mentsd meg, akit szeretünk,

gyermekünk és kedvesünk,

barátunk és vérünk.

- S ha majd Krisztus született

áldd meg ősi szeretet,

minden ellenségünk!