A TANYA VÉDVE VOLT

A kemény, havas télben Kovács tizedes meg Balogh honvéd hallják a nagymérgű főhadnagy pattogó parancsát:

- Ott a távolban látja azt a fekete pontot, tizedes? 

- Igenis!

- Egy tanya van ott a térkép szerint. Kimennek oda most járőrbe, és ha sötét lesz már, akkor felgyújtják a tanyát! Aztán gyorsan vissza! Nagyon fontos ez, mert legkésőbb éjfélre fénynek kell lennie ott, hogy az ütegek arrafelé belőjék a senkiföldjét. Értik?

- Igenis!

- Indulás!

A két katona komoran vánszorgott a közeledő alkonyatban.

- Tizedes úr!

- No?

- Pontosan ma egy esztendeje is gyújtogatással foglalkoztam.

- Ne bomolj, te! Hogyhogy?

- Hát úgy, hogy egy éve pontosan ilyenkor a kisfiacskámnak gyújtogattam a gyertyákat a karácsonyfán, tizedes úr. Most meg majd házat fogok gyújtani karácsony tisztességére.

- Hallgass!

Teljesen még nem sötétedett be, mire elérték a tanyát. Akkor a tizedes térde megroggyant. A honvéd átfogta az összeroskadni akaró tizedest.

- Mi baja, tizedes úr?

- Te! Akár elhiszed, akár nem hiszed, ez a tanya éppen olyan, mint az enyém a vásárhelyi határban.

- Káprázat az csak, tizedes úr. No, gyerünk!

Odakúsztak a sötétben a házikó ablakához. Belestek. Odabent láttak egy parányi karácsonyfát, egy ember, a felesége meg két apróság bámult a gyertyák lángocskájába. S rákezdtek valami karácsonyi énekre idegen nyelvükön.

Kovács tizedes olyant szorított akkor Balogh honvéd karján, hogy az felszisszent, s azt suttogta rekedten:

- Vissza te, gyorsan vissza, amilyen gyorsan csak lehet!

Futni kezdtek, hogy minél hamarabb messzebb legyenek a tanyától.

- Mi lesz ebből, tizedes úr!

Kovács tizedes hangja nyugodt, vidám volt a sötétben:

- Majd lesz valami, csak gyere utánam!

Amikor megérkeztek a fedezékhez, a főhadnagy úr recsegő hangja rájuk rivallt:

- Miért nem ég a tanya? Mi?

Akkor Kovács tizedes nagyon nyugodt arcával lemutatott a tanya felé, és azt mondta:

- Aztat nem lehetett felgyújtani, főhadnagy úr, mert...

- Miért nem lehetett? Tán védve volt?

- Igenis, főhadnagy úr! A tanya védve volt.

- Hát látják, erre nem is gondoltam. Hogy ott védelem is lehet. Pedig hát a senkiföldje az most...

- No, menjenek, szereljenek le!

A legénységi fedezékhez érve a sötét, idegen éjszakában, a karácsonyi éjszakában Balogh honvéd megszorította a tizedes kezét, és azt mondta neki meleg hangon:

- Tizedes úr! Maga igaz ember! Az a tanya csakugyan védve volt! 

 /Tóth-Máthé Miklós/