Kósa Csaba

A RENDÍTHETETLEN SVÁJCI KATONA

1956 őszén a rendíthetetlen ólomkatona szolgálatba helyezte magát, és elindult a csatatérre.

Amit megtudtam róla, Hans Oester gimnáziumi tanártól tudom. Lakásának teraszán ültem 1991 októberében - akkor még országgyűlési képviselő volt -, s míg a zürichi tavon úszkáló hajók fényét néztük, úgy éreztem, hogy egy Andersen-mesét hallgatok.

Pedig nem mese ez. Hans Oester megmutatta a korabeli zürichi újságokat, amelyek címlapjukon számoltak be Niclaus Bernoulli hadra keléséről, illetve a bírósági ítéletről.

Így történt:

Niclaus Bernoulli harminchárom esztendős zürichi ügyvéd 1956. november negyedikén reggel bekapcsolta a rádiót, és meghallgatta a híreket. A svájci polgár - bár hazája hétszáz esztendeje békességben él - otthon tartja a katonai egyenruháját, a fegyvereit. Niclaus Bernoulli még aznap teljes menetfelszerelésben gépkocsiba ült.

Géppisztoly, lőszeres dobozok, kulacs, gyalogsági ásó. Irány Magyarország. Át Linzen, át Bécsen, el az osztrák határig. Az osztrák határőrök rábámultak a svájci katonára:

- Hova tart, uram?

- Budapestre.

- Ott lőnek!

- Azért megyek!

Bernoullit, mielőtt a budapesti felkelőkhöz csatlakozhatott volna a Corvin-közben vagy a Széna-téren, visszatoloncolták a hazájába. Fegyverestől, gépkocsistól.

A svájci törvények szigorúak. A svájci katona egyenruhában, fegyveresen nem léphet át más országba. Bernoulli átlépett - vagyis ily módon 1956. november negyedikén a semleges Svájc hadba lépett a Szovjetunióval. Azaz: ha a zürichi ügyvédet fel nem tartóztatják az osztrák határon: hadba lép.

Niclaus Bernoulli ennyit mondott az újságíróknak:

- Nem maradhattam otthon. Égett az arcom a szégyentől, hogy egyedül hagyjuk a magyarokat!

Az ügyvédet a katonai fegyelem és svájci törvények megsértése miatt bíróság elé állították Zürichben.

El is ítélték. Egy évig nem hagyhatta el a zürichi kantont.

A tárgyalóterem zsúfolásig tömve volt. Amikor Bernoulli a bírói emelvény elé lépett, a bíró mutatta a kezével, hogy foglaljon helyet.

Bernoulli leült.

Ekkor az esküdtszék felállt, és - a svájci törvényhozásban példa nélkül álló módon - a bíróval az élen fejet hajtott a vádlott előtt.

Igen, a zürichi ügyvéd élő személy volt. Volt, mert sajnos már 1991-ben sem élt. Ha él, mindenképp elvitt volna hozzá Hans Oester, 1956 nagy tisztelője, a magyar ötvenhatosok svájci patrónusa. Annak idején, 1956-57-ben a St. Gallen-i egyetem diáktanácsának elnökeként ő szervezte meg a Magyarországról menekült fiatalok befogadását és felvételét az egyetemre.

Nem él már ő sem. Egyszer még találkoztunk, jó tíz esztendeje, Budapesten. Turistaúton járt itt a feleségével. Amikor kezet fogtunk, egymásra néztünk. És egyszerre mondtuk ki a nevet:

- Niclaus Bernoulli…

A rendíthetetlen svájci katona nevét.