Nemes Nagy Ágnes

MADÁR

 Egy madár ül a vállamon,

 Ki együtt született velem.

 Már oly nagy, már olyan nehéz,

 Hogy minden léptem gyötrelem.

Súly, súly, súly rajtam, bénaság,

 Ellökném, rámakaszkodik,

 Mint egy tölgyfa a gyökerét,

 Vállamba vájja karmait.

 Hallom, fülemnél ott dobog

 irtózatos madár-szive.

*

 Ha elröpülne egy napon,

 Most már eldőlnék nélküle.