"Jöjj Európába! Segíts!"

 Röviden, lényegre törően írja le Lukács evangélista azt, hogyan érkezett meg az evangé­lium Európába. Napjainkban egyre többet hallunk és beszélünk Európáról. Európa-ház, európai gazdaság, európai védelmi rendszer, európai kultúra. Sokan várják nagy kérdések megoldódását Európától. Európa jöjj, segíts! Lukács evangélista azonban úgy mutatja be Európát, mint segítségre szoruló földrészt. Pál apostolnak éjszakai látásban megjelent egy európai férfiú és azt mondta: „Jer és légy segítségül nékünk!”.

Közel húsz évvel ezelőtt hunyt el Siklós József lelkipásztor testvérünk. Megaláztatásokkal, küzdelmekkel, gyásszal teli életén átragyogott az evangélium. Bibliai ihletésű verseket is írt, ezek egyikéből idézek: „Pál! / Jöjj Macedóniába, / Jöjj Európába, /segíts! / Mert bajok vannak Európá­ban. / Szárnyaló filozófiánk van, / de utcáinkon koldusok. / Gitár zeng a márványpalotákban, / rab­szolgák hátán szíj suhog / Bálványokkal tele a város, / lelkekben űr, riadt magány. / Mi újság? kér­dik, s bomba robban / Athén vagy Belfast piacán.” (Macedón férfi)

Ez a vers az Ap. Csel. nyomán úgy mutatja be Európát, mint segítségre szorulót. Ma is szüksége van Európának az evangéliumra, akárcsak 2000 esztendővel ezelőtt. „Oda hívott minket az Úr, hogy azoknak prédikáljuk az evangéliumot” (10. v.), Jézust, a Szabadítót. Ő tudhat segíteni, senki más. Se eszmék, se fegyverek, se gazdasági csoda, se politikai manőver – csak Jézus. Az az indulat, amely Jézusban volt, „aki nem tekintette zsákmánynak, hogy ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát meg­üresítette, szolgai formát vett fel…” (Fil. 2, 5 kk.)

Tegyük fel a kérdést: hogyan hatott az evangélium Pál apostol korában, és hogyan hat ma is?

Csendben. Szinte észrevétlenül. Ugyan, ki figyelt fel arra Filippiben, ebben a gyarmatvárosban, amikor néhány férfi érkezett, és szombatnapokon a Gangatis folyó partján egy pár asszonnyal beszél­getett Jézusról. Az evangélium természete ilyen: „Nem kiált és nem lármáz, nem hallatja szavát az utcán” (Es. 42, 2). Olyan, mint a mustármag: „kisebb ugyan miden magnál, de amikor felnő, na­gyobb a veteményeknél és fává lesz” (Mt. 13). A szív mélyén.

A beszélgetők között volt egy Lídia nevű asszony is, aki a kis-ázsiai Thiatira városából származott. Ma azt mondanánk róla, hogy ügyes üzletasszony, egy divatáruház tulajdonosa, jómódú és tehetséges asszony. Azonban mindennél fontosabb az, hogy lelki dolgok iránt érdeklődő volt. Elsőnek az ő szívét nyitotta meg Isten az evangélium befogadására. Nem tarto­zott a választott néphez, de érdeklődve kereste az élő Istent. Érdeklődve hallgatta a Jézusról szóló örömhírt. Átélte azt, hogy „a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által” (Rm 10, 17). „Megke­resztelkedett”, azaz elfogadta Isten szeretetét, és ez egész gondolkodásmódján meglátszott. Mert a keresztség azt jelenti, hogy „eltemettetünk Jézussal együtt a halálba, hogy miképpen feltámasztatott Krisztus a halálból az Atyának dicsősége által, mi is új életben járjunk” (Rm 6, 4). Gyökeresen az segítene Európán, ha minél több ilyen Istenre figyelő, bűnbánatban és en­gedelmességben megnyíló szíven át Jézus Krisztus lépne be Európába. Teljes életünket átformálva. Ahogy a történetben nem csak maga Lídia változott meg; hite hatással volt egész háznépére is. Az evangélium belülről kifelé hat, és úgy járja át egész életünket. Lídia nemcsak a szívébe, hanem a házába is befogadta Jézust. Ebből következett az, hogy a később bajba jutott apostolok mellé állt, őket védelmébe vette, sebeiket gyógyította. Diakóniai szolgálatot is végzett. Lídia által messzire és nagy hatással terjedt az evangélium. A Jelenések könyvéből tudjuk, hogy később Thiatirában is alakult keresztyén gyülekezet, noha ott az apostolok közül senki nem járt. Minden bizonnyal Lídia terjesztette el szülővárosában Jézus evangéliumát.

Mit tehetünk mi, „kisemberek” a nagy gondokkal küzdő földrészünkért?

Beengedhetjük szívünkön át Jézust Európába.

(Molnár Miklós)