Húsvéttól – Pünkösdig

A mai világ egyre személytelenebbé válik. Nemzetközileg ismert szakemberek – pszichiáterek, filozófusok, kelkivezetők – nyilatkoztak arról, hogy ennek beláthatatlan következményei lesznek. Mert ez olyan, mint a rákbetegség; ahogy terjed, úgy veszi el az embertől az igazi élet örömét. A személytelenség a szeretet halála. Amikor az egyik ember a másikban csak a saját hasznát, érdekét, elintézendő ügyet, árut  lát, akkor ott nincs élet.

A közösségi együttlétek – családi, iskolai, munkahelyi, stb. – elviselhetetlenné válnak, mert az egyik elutasítja, megalázza, megveri, lábbal tapossa, tönkre teszi, megsebzi a másikat. Mindezek következményei lehetnek a szenvedő félnél az agresszív cselekedetek, esztelen rombolások, önpusztító szenvedélyek és a bűnözés. De létrejöhetnek különféle betegségek is; a pszicho-neuroimmunológia már régóta állítja, hogy mennyire lerombolja az immunrendszert az állandó stressz, ami a rossz kapcsolatokból fakad. Amikor az ember beleesik az állandó önmegvetés vermébe és elveszíti értéktudatát, erkölcsileg, fizikailag és szellemileg zuhan lefelé. Mi lehet a kiút? Van-e megoldás?

Igen, van! Van valaki, aki az egész világon képes minden embert meggyógyítani, felemelni, felszabadítani, boldoggá tenni. Ez a Valaki a Szentlélekisten!

A Szentlélek az Atya és a Fiú végtelen, örök, szerető állandó kapcsolatának az állandó ihletője és létrehozója. A Fiú öröktől fogva a Szentlélekben szereti és adja magát az Atyának és az Atya is a Szentlélekben szereti a Fiút. A Szentlélek az Atya és a Fiú közötti kapcsolat Istene. Általa számodra is csodálatos lehetőség nyílik arra, hogy minden megváltozzon: elmúljon magányod, belső sérüléseid meggyógyuljanak, megszűnjön a benned rejlő harag és agresszió.

A Szentlélek létrehozza benned azt a „gyökér-kapcsolatot”, amelyből kiindulva minden más kapcsolat megszépül. Pál apostol ezt írja a római levél 5,5-ben: „Isten szeretete kiárad a szívünkbe a ránk árasztott Szentlélek által

A Szentlélek nélkül ködben járunk;  nem látjuk, hogy ki mi a Atyánk és ki a mi felebarátunk. De amikor a Szentlélek betölti a szívünket, minden megvilágosodik. Különösen az, hogy Isten a mi atyánk, aki szeret bennünket, minden hibánk ellenére, sőt vár ölelő karokkal és dúsan megrakott asztallal (Lukács 15,11-24). Ő nem utasít el, nem aláz meg, mert tiszteli személyiségünket. Életünk legfontosabb döntése a Szentlélek befogadása.

Hozd meg te is ezt a döntést, és kérd újra, és újra a Szentlelket, hogy töltse el a szívedet! Érezd át ennek fontosságát, felismerve azt a tényt, hogy a Szentlélek nélkül minden kapcsolatod halott, és magában hordozza a sérülés veszélyét.

A Szentlélek által új módon viszonyulhatsz a másik emberhez, felismerve benne az istenképűséget, a belső szépséget és a szeretetre való állandó szomjúságot. A Szentlélek által új módon teremthetsz kapcsolatot Istennel, benne és általa részt vehetsz  a Szentháromság örömteli életében, mindenben fölismerheted Isten jóságát, hatalmát és bölcsességét.

A világ önmagában üres. A tárgyak nem adnak választ életünk értelmének kérdésére. Mennél inkább több dologgal vesszük körül magunkat, annál inkább növekszik bennünk a kiábrándultság. Mert a tárgyak (vagy az árucikkek) nem képesek kapcsolatra. Ezért aki csak rájuk épít, az egyszer csak elkezd félni. Betölti a szívét az ürességtől való félelem. Lehet, hogy ügyesen titkolja egy ideig, de a szemében ott látod az állandó szomorúságot, a félelem szomorúságát.

 Csak a személy tud egy másik személlyel kapcsolatba kerülni. De csak akkor igazi ez a kapcsolat, ha áthatja a kölcsönös szeretet. Mivel a legnagyobb szeretet az Isten szívében van, ezért vele kell legszorosabb kapcsolatra lépned. Ebből fakad minden más kapcsolat tisztasága és szeretettartalma.

Ám mint minden kapcsolatot, az Istennel való kapcsolatot is fel kell építeni. A Szentlélek megláttatja veled Isten szépségét és elindítja benned a vágyat, hogy ezt a szépséget minél jobban megismerd. Amikor az Isten utáni vágy elég erős, akkor megszületik benned a jelenlét látása. Felismered, hogy az Úr milyen közel van hozzád és minden esemény vagy személy által téged akar elérni. Amikor már állandó az Ő jelenlétének az ismerete benned, akkor egyre nagyobb egységre akarsz lépni Vele. Semmit nem akarsz megtűrni, ami elválaszt Tőle. Egyre erősebben akarod, hogy már ne te élj, hanem Isten éljen benned. Tökéletes önátadásra vágyakozol. Az lesz a boldogságod, hogy mindenben Isten akarata teljesül.

Mindez természetesen nem megy egyik napról a másikra. Az önző „én” mindent megtesz, hogy elkerülje a tökéletes önátadás lépését – mert hiszen akkor neki meg kell halnia. De a Szentlélek segít, és végigvezet a buktatón, és létrehozza a tökéletes egységet Isten szíve és az ember szíve között.

Ebben van az igazi boldogság! Ezért kell Húsvét után minden erővel törekedni, küzdeni, vágyakozni a Szentlélek után.

Nemcsak a mindennapi imában, hanem állandóan a szívünk legmélyéből kell hívnunk Őt:

„Szentlélek Isten jöjj szívünkbe, igen óhajtunk!”

(Katona István)