Nyirő József

(Székelyzsombor, 1889. július 18. – Madrid, 1953. október 16.)

Erdélyi magyar író, katolikus pap, újságíró. Művei elsősorban erdélyi témákkal, erdélyi sorskérdésekkel foglalkoznak. Szókimondó, a korabeli politikai helyzettel szembeforduló magatartása miatt menekülnie kellett Romániából, majd Magyarországról is. Művei publikálását és bármilyen nyilvánosságra hozatalát a román és magyar kommunista rendszer betiltotta. Nyirő Józsefet, akárcsak Wass Albertet a román kommunista kultúrpolitika háborús bűnösnek bélyegezte több évtizeden keresztül.

Nyirő József 1889-ben született Székelyzsomboron, Nyirő Mihály és Incze Amália gyermekeként. Édesapja a helyi római katolikus elemi iskola igazgatója volt. Józsefnek később még három testvére született. Tíz éves volt, amikor édesapja elhunyt.

Középiskolai tanulmányait a székelyudvarhelyi Római Katolikus Főgimnáziumban végezte (1907-ben érettségizett), majd a gyulafehérvári papnevelő intézetben és a bécsi Pazmaneumban tanult teológiát és filozófiát. A katolikus egyházi autonómiáról szóló latin nyelvű disszertációjával teológiai doktorátust szerzett 1912-ben. Ugyanebben az évben Nagyszebenben szentelték pappá.

Először Nagyszebenben, majd 1914-től Besztercén oktatott hittant 1915-ig, majd a Kolozs megyei Kide község plébánosa lett. 1919-ben, amikor Erdélyt Romániához csatolták, kilépett az egyházi rendből, és feleségül vette az alsórákosi Bedő Ilonát. Házasságukból később három gyermek született. A papi rendből való távozása után, a római katolikus egyház kiközösítette. Először Kidében bérelt malmot, hogy fenntartsa magát és családját, majd az elkövetkező tíz évben a kolozsvári Keleti Újságnál dolgozott újságíróként.

1920-ban a Haldoklik a székely című novellájával megnyerte a Zord Idő pályázatát, majd az Ellenzék című lap novella-pályázatán kapott I. díjat az Értelek virág, majd a Rapsonné rózsája című elbeszélése. 1923 és 1924 között a kolozsvári Pásztortűz című irodalmi és közművelődési folyóirat főszerkesztője volt. Az Erdélyi Szépmíves Céh egyik alapítója, az Erdélyi Irodalmi Társaság és a Kemény Zsigmond Társaság tagja volt. 1924-ben Jézusfaragó ember címmel jelentek meg első novellái, amelyek sikert arattak mind Erdélyben, mind pedig Magyarországon.

1928-tól az Erdélyi Helikon vezető munkatársa lett, közben bekapcsolódott Kacsó Sándorral, Szentimrei Jenővel, Tamási Áronnal együtt a Benedek Elek körül tömörülő székely írócsoportba.

1931-ben visszavonult gazdálkodni a Nagy-Küküllő vármegyei Alsórákos községbe, ahol nyolc hold földet örökölt. Később Székelyudvarhelyen épített házat és teremtett otthont családjának, és csak több év múlva tért vissza a Keleti Újsághoz, amelynek 1939-42 között felelős szerkesztője lett.

1941-ben, a II. Bécsi döntést követően, behívott erdélyi képviselőként az országgyűlés tagja lett és Budapestre költözött. 1940-ben Corvin-koszorúval ismerték el munkásságát. 1942-43-ban a jobboldali Magyar Erő című képes hetilapot szerkesztette, 1944-ben a Magyar Ünnep című, szintén jobboldali lap főmunkatársa volt.

1945-től Németország nyugati megszállási övezetében, a bajorországi Wollabergben, majd Waldkirchenben élt. 1947-ben Rajk László belügyminiszter háborús bűnösként kikérte (sikertelenül) a Szövetséges Ellenőrző Bizottságtól.

1948-tól 1951-ig a Münchenben megalakított Magyar Újságírók Külföldi Egyesülete és az ugyanott 10 szakosztállyal alapított Magyar Kulturális Szövetség első elnöke lett.

1950-ben Madrid közelébe költözött. A Spanyol Nemzeti Rádió magyar nyelvű adásainak munkatársaként politikai kommentárokat írt és aktív szerepet vállalt az emigráció munkájában. 1946-49 között a Magyar Harangok című lap társszerkesztője volt. 1952-ben részt vett a clevelandi Kossuth Lajos Könyvkiadó megalapításában. Ugyancsak ebben évben a Magyar Szabadság Mozgalom társelnökévé választották.

Hosszas betegség után - mialatt rendezte helyzetét az Egyházzal - 1953 októberében egy madridi klinikán hunyt el. Utolsó óráiban szerető felesége és barátai álltak mellette.

Halála előtt néhány héttel, a Küzdelem a halállal című művében Nyirő József így írt:

„Nem, nem, itt nem tudok meghalni, akárhogy szeretem, akárhogy becsülöm, idegen ez a föld nekem. Minden föld idegen. Ha már azonban nem lehet kitérni a nagy törvény elől, igyekszem átvarázsolni, hallatlanul megkényszerített képzelettel idehozom magamnak a szülőföldet, a Hargitát, Rika rengetegét, a Küküllőt, Csicsert, Budvárt, a pisztrángos patakokat, a virágos réteket, ellopom a bükkösöket, a fehéren villámló nyíreseket, az elvesztett csodás magyar világot, és gyönyörű képek vonulnak el szemem előtt. Így talán könnyebb lesz.”

Keserűen állapította meg: „A magyarok! Az egymást pusztító, pártoskodó, gyűlölködő, szanaszét szakadt, szerencsétlen magyarok, ez a fájdalmasan tragikus sorsú nép, az elveszett haza kísértetei! Lehet rájuk számítani? (...) Itt vívódom egyedül, elhagyottan a kopár hegyek tövében, de eddig még jó szót is alig hajítottak felém.”

Epilógus

57 év elteltével, 2010-ben döntés született: a budapesti székhelyű Ábel Alapítvány és a székelyudvarhelyi Székelyudvarhelyért Alapítvány (Nyirő József első köztéri szobrát ez a két szervezet állította 2004-ben Székelyudvarhelyen az Emlékezés Parkjában) a Nyírő család leszármazottaival együttműködésben és a Magyar Köztársaság támogatásával hazahozzák a madridi Almudena temetőből, és Székelyudvarhelyen újratemetik Nyirő József hamvait, valamint az író szellemi hagyatékának méltó ápolása érdekében átfogó programsorozatot szerveznek.

 *

 2012-ben újratemetik Nyírő Józsefet. A csíksomlyói búcsúra induló Boldogasszony Zarándokvonattal érkeznek haza Nyirő József székely író hamvai Erdélybe. Május 24-én, csütörtök reggel a Nyugati pályaudvarról indul az erre az alkalomra kialakított Nyirő emlék kocsival együtt a Boldogasszony Zarándokvonat. Máriaradnai megállás után többek között Tövis, Marosvásárhely és Maroshévíz érintésével érkezik meg Gyergyószentmiklósra. Másnap a hamvak Gyergyószentmiklóson lesznek. A zarándokvonat ekkor elmegy a Gyimesekbe, ahol a zarándokok együtt imádkoznak, szentmisén vesznek részt és zarándokolnak is egy szakaszon a gyimesi csángók keresztaljával. Pünkösd szombatján a zarándokvonattal együtt érkeznek meg Nyirő József hamvai Csíkszeredába. Innen aztán újabb díszkísérettel megy át a Hargitán Székelyudvarhelyre,  ahol pünkösd vasárnapján ünnepélyesen újratemetik.

(Wikipédia)