Szabó Lőrinc
AZ ANYÁK
Csak egy voltak
kivétel, az Anyák.
Szentek és ápolónők: a
csodát,
a jelenést láttam bennük. A
nagy
odaadást, az aggodalmakat,
a virrasztást, a könnyet, s
mind, amit
a nő szenved, ha otthon
dolgozik,
a gondviselést. Hogy
testileg mi a
férj, feleség s a család
viszonya,
nem sejtettem-kutattam.
Valami,
éreztem előre elrendeli,
ki hol álljon, mi legyen,
öröme,
bánata mennyi, milyen
gyermeke,
és ezen változtatni nem
lehet.
A férfi maga küzdi ki
szerepét,
a nők az eleve-elrendelés:
ők a béke, a jóság, puhaság
a földön, a föltétlen
szeretet...
Anyám, nyújtsd felém öreg
kezedet!