KARÁCSONY,

a szeretet hatalma

„Dicsőség mennyben az Istennek! Békesség földön az embernek…! - hangzik fel karácsony éjjelén az ének a Kárpát-medence számos templomában, így köszöntve az evangéliumi örömöt, Jézus Krisztus születését.

A keresztyén világ számára az esztendő legnagyobb ünnepe a karácsony. Már előtte négy héttel, advent első vasárnapján megkezdjük a készülődést; lelkünket és a körülöttünk lévő környezetünket megtisztítjuk, ünneplőbe öltöztetjük, várva a fényt, a szeretet érkezését.

XXI. századi rohanó világunkban az ember egyre magányosabb, s talán csak ösztönösen, de érzi a lelke mélyén az ünnep, az egymásra való odafigyelés hiányát. A karácsony tehát jó alkalom a szeretet jegyében való közös ünneplésre, a családi együttlétre, a fényességre, mely lelkünkben az angyalok jövetelét jelzi az örömhírrel.

Nos, karácsonyaink egyre fényesebbek, de nem az égi fény világítja meg azt, hanem mert egyre több a reklám. Egyre több a lágy karácsonyi dallam, s egyre több az ajándék. Mintha az emberek egymást akarnák túllicitálni, s a karácsony ünnepe sem lenne más, mint alkalom a versengésre. Pedig azt az igazi karácsonyi ajándékot, amit a keresztyén világ számára Isten adott nekünk, azt senki sem tudja felülmúlni. Ő ugyanis egyszülött fiát, Jézus Krisztust adta a világnak több mint 2000 esztendővel ezelőtt, így karácsony tájékán abban a bizonyos szegényes betlehemi jászolban. Akkor, ott a szülei tudták, a három királyok sejtették, a csillag által vezetett pásztorok érezték, hogy a Megváltó érkezett meg közéjük, közénk. Megszületett nekünk, embereknek, az Isten Fia: „és az Ige testté lett, és lakozék miközöttünk…”/János I.14./

Ennél nagyobb ajándékot nem adhatott volna, hisz az ajándékot az a szeretet teszi értékessé, ami benne rejlik, amennyi isteni, emberi erőt, érzést áldoztak rá, miközben a megajándékozottra gondoltak.

2010 évvel ezelőtt az Úr nekünk, embereknek akart ajándékot adni, örömet szerezni. Ezt jelezte a betlehemi csillag, amikor elvezette a pásztorokat a jászolhoz, a megszületett Megváltóhoz. Mária gyermeke, az Atya szeretetének megtestesülése.

A könnyen kimondható, de sokkal nehezebben megélhető szeretet példáját tanulhattuk/tanulhatnánk meg ma is Tőle. Azt, hogy a hétköznapokban is oda tudjunk figyelni egymásra. Azt, hogy örvendező lélekkel fogadjuk el a másik embert a maga gyarlóságával együtt. Azt, hogy tudjuk elfogadni a kinyújtott kezet, és ha kell, mi is oda tudjunk hajolni szeretettel egymáshoz, embertársainkhoz.
És akkor karácsony fénye, melegsége ragyogóvá teheti a legzordabb napjainkat is.

Ilyen reményekkel, hittel és meggyőződéssel kívánunk áldott ünnepeket minden Kedves Kollégánknak és Olvasónknak 2010 karácsonyán!

/ZE/