ISKOLAI HAGYOMÁNYOK

A FÉLÉVI ÉRTÉKELÉS

A tanulás, a tanítás, a nevelés igénye és követelménye egyidős a műveltségre, a többre törekvő emberrel. Tudjuk, hogy már az ókori Hellászban, Athén piacán - az agorán - a mindmáig ismert filozófusok tanítottak. Ki ne hallotta volna Szókratész nevét vagy leghíresebb tanítványáét, az Akadémia megalapítóját, Platónét, majd az ő tanítványáét, a tudományok első rendszerezőjét, Arisztotelészét. Ezek az első „pedagógusok” csak az előkelő és igen tehetséges ifjakat tanították.  Később a rómaiak már „ludus”-ba, elemi iskolába kezdték járatni gyermekeiket, mert általános igényükké vált az írás-olvasás tudása. Hazánkban Mária Terézia Ratio Educationis rendelete vezette be a tankötelezettséget.

Ismerjük ezeknek a több mint 2000 esztendős iskoláknak a tantárgyait, követelményeit, sőt értékeléseik módszereit is. Elmondhatjuk, hogy azok nagyon változatosak voltak, a szóbeli dicsérettől, az elismeréstől az elmarasztalásig. Egy a közös a különböző iskolarendszerekben, hogy értékelés mindig volt. Az értékelést mindig igényelte diák és annak környezete egyaránt.

Ma sincs ez másképp.

Amióta iskola, ”skóla” létezik, hazánkban is érdemjeggyel osztályozták, osztályozzák a diákok előmenetelét. A hazai oktatásban a második világháború után alakították ki a ma is használatos ötfokú skálát, azaz maradt az 5 érdemjegy, az 5-ös lett a jeles, az 1-es az elégtelen. A megnevezések változtak, eltűnt a dicséretes, sőt egy időre a kitűnőt is kiiktatta a közoktatásért felelős szakminiszter. De az értékelés többé-kevésbé maradt.

Az iskolák államosítása óta tanévente két alkalommal - félévkor és év végén - izgalmas napok, hetek köszöntenek az iskolák falai közé. A január és a június a mindenkori iskolai tanuló/hallgató számára a megmérettetés, a szeptembertől végzett munka értékelésének a hónapja. A Félévi értesítő-, ill. a Bizonyítvány-osztás ideje ez.

De mit is jeleznek ezek az iskolai dokumentumok? Jelzik az elvégzett munka értékét, minőségét, az elvárt kötelezettségek teljesítésének fokát.

Felvetődik a kérdés, miért van erre szükség? Az értékelésre, a megmérettetésre az embernek ősidők óta szüksége van. Önbecsülésünk, tartásunk éppen a megmérettetések, az egyre nehezebb feladatok sikeres megoldása közben izmosodik meg, válik sajátunkká.

Az elmúlt években (ennek eredményeként még manapság is) hallhatunk olykor a liberalizmus félreértelmezett jelzője mögé bújtatott értékelésellenes álpedagógiai elveket. Épen gondolkodó szülő, tanár és diák egyaránt igényli az értékelést, az írásban is elismert teljesítménymérést, a rangsor nyilvánosságát. Gondoljunk a sport világára! Ki tudna elképzelni versenyeket, edzéseket a hőn áhított dobogó, az olimpiai babérok nélkül? Nincs ez másképp az iskolai munka során sem, hisz' valljuk meg, komoly munka, felkészülés és edzés folyik az igazi iskolákban. Tizenkét éven át tartó szorgalmas felkészülés, félévente értékelt edzés arra a bizonyos Életre, ahol majd naponta kell bizonyítani, megméretni. Ahhoz, hogy ez zökkenő mentes, sőt sikeres legyen, gyakorolni kell azt. Ennek a gyakorlásnak, a szoktatásnak a színhelye az iskola, egyik módszere pedig a félévente ismétlődő számszerű értékelés.

 „Félévi értesítő” - olvashatjuk az Ellenőrző könyvek aktuális oldalán. Nem véletlen a szóhasználat, a megnevezés, hisz az iskola ezúton értesíti a szülőt, adja tudtára, hogy a tanév elejétől milyen munkát végzett a gyermeke, azaz milyen mértékben sajátította el az egyes tantárgyak követelményeit. Egyfajta jelzés, figyelmeztetés: ha kell jóleső dicséret (csak így tovább!), vagy felhívó erejű figyelmeztetés (baj van az eddigi munkával, de év végéig még javítható). Afféle figyelmeztető tükör ez…!

Ilyenkor december tájékán , az ünnepi készülődés lelki várakozásában - az Adventus Domini idején -, majd  az új esztendő első napjaiban ezek ismeretében egyengessük gyermekeink iskolai munkáját, figyeljünk oda tanulmányaikra, és kellő bölcsességgel fogadjuk január közepén az iskola Értesítőjét! 

Minden iskolába járó diáknak, hallgatónak kívánjuk, hogy a félévben végzett munkájának eredményét és örömét tükröző „Félévi értesítőt” elégedetten - esetleg amolyan új esztendei fogadalommal - vegye a kezébe, hisz tükör az, az ő munkájának a tükre, ami mindig fényesíthető, továbbcsiszolható, s amelynek fénye hosszú esztendőkre megragyogtathatja tulajdonosának lelkét, mert önbizalmat, tartást és erőt ad.

/ZE/