Iskolai hagyományok, jeles napok a diákéletben:

A TANÉVKEZDÉS

„Az ember hasznos élete, akár a gabonamagvaké, azzal a törvényszerű - rendszerint mégis váratlan s némelykor a boldogsághoz hasonlatos - fordulattal indul, hogy a mindenkori szolgálatos kezek begyűjtik. Behordják valahová az eszmék szérűire. A szétszórtságból az ég alá, a közösbe. A védettség állapotába vagy legalábbis  annak reménységébe; emberkalangyák, közösségi asztagok melegébe...” 

Ezekkel a mondatokkal kezdi Sütő András visszaemlékezését a Nagyenyedi fügevirág című művében, megidézve saját iskolakezdését a híres Nagyenyedi Kollégiumban.

Nem kell ahhoz Nagyenyedig futnunk, hogy szeptember első napján, napjaiban ne dobogjon minden kicsi és nagyobb diák szíve hevesebben. Nem is beszélve az őket szárnyukra bocsájtó családok félelméről, aggodalmáról!

Hisz mit is jelent az iskola, az iskolakezdés évről évre?

A január első napjánál is fontosabb új esztendőt, amit Szilveszterkor pezsgővel és vigalommal fogadunk, míg ilyenkor az ősz kezdetén - a becsengetéskor - sokkal inkább az aggódó bizakodást, jó esetben a kíváncsiság áthatotta készülődést - szülő, diák és tanár számára egyaránt.

Mert mit is jelent életünkben az iskola?

A szülő számára azt a biztos, értéket és a tudományok tárházát adó szeretetközpontot, ahol olyan képzett emberek - pedagógusok - kezébe adhatja gyermekét, akik megtanítják mindazokat az ismereteket, amelyek az élethez szükségesek, és mindeközben olyan példát is mutatnak, amely egyenes tartású, jellemes, becsületes felnőttekké alakítja őket.

A diákoknak azt a „második otthont” - az Alma Matert-, amely szigorával, követelményével olykor riaszt ugyan, de érdekes élményeket nyújtanak a tanórák, ahol lehet kísérletezni, énekelni, verset mondani. Egy-egy jó jegy megszerzését és az év végén dicsekvésként is megmutatható jó bizonyítvány kellő büszkeségét, a jól végzett munka örömét.

Barátokra, társakra, közösségre is az iskolában teszünk szert először, nem egyszer egy egész életre.

És ki ne emlékezne még felnőtt korában is egy-egy kedves tanárára, aki szigorával, következetességével, tudományának a szeretetével példát és fogódzót adott, akihez bármikor fordulni lehetett.

A pedagógus, a tanárember számára a szeptemberi évkezdés izgalmasabb, mint az a bizonyos januári.

A tanítványait és a tudományát szerető és tisztelő bölcs tanító - legyen az fiatal vagy idősebb - életének célja, értelme, hogy megszerzett tudását átadja a rábízott diákokra, hogy megértéssel - hol kedves mosollyal, hol kemény szigorral – bevezesse őket abba értékvilágba, ami a tartalmas élet alapja lehet. A jó tanár célja ugyanis az, hogy sikeres, az életben a helyüket mindenkor megálló, az iskolájukra büszke tanítványokat neveljen, oktasson egy életen át.

Ezért az aggódó bizakodás szeptember elején szülőnek, diáknak és tanárnak egyaránt.

Az aggodalom és a bizakodás forrása is közös, így méltán reménykedhetünk, hogy az újabb tanévben a bizakodás, az eredmény, az érték lesz a meghatározó!

Ennek jegyében kívánunk a 2010/2011-es tanévhez minden diáknak és kollégánknak erőt, hitet, kitartást, a jól végzett munka örömét!

 /ZE/