A REFORMÁCIÓ EMLÉKNAPJA

1517. október 31-én Martin Luther Ágoston-rendi szerzetes, a wittenbergi egyetem Biblia-kutató tudós professzora kifüggesztette 95 tételét a vártemplom ajtajára, és ezzel a tettével elindította azt a folyamatot, amelyet a történelem azóta reformáció néven ismer, és melynek nyomán olyan folyamatok indultak meg az akkor még egyetemes (katolikus) egyházban, melyek felforgatták a középkor addigi világát, és előidézték a különböző hittételeken álló protestáns felekezetek megjelenését. Tette mindezt annak következményeként, hogy kutatási eredményeivel - miszerint a Biblia tanítása és az éppen regnáló keresztény egyház mindennapi működési rendje 95 tételben eltér egymástól - egyházi előjárói nem voltak hajlandók foglalkozni, sőt, az egyházra nézve egyenesen ellenséges tevékenységnek minősítették azt. Így nem maradt számára más lehetőség, minthogy a nyilvánossághoz forduljon, ami abban az időben azt jelentette, hogy piaci napokon a templom ajtajára bárki kifüggeszthetett bármilyen üzenetet. Ezt tette tehát ezen a napon a tudós professzor, és a piac népe nagy lelkesedéssel olvasta a vallási tételeket, és azonnal hozzá is fogott annak lemásolásához. Szinte hihetetlen, de a 95 tétel futótűzként terjedt el egész Németországban, hatalmas lelkesedést és felháborodást okozva a különböző rendű és rangú emberek között.

Aztán ahogy az történni szokott, mindenki csak azt olvasta ki a sorokból, ami az ő saját nézeteit, elképzeléseit alátámasztotta - és ilyet mindenki talált benne! -, így aztán ugyanarról beszélt mindenki, de közel sem ugyanazt értette az olvasottakon. A tudós professzor szelet vetett, és vihart aratott. Számára is nagy tanulság volt, hogy az ő tudományos aprólékossággal alátámasztott érvrendszerét hogyan forgatta ki minden lehetséges olvasó - kellő műveltség és Biblia-ismeret hiányában, vagy mert éppen érdekei fűződtek a kiforgatáshoz. 

Amikor Luther erre rájött, már késő volt. A nép lázadozott - az ő nevében és tételeire hivatkozva -, miközben előljárói őt magát tartották lázadónak, és ennek megfelelően kezelték. Az egyház kitagadta, és Martin Luther, a tudós professzor előkelőségek védelmére szorult, és a reformáció tudományos tézisei immár a politika és hatalmi érdekek eszközévé "silányultak" - legalábbis Németországban.

Ám az igazság kimondatott, és ha egy gondolat megszületik, terjedését megállítani aligha lehet. Így történt ez abban az időben is. Svájcban Ulrich Zwingli, Franciaországban, majd Genfben Johannes Calvin viszi tovább azt az eszmét, amit Luther elindított. És az új eszmének egyre nagyobb tábora lesz, és meghódítja Európa északi részét, és eljut Magyarországra is. És a történelem viharaiban a protestáns szellemiség mindig a magyarság érdekeinek szövetségeseként jelenik meg, és ad tartást és hitet múltunk legjobbjainak, ezen eszmeiség képviselőinek. Nem véletlenül írja Illyés Gyula nevezetes versében, hogy "Hiszed, hogy volna olyan-amilyen magyarság, ha nincs – Kálvin? Nem hiszem."

Az egykori reformátorok küzdelmeire, mártíromságára emlékezünk minden év október 31-én. Tisztelve az igazságért való kiállásukat, az elvszerűségüket, és hogy vállalták hitüket, meggyőződésüket méltatlan körülmények között is hitelveikből merített méltósággal.