„Figyelj hát, és tanuld a példát, a messzehangzóan is némát!”

 /Illyés Gyula/

ÖRÖKSÉGÜNK 1956

Sokat próbált történelmi sorsfordulóink sorában az ősz, az október egyszerre jelenti az örömet, az újjászületés reményét, a szabadság hitét, ugyanakkor idézi a megtorlásokat - Aradot, 1956 őszét, a sárba tiport eszméket, a reményvesztett lelkeken és megtört emberi testeken átgázoló idegen tankokat.

54 évvel ezelőtt – 1956. október 23-án – itt, Európa közepén, a magyarság felemelte a fejét és a szívét. Az addig földre szegzett tekintetek egyre följebb emelkedtek, és egy függetlenségétől, magyarságától megfosztott nemzet szíve újra egyszerre dobbant. Több mit félévszázada mi magyarok megmutattuk a nagyvilágnak, hogy a legnagyobb hatalommal, a Szovjet Birodalommal is szembe lehet szállni. Ez a maroknyi nép feladta hűségét és megfélemlített rettegését, és ettől a zsarnokság megremegett. Az a zsarnokság, amely 1945-ben, majd azt követő években tankok lánctalpaival, majd hamis és álságos eszmékkel széjjeltiporta az éppen születendő magyar demokrácia bimbózó hajtásait, s hűséges kiszolgálói segítségével új hitet és új Istent kényszerített a Kárpát-medence e sokat szenvedett népére, ránk.

1956. október 23-án megmutattuk Európának és a nagyvilágnak, hogy öntudatos, szabad akaratú nemzet vagyunk. Az idegen főhatalom - a Szovjetunió és ideológiája - ugyanis éppen az ellenkezőjét hirdette. Az emberi, a nemzeti lélektől oly idegen internacionalizmust követelte terjeszteni, azt, hogy az emberekből vesszen ki az együvé tartozás érzése, felejtsék el őseiket, történelmüket, s egy hamis ideológiát elfogadva a gondolat szabadsága nélkül kövessék vezetőiket.

Gerincroppantó évek voltak ezek történelmünkben. A "magánszorgalmú politikusok", a főhatalom alattvalói jól végezték dolgukat:

- 1947-ben meghamisították a választásokat,

- bebörtönözték az egyházak vezetőit (Ravasz László református püspököt, Ordass Lajos evangélikus püspököt, Mindszenty József bíboros érseket),

- 1948-ban szovjet mintára létrehozták a kegyetlenkedéseiről híres s hírhedt ÁVH-t, amit Péter Gábor személyén keresztül maga Rákosi Mátyás irányított;

-  osztályidegennek, államellenesnek minősítették a polgári értelmiséget; ezrektől vették el otthonaikat, kitelepítették családok százait a Hortobágyra;

-  a falusi portákról, padlásokról elvitték az utolsó szem termést is,

-  politikai foglyokkal szöges drót mögött építették a szocialista városokat;

-  a recski hegyek megkínzott rabok sóhaját és jajszavát rejtették.

Így működött a valóságban az a bizonyos új eszme, a szocializmus, ami a kommunizmust kívánta előkészíteni. 10 millió ember szívét markolta a zsarnokság, hogy elérje a célját: mindenki legyen szem a láncban, rettegjen, s szó nélkül szolgáljon.

Ám 1956. október 23-án történt valami. Fellázadt, felkelt a magyar nép, hogy a hamis tanok hamis politikusait elsöpörje, s világgá kiáltsa: "Rabok tovább nem leszünk!"

S vajon érhetett-e meg nagyobb örömöt egy testileg-lelkileg elgyötört, emberi méltóságában naponta megalázott nép, mint amikor rádöbbent erejére, amikor szinte egyetlen csapással leütötte a lakatot a diktatúra puskacsövekkel, internáló táborokkal őrzött világáról?

S ebben a szabadító örömben a zsarnokság megremegett..., de csak egy pillanatra, s aztán lőtt..., és újra lőtt. Ártatlan emberek százai lettek sortüzek áldozatai... Aztán november 4-én hajnalban Budapest köré vashernyók gyűrűje szorult. A fellobbant szabadságvágyat az idegen katonák szöges bakancsa, a tankok hernyótalpa taposta el. Az ország jobbik része vérzett és gyászolt. És ez a kényszerű titokban tartott gyász 33 esztendeig tartott…

1956 októbere azonban bebizonyította, hogy ahol nincs igazság, ott hiába győz a fegyver. Bebizonyosodott, hogy a felemelt lélek, a bátran kimondott szó, a felvetett fő képes a legkeményebbnek tűnő hatalmat is megroppantani. Az októberi tömegek hitét és küzdelmét nem lehetett eltiporni 54 évvel ezelőtt sem.

Az eltelt több mint félszázad után immár világosabb elmével, tisztultabb - de még nem teljesen tiszta - lélekkel idézhetjük ama dicsőséges, majd tragédiába forduló őszi napokat, az 1956-os forradalmat és szabadságharcot.