Babits Mihály
ÁLDÁS A MAGYARRA
Ne
mondjátok, hogy a haza nagyobbodik.
A haza, a haza egyenlő volt
mindig
ezer év óta már, és mindig
az marad,
mert nem darabokból
összetákolt darab:
egytest a mi hazánk, eleven
valami!
Nem lehet azt csak úgy
vagdalni, toldani!
Máskor is hevert már
elkötözött tagokkal.
Zsibbadtan alélt a balga
erőszakkal.
De mihelyt fölengedt fojtó
köteléke,
futni kezdett a vér elapadt
erébe.
Visszakapta, ami soha el
nem veszett.
Nagyobb nem lett avval.
Csak egészségesebb.
Lám, igaz jószágunk
visszatér kezünkre,
bár a világ minden fegyvere
őrizze.
Mert erős a fegyver és nagy
hatalmasság,
de leghatalmasabb mégis az
igazság.
Útja, mint a Dunánk és
csillagok útja:
nincs ember, aki azt
torlaszolni tudja.
Él a nagy Isten és semmise
megy kárba,
Magyarok se lettünk
pusztulni hiába,
hanem példát adni
valamennyi népnek,
mily görbék s biztosak
pályái az égnek.
Ebből tudhatod már, mi a
magyar dolga,
hogy az erős előtt meg ne
hunyászkodna.
Erős igazsággal az erőszak
ellen:
így élj, s nem kell félned,
veled már az Isten.
Kelnek a zsarnokok, tűnnek
a zsarnokok.
Te maradsz, te várhatsz,
nagy a te zálogod.
Zsibbad a szabadság, de
titkon bizsereg,
és jön az igazság,
közelebb, közelebb...