A szülők felelőssége

Alapvető tévedés azt gondolni, hogy a gyermek a szülő tudatosan felmutatott példaadására kíváncsi. A rejtelmek, a titkok, a tiltott gyümölcsök mindig jobban vonzzák a gyermeki figyelmet. A bölcs szülő hajlamos "spontán mintákat" is előteremteni, majdnem jónak értékelhető eredménnyel. Mégis baj van a modern neveléssel is. Utódaink jellemformálásával nem vagyunk megelégedve. Hibáztatunk iskolát, egyházat, világot, közben a gond a szülőnél kezdődik. Nem a szülői házban, nem a gyermekszobában, még csak nem is szülői áldozatosságban keresendőek az okok, hanem a szülő személyiségében. E személyiség magatartásában, viselkedésében. A néhány órás, napos csecsemő már igen nagy érdeklődéssel fordul környezetéhez és főleg az édesanyához. A követendő mintákat ilyen korai szakaszban kezdi összegyűjtögetni. A kicsi a közelítő élményeket követendő példáknak minősíti.

Konrad Lorenz éppen harminc éve a madarakon végzett kísérleteivel bebizonyította, hogy a kulcsingerek hatására ösztönös cselekedetek alakulnak ki. Ezek néhány óra alatt mélyen és kitörölhetetlenül bevésődnek, ösztönösen végrehajtandó lételemekké válnak. Az ember életében ez a folyamat bár lényegesebben lassabban (1 év) zajlik, de elkerülhetetlenül megtörténik. A "tiszta lappal" induló gyermek lelkének első, és legdöntőbb oldalait a szülő írja tele.

Nem mindegy, hogy a szülő milyen lélekkel tartja kezében azt a veszélyes írószerszámot.

/Részlet Csűry István: A szülők felelőssége című tanulmányából/