ALBERT SCHWEITZER

1875. január 14-én Ludwig Schweitzer lelkipásztor családjában, a felső-elszászi Kaysersbergben fiú született, akit anyja lelkész fivére tiszteletére Albertnak kereszteltek.

A gyermek a gunsbachi elemi iskolában kezdi meg tanulmányait, közben a falusi templomban megtanul orgonálni. Később a munsteri "reáliskolában" tanul, majd a mulhousei gimnáziumban folytatja tanulmányait. Ekkor a nagybátyjánál él, miközben Eugen Münznél tanul orgonálni.

1893-ban Párizsba kerül, ahol megismerkedik Charles-Marie Widorral, a neves orgonistával, és legkedvesebb tanítványa lesz. Ez év októberétől  Strasbourgban kezdi meg egyetemi tanulmányait, ahol egyidejűleg tanulmányozza a teológiát, a filozófiát és a zeneelméletet. 1898 őszétől Párizsban, a Sorbonne-on tanul, Kantról ír disszertációt, és folytatja orgonatanulását. Egy év múlva, immár a filozófia doktoraként Kant filozófiájáról terjedelmes kötetet jelentet meg.

1902-től magántanár a strasbourgi egyetem teológiai fakultásán; itt ismerkedik meg Helene Bresslauval.

Elérvén harmincadik életévét, úgy dönt, hogy életének hátralévő részét tartalmasan tölti el. Kezébe kerül egy felhívás, amely orvosokat keres Afrika legelhagyatottabb országába, Gabonba. Ennek hatására elhatározza, hogy orvosi diplomát szerez, és elkezdi orvosi tanulmányait azon az egyetemen, ahol közben tanít is. Mintegy mellékesen könyvet ír Bachról és az orgonaépítés titkairól. A teológia területén is sorra jelennek meg publikációi.

1913-ban megszerzi orvosi diplomáját, és feleségül veszi Helene Breslaut, akivel Gabonba utazik, és Lambarénében megkezdi kórházának építését az Ogooué partján, az őserdőben.

Az első világháború idején internálják, és csak hadifogolycsere útján szabadul. 1919 és 1921 között a starasbourgi városi kórház orvosa és a városi Szent Miklós templom prédikátora.  

Előadói körutakat tesz, Európa számos országában tart előadásokat afrikai tapasztalatairól, Bach művészetéről, és számos orgonahangversenyt is ad: gyűjti a pénzt újabb afrikai küldetésére.

1924. február 14-én ismét elutazik Afrikába; felújítja a kórházat, és keményen harcol a vérhasjárvány és az éhség ellen. 1927 és 1932 között ismét Európában van; anyagi forrásokat igyekszik teremteni a további munkához. Több egyetem is díszdoktori címmel tünteti ki.

1939-től ismét Lambarénében dolgozik; közben kisebb európai és amerikai utazásokat tesz. 1953 októberében Nobel-békedíjjal tüntetik ki. 1957-től több alkalommal szót emel az atomfegyver-kísérletek és a fegyverkezési hajsza ellen.

1965. szeptember 15-én hal meg. Lambarénében temetik el dolgozószobája ablaka előtt. Afrika fogadott fiának nyilvánítja.

Halálának hírére Áprily Lajos költő négysoros verset írt a nagy doktorról:

"Én láttam őt, az egyszerűt, nagyot,

s hallottam bölcs szavát is messze, rég.

Hadd kérdezzem meg most, hogy itthagyott:

Megérdemelted őt, emberiség?"

Németh László is magasztos érzéseket fogalmazott meg, amikor azt mondta:

"Albert Schweitzer az a modern értelemben vett szent, akivel méltóság volt egy földgolyón élni, egy emberiséghez tartozni."

/PPL/