Irodalmi kitekintő:

GYÓNI GÉZA

"1914-ben a háború költőjeként indult a lengyel mezőkre, 1917 nyarán mint a nemzeti demokrácia és az emberi szolidaritás vértanúja esett el..." - írta róla Juhász Gyula.

Eredetileg Áchim Gézának hívták, a gyóni evangélikus lelkész fiaként született 1884. június 25-én a Pest megyei Gyón községben. Alapfokú tanulmányait Szarvason és Békéscsabán végezte. Középiskolába szintén Békéscsabán, a Rudolf Főgimnáziumba járt. 1902-ben felvételt nyert a pozsonyi evangélikus teológiára, azonban tanulmányait megszakította, és 1903-tól a Nyugat-magyarországi Híradó című lap munkatársa lett. 1904-ben, egy lelki megingás után, Gyónon nyert állást mint jegyzőgyakornok. 1906 és 1908 között Budapesten közigazgatási tanfolyamot végez, sikeres vizsgái után azonban ismét visszatért az újságíráshoz

Ifjúkorától kezdve könnyeden versel, és a kétségtelen Petőfi- és Vajda János-hatásokat mutató, mégis egy gyötrődő lélek érzelemvilágát sejtető költeményeket szívesen közli Kiss József A Hétben, szívesen fogadja a konzervatív Új Idők és a liberális polgári Pesti Napló. Azután Ady fellépésekor egyre erősebben kerül az ő hatása alá. Igazán egyéni hangot akkor talál, amikor 1907-ben póttartalékosként behívják katonának, és Boszniába kerül. A katonai szolgálatot nehezen viseli, megkínozza az Osztrák-Magyar Monarchia "közös" hadseregének lélektelensége. És az általános nemzeti lelkesedés idején pacifista hangokat kezd megütni. Ez fokozódik fel, amikor 1912-ben újra katona, és megint Boszniában kell szolgálnia. Ekkor, itt írja korai szakaszának egyik legjobb és leghatásosabb költeményét, a Caesar, én nem megyek-et.

Amikor 1914-ben a Monarchia hadat üzen Szerbiának, és néhány napon belül világos, hogy világháború készül, Gyóni egyszerre a felszított háborús közhangulat hatása alá kerül.

Most már maga is a hősök romantikus pózával indul a tűzvonalba. Egy ideig onnét küldi haza lelkesítő költeményeit. De egyszerre csak körülötte hullonak a gránátok, személyesen éli át a háború minden borzalmát, s a költői hang egyszerre megváltozik. Ekkor írja meg emlékezetes versét a Csak egy éjszakára küldjétek el őket! címűt. Ez már nem Ady hangja, még kevésbé Petőfié vagy Vajdáé, de nem is a boszniai békebeli katonáskodás szecessziós modorosságú pacifizmusa. Ez már a tömegek hangulata: közérthető és közösségi költészet. Alighanem ez a Csak egy éjszakára... egész életművének legjobb, legmaradandóbb darabja. Ekkor vált igazán népszerű költővé Gyóni Géza.

És azután orosz hadifogságba kerül sok tízezred magával. A messze Krasznojarszkban éli a hadifoglyok életét. És szinte naplószerűen rögzíti a hadifogolylét sivár keserűségeit. De a tengernyi szenvedés végzetesen megtöri. Elgyötört lelke elborul, teste nem bírja tovább. Élete végső heteiben az idegösszeomlás tüneteit állapítják meg nála fogolytársai, és 1917. június 25-én, harmincharmadik születésnapján meghal.

A magyar irodalom e nem túl sokat emlegetett, idézett költőjét legalább most, amikor az első világháborút lezáró magyar békediktátumról – annak gyászos napjáról, 1920. június 4-ről – immár hivatalosan is szólhatunk, tegyük az őt megillető helyre!

Azon költőink közé tartozott, akik pacifizmusukkal felemelték szavukat a mindenkori háborúk ellen.