Iskolai hagyományok, jeles napok a diákéletben:

AZ ÉRETTSÉGI VIZSGA

A május és a június a végzős középiskolások számára a megmérettetés, az érettségi vizsga ideje. Fiataljaink ilyenkor tesznek írásban és szóban is bizonyságot arról, hogy tanulmányaik során az ismeretekben gazdagodtak, emberileg nemesedtek, azaz megérettek.

Hazánkban a XIX. sz. közepétől beszélhetünk egységesnek számító érettségi vizsgáról. Akkor még az Osztrák Birodalom részeként, hazánkra is kiterjedt Leo Thun birodalmi vallás-és közoktatási miniszter rendelete. (Ferenc József császár 1849. szeptember 15-én hagyta jóvá az akkor hivatalba lépő vallás- és közoktatásügyi miniszter, Leo Thun-Hohenstein gróf által elõterjesztett dokumentumot, melynek teljes címe: "Entwurf der Organisation der Gymnasien und Realschulen in Oesterreich") A pedagógiai szakmai körökben ”Entwurf”-ként emlegetett törvény volt az alap a középiskolákról, azok követelményrendszeréről a „Fél-Európának” számító Habsburg Birodalomban, így hazánkban is.

Tudjuk, hogy azóta több mint másfél évszázad eltelt, nagyot változott a világ, benne az iskolarendszer is, de az érettségi vizsga – a középiskolai tanulmányok lezárását jelző államilag is elismert, „érettségi bizonyítvánnyal” is dokumentált  nyilvános vizsga - a sokszori módosulás ellenére is megmaradt. Megmaradt, de tartalmában, minőségében sokat változott.

Hazánkban is kialakult az a rendszer, hogy az érettségi vizsga / bizonyítvány a belépő a felsőfokú tanulmányok megkezdéséhez is. Korábban azonban természetes volt az egyetemek önálló felvételi vizsgája is. Így van ez szerte Európában, csak éppen az érettségi teljesítményét kezelik különböző módon a különböző országokban. A nagyon konzervatívnak számító Angliában komoly súlya van az érettségi eredményének. Csak a legkiválóbb középiskolásokat veszik fel a neves egyetemek (már tavasszal felvételi vizsgát tartanak, és előírnak bizonyos elérendő érettségi eredményt, ennek hiányában tárgytalan a sikeres felvételi is). Az angliai érettségi vizsga egységes az egész országban, Németországban viszont tartományonként különböző, de ott is feltétele a kitűnő, de legalább jó érettségi minősítés az egyetemi felvételinek, később a tanulmányoknak. Olaszországban a pénz a mindenható. Megfelelő (elég borsos) tandíj ellenében minden érettségizett diák beiratkozhat minden olasz egyetemre, de már az első szemeszter után elválik, hogy lesz-e diplomája.

Ennyi vissza- és kitekintő után vessünk néhány pillantást a jelenlegi magyar érettségi-vizsgarendszerre! Tűnődjünk el azon, hogy mennyit ér a mai oklevél! Van-e mögötte tartalmas tudás, elsajátított emberi tartás; felkészültek-e diákjaink a biztos továbbtanulásra, megállják-e helyüket a munkaerő piacán?

A 2005-ben bevezetett „kétszintű érettségi vizsga” megérett a bukásra - vallja nagyon sok egyetemi és középiskolai tanár, gyakorló érettségi elnök. Az érettségi tárgyak skálája soha nem látott szélességűvé vált. Magyarországon ma mintegy 130 tantárgyból lehet érettségi vizsgát tenni a Kormányrendelet értelmében. A középiskolákban tanítható információk bővülése azonban nem járt együtt az információk elsajátításának, rögzítésének igényével, követelményével. Ellenkezőleg!

 Az eredmények azt bizonyítják, hogy a középszinten megfeleltek tudása egy-egy tárgyból az általános iskola 8. osztályának felel meg. Mivel a felsőoktatási törvény törölte az egyetemi, főiskolai felvételi vizsgát, ugyanakkor a fejkvóta rendszer követelményének eleget téve legtöbb felsőoktatási intézmény megelégszik a középszintű érettségivel. Csak néhány egyetem követeli meg szakirányban az emeltszintű vizsgát egy-egy tantárgyból. Ezért az érettségiző diákjaink - még a továbbtanulásra készülőkre is jellemző - nem érzik a megmérettetés súlyát, annak követelményét. „Így a jelenlegi érettségi / felvételi rendszer hazánkban nem a teljesítésre, hanem a teljesítmény minimumán maximalizálható felvételi pontok megszerzésére ösztönöz.” (In: Szárny és Teher)

A maturálók 95%-a választja ma a biztosnak tűnő, túl sok felkészülést nem igénylő középszintet. Azaz a mai 18-19 évesek életéből kimarad az első nagy megmérettetés, az arra való felkészülés fáradalma, az összegző tanulás első nagy próbája. De kimarad a jól végzett munka öröme is, a teljesítés elégedettsége is.

Ennek eredménye, hogy az Alma Materből érettségi bizonyítvánnyal kilépő diákjaink - a legtöbb esetben - nagyon hiányos tudással, az általános műveltség alapos hiányával, nem egyszer hamis öntudattal kezdik ún. önálló életüket. Az első kudarcokat a felsőoktatásban vagy a munkaerő piacon élik meg, ahol már nincs középiskolai óvó tanári kéz, segítő pillantás. Csalódott, hirtelen céltalanná váló fiatalok és a szüleik emlegetik aztán a kibocsájtó iskolát.

Ezért célszerű minél hamarább az érettségi vizsga követelményrendszerét felülvizsgálni, az oktatás egészében a kellő helyére tenni, ezzel a rangját is visszaadni. Reméljük, hogy lesz idő ismét, amikor az érettségi vizsga, az azzal járó bizonyítvány valóban általánosan művelt, a megszerzett ismereteket használni is képes, kellő erkölcsi tartással rendelkező ifjúságot jelez!

Ez a XXI. század magyar oktatásügyének egyik fontos feladata. A probléma feltárásában, annak megoldásában remény és garancia a Bölcsek Tanácsának Szárny és Teher című tanulmánya, elemzése.

[ZE]