SIMON

A lelkész egy este aggódva fordult az egyházfihoz:

- Látta már azt a szegényesen öltözött öregembert, aki minden délben bejön a templomunkba és utána azonnal kimegy? A lakásom ablakából szoktam figyelni, és meg kell mondanom, a dolog nyugtalanít. Végül is komoly értéktárgyak vannak a templomban. Próbálja meg egyszer megtudakolni, hogy milyen szándékok vezérlik!

Az egyházfi másnap megszólította az öreget:

- Mondja csak, mi indítja tulajdonképpen magát arra, hogy minden nap templomba jöjjön?

- Imádkozni szoktam, - felelt az öregember nyugodtan.

- Nana, talán mégsem úgy van! Ahhoz túl rövid ideig marad. Egyszerűen bemegy, előre megy, és azonnal vissza is fordul. Mit jelentsen ez?

- Így van, - hagyta helyben a szegény öreg. Csakhogy én nem tudok túl hosszú imákat mondani. Ezért mindig délben jövök és egyszerűen így szólok:

- Úr Jézus, itt van Simon! Kicsi ima ez, de úgy érzem, az Úr meghallgatja.

Nem sokkal ezután a vén Simont elütötte egy teherautó, és kórházba került.

- Maga mindig olyan vidám, pedig látom, hogy magányos, és tudom, hogy nagy fájdalmai vannak. - mondta neki egyszer az orvos.

- Hogy lennék én magányos, hiszen minden nap látogatóm van! - felelt az öreg Simon.

- Látogatója? - ámult el az orvos. - Soha nem látok magánál senkit. Mikor szokott jönni az illető?

- Minden délben megjön, ott áll az ágyam előtt, és hallom, amint megszólít:

- Simon! Itt van Jézus!