A súlyos állapotban lévő beteget betolták a műtőbe, ahol már bemosakodva várta a főorvos. A röntgenképek elemzésével, a laboratóriumi eredményeket is figyelembe véve megállapították, hogy műtétre van szükség. Előbb azonban — ahogy ez a gyakorlat modern, demokratikus intézményekben szokásos — meg kell szavaztatni. Behívatták a sterilizált terembe a kórház dolgozóit, és a főorvos feltette a kérdést: szükség van-e műtétre.

— Mifenének? — vont vállat a takarítónő, és belecsapta a rongyot a felmosóvödörbe, hogy csak úgy freccsent a koszos víz. — Akkor megint lehet sikálni, itt ülhetek nyolcig, mint a múltkor.

— Szerintem sincs rá szükség — dünnyögte a portás. — Olyan helyes asszonyka; minek fölvagdosni a hasát?

— A gyulladás ilyen előrehaladott állapotában életmentő jelentősége van az operációnak — vetette ellen az egyik sebész.

― Marhaság! Mit látszik az kívülről, hogy mi van benne? — kérdezte a karbantartó, egy leselejtezett villanykapcsolóval játszadozva. ― Szerintem jól kialussza magát, és reggelre kutya baja!

― Én sem támogatom a műtétet ― emelte fel figyelmeztetően ujját az ápolónő. ― Megfigyeltem, hogy akinek fölvágják a hasát, az többet jajgat, mint akinek nem vágják föl. Adjunk neki egy Kalmopyrint, és kész!

A főorvos szemén látszott, hogy rövidesen megüti a guta, de próbált higgadtnak látszani.

― Ez az ember meghal, ha nem vesszük ki a vakbelét ― mondta.

Maga mindig fenyegetőzik és félelmet kelt ― torkollta le a liftes fiú. ― Épp eleget halljuk évek óta a pökhendi beszédjit! Szerintem is maradjon így, majd a szomszéd szobából a ketteske játszik neki harmonikán, az rendbe hozza.

― Nem kell ez a sok szöveg! ― szakította félbe a vitát az újságos, pedig neki nem is volt tanácskozási joga, mert külsősként a reggeli lapokat hozta be a betegeknek. ― Szavazzunk!

A választás gyorsan lezajlott. A főorvos, két sebész és az aneszteziológus a műtétre szavazott, a takarítónő, az ápolónő, a karbantartó, a portás és az újságos pedig ― noha neki elvileg nem is volt szavazati joga ― ellene. Így a beteget visszatolták a kórterembe, ahol rövidesen meghalt.

/?/