Ómagyar Mária-siralom

/1300 körül keletkezett verses nyelvemlékünk/

(Pais Dezső olvasata)

Volék sirolm tudotlon.
Sirolmol sepedik, 
Búol oszuk, epedek. 

Választ világumtuul –
Zsidou, fiodumtuul, 
Ézes ürümemtüül. 

Ó én ézes urodum,
Eggyen igy fiodum! 
Sirou anyát teküncsed, 
Búabeleül kinyuhhad! 

Szemem künyüel árad, 
Én junhum buol fárad. 
Te vérüd hullottya 
Én junhum olélottya. 

Világ világa, 
Virágnak virága! 
Keserüen kinzatul, 
Vos szegekkel veretül. 

Uh nekem, én fiom, 
Ézes mézüül! 
Szegényül [szégyenül?] szépségüd, 
Vírüd hioll vizeül. 

Sirolmom, fuhászatum – 
Tertetik kiül 
Én junhumnok bel bua, 
Ki sumha nim hiül. 

Végy halál engümet, 
Eggyedüm íllyen, 
Maraggyun urodum, 
Kit világ féllyen!

Ó igoz Simeonnok 
Bezzeg szovo ére; 
Én érzem ez bútürűt, 
Kit níha egíre. 

Tüüled válnum [?], 
De nüm valállal, 
Hul igy kinzassál, 
Fiom, halállal. 

Zsidou, mit tész, 
Türvéntelen, 
Fiom mert hol 
Biüntelen. 

Fugva, husztuzva, 
Üklelve, ketve 
Ülüd. 

Kegyüggyetük fiomnok, 
Ne légy kegyülm mogomnok, 
Ovogy halál kináal, 
Anyát ézes fiáal 
Egyembelű üllyétük!