Élettempó
Úgy beszélték meg, hogy ötkor a parkban találkoznak. Elnézte
az óráját, és már fél ötkor ott volt. Dühöngött, ki nem állhatta a várakozást.
Lendületes, energikus fiatalember volt, gyűlölte az üresjáratot. Mérgében nem
vette észre a napsugarat, nem érezte a virágok bódító illatát, nem hallotta a
fák halk susogását, mogorván vetette le magát egy nyárfa tövébe. Emésztette a
türelmetlenség.
Az arasznyi kis szürke emberkének - alig látszott ki a fűből
-, kétszer is rá kellett kiáltania, amíg meghallotta.
- Tudom, hol szorít a csizma! Ide nézz! - és azzal
levágta a morcos alak zakójának legalsó gombját, és egy másikat varrt a helyére.
- Ha egyszer balra csavarod ezt, nem kell többé várakoznod, hipp-hopp, elérsz a
pillanathoz, ahol lenni szeretnél! - és ezzel eltűnt.
- Nagyszerű! - ujjongott a türelmetlen ember -, pont erre van
szükségem. És már csavart is a gombom. Ujját még le sem vette róla, már ott állt
előtte a menyasszonya.
- Mivel úgyis eldöntött dolog, hogy összeházasodunk... - egy
gombcsavarás, és már végéhez közeledett a lakodalom.
- Milyenek lesznek a gyerekeim? - alig ötlött fejébe a
gondolat, egy gombcsavarás, és már ugrándozott körülötte a fia meg a lánya.
- És az emeletráépítés...; idegesít, hogy nem számítottam-e
el magam? - csavarás balra, és a család már be is költözött.
- Most még a karrierem érdekel - a választ azonnal megadta a
gomb, ott találta magát a kiszemelt, kényelmes és reprezentatív karosszékben.
... és csavarta, csavarta a varázsgombot, a várakozás
nélküli, a pillanat alatti beteljesülés mámora teljesen hatalmába kerítette, míg
rémülten fel nem kiáltott rettenetes félelmében: a halálos ágyán találta magát!
- Mit nem adnék érte, ha legalább csak egy kicsit is, vissza
lehetne forgatni az egészet! Hiszen még nem is jutott időm arra, hogy éljek...!
Még nem tudta, merje-e megérinteni azt a gombot, annyira
remegett a keze. Ekkor hatalmas robbanást érzett...
- Azonnal kérj bocsánatot a bácsitól! Mondtam, hogy arrébb
labdázz, mert eltalálod. Ne haragudjon, annyira sajnálom, olyan jól aludt...
Biztosan valami szépet álmodott...
/A. Spoert nyomán/