Hit

A víz egyre emelkedett. Már elöntötte az utcát. Lassan elérte az ablakpárkányt is. Hamarosan megérkezett a rohamcsónak, hogy kimentse a családot az árvíz fenyegette házból.

A családfő durván visszautasította a segítséget:

- Maradunk! Mi bízunk Isten segedelmében!

Az éjszaka már ömlött be a víz az ablakon. A gyerekek, félelmükben sírva, felmásztak az asztalra. Újabb csónak jött. Hívták, könyörögtek neki.

Nem engedte beszállni a családját:

- Hadd lássa a világ, mi bízunk Isten segedelmében!

A reggel a padláson érte őket. Csak a háztetők látszottak ki a szürke árból. A rendőrmotoros kilakoltatta a családot. A ház ura kézzel-lábbal tiltakozott. Le kellett fogni.

Öklét az égre emelve perlekedett Istenével:

- Hogy engedhetsz meg ilyesmit? Azt ígérted, velünk leszel! És most hol voltál? Hívtalak, esdekelve kértelek! Cserbenhagytál, majdnem odavesztünk!

- Nem értem, miért háborogsz... - mondta csendesen az Úr -, három mentőcsónakot is küldtem érted...

/Fríz mese/