Higgyetek magatoknak!

"Higgyetek magatoknak gyermekkorból kilépő fiúk és leányok, amikor lelketekben először lépnek fel a kérdések: ki vagyok, mi végre élek én és a körülöttem lévő emberek? És a legfontosabb, legizgatóbb kérdés: helyesen élek-e én és a körülöttem lévő emberek? Higgyetek magatoknak akkor is, ha a felelet ezekre a kérdésekre nem az, amelyet nevelésetek adott, vagy amelyet az emberek élete bemutat! Ne féljetek ettől a különbségtől, hanem éppen ellenkezőleg, tudjátok meg, hogy ebben a környező emberektől való eltérésetekben a legjobb fejeződik ki, ami bennetek van: az az isteni elem, amelynek az életben való megjelenítése nemcsak a legfőbb, hanem egyetlen értelme létezésünknek. [...]

Ne higgyetek abban, hogy a jó és igaz teljes megvalósítása nem lehetséges a világon! A jó és igaz megvalósítása nemhogy nem lehetséges, de az egész élet, a tiétek is, minden emberé és a világé is, csupán ebben áll; a jó és igaz minél nagyobb és nagyobb megvalósításában. [...]

...higgyetek magatoknak akkor, mikor lelketek legfőbb vágya az lesz, hogy magatok legyetek jobbakká! [...]

Higgyetek magatoknak, és éljetek így, minden erőtök csupán egyre megfeszítve: Isten előhívására magatokban, és ezzel mindent megtesztek, amit tehettek mind a saját, mind az egész világ javáért. [...]

Igen, higgyetek magatoknak abban az igen nagy fontosságú órában, amikor isteni eredetetek tudatának fénye először gyullad fel lelketekben! Ne oltsátok ki ezt a fényt, hanem minden erőtökkel őrizzétek és ragyogtassátok fel! Csupán ebben, ennek a fénynek a felragyogtatásában áll minden ember életének egyetlen nagy és boldog értelme."

 /Részlet Lev Nyikolajevics Tolsztoj: Higgyetek magatoknak! című tanulmányából/