Székely János

Az I929-ben Tordán született, tizenévesen hadapródiskolás, majd a kolozsvári Bolyai Egyetemen magyar-filozófia szakos diplomát szerző író, költő, filozófus neve - aki 1992-ben bekövetkezett haláláig szerkesztette a marosvásárhelyi Igaz Szó versrovatát; nevelve a II. világháború utáni lírikusokat és az olvasóközönséget -, a hűség, a szolgálat, az örök humánum, az igazmondás szimbóluma. Évszám szerint Nagy László és Sütő András nemzedéktársa, de sorsa magánosabb utakra rendelte. Magyarországon az Egy láda agyag című versgyűjteményével majd a Képes Krónika című drámakötetével lépett elő az ismeretlenségből. A líra- ill. drámakötetet 1982-ben követték az emlékezés parabolikus novellái; A nyugati hadtest.

A megélt 63 esztendeje alatt minden tettével, minden művében vállalta hitét, meggyőződését, amelyet a Dózsa című drámai költemény tetőpontján így fogalmazott meg:

"Mert életemben mindig megvetettem

A rongyokat, kik feltalálva sorsuk,

Kapálóztak s lázadtak ellene.

Az méltó csak az emberhez, ha már

Felismerte egyetlen fátumát,

(Amely övé csupán és senki másé),

Hogy elvállalja, és elébe menjen."

De nem csupán Dózsa György, hanem a Profán passio Júdása, a Caligula helytartója - Petronius - vagy éppen a Protestánsok hugenottái is ezt a fátumot vallják Székely Jánossal együtt: nem a főhajtás árán megmentett életet, hanem, ha kell, a harcok árán is megmentett eszményt kell megőrizni.

Székely János neve nemcsak a hűség, a szolgálat, a vállalt élet szimbóluma, de szimbóluma az örök emberi értékek tudatos felfedezésének, mint ahogy A nyugati hadtest utolsó darabjában olvashatjuk; "…a fiatal mindenre éhes, mindent hasznosítani tud, ... minden javára válik, mindentől növekszik, mindentől több lesz és jobb lesz ...", hisz Székely János is a hadifogságnak köszönhette Szervátiusz Jenő barátságát, Bach zenéjét vagy éppen Tolsztoj belső lelki sugárzását.

A jövő nemzedékével felelősen foglalkozó ember számára - legyen az költő, filozófus, pedagógus, lelkipásztor - oly fontos szimbólumok, mint a vállalt élet méltósága, az örök emberi értékek felfedezése és megőrzése mellett Székely János élete és munkássága az igazmondás szimbóluma is.

Helyt állni és kimondani az igazságot, még akkor is, ha nehéz és fájdalmas az - vallotta és vállalta az erdélyi filozófus költő, filozófus tanár.

Halála után egy esztendővel saját sorait idézhetjük, azokat a sorokat, amelyeket Szabó Lőrincről írt, de őt is őrzik:

"Nem testi képe őrzi őt,

Nem is csak versei varázsa,

De életének stílusa,

Eredménye és tanítása,

Elvállalt küldetése, mely

Legmélyebb alkatává válott:

Ha kínban is, ha bűnben is

Kimondani az igazságot."

A Székely János Pedagógus Társas Kör céljául tűzte ki ezen szellemiség továbbvitelét az oktatásban, a nevelésben, a jövő nemzedékének formálásában. Elkötelezett feladatunknak érezzük e szellemiség megismertetését a magyarországi pedagógustársadalom erre fogékony rétegével.

Nyitottak vagyunk minden ezen eszmeiséget valló és vállaló, e jövő nemzedékért felelősséget érző, hasonló gondolkodású társunk számára.

Ózdon, 1993. szeptember 29-én

SZÉKELY JÁNOS PEDAGÓGUS TÁRSAS KŐR

ÓZD