Magyar nyelv

 

9. évfolyam

 

1. Mit nevezünk jelnek?

 
A jel: érzékszerveinkkel felfogható olyan tárgy vagy jelenség, amely valóságon túli viszonyt hordoz.
 Ilyen értelemben jelként értelmezzük: 
- a természeti jelenségeket, tüneteket (villámlás, dörgés stb.)
-  az emberi viselkedés bizonyos megnyilvánulásait (pirulás, elsápadás)
-  a beszédet kísérő nem nyelvi kifejezőeszközöket, a gesztusokat: (arcjáték, kézmozdulat, testtartás, testhelyzet stb.)
 

2. Mik a jelek jellemző sajátosságai?

 
A jelek jellemző sajátosságai: 
-  érzékszerveinkkel fölfoghatók,
-  jelentést tudatosítunk nekik,
-  a valóság egyes jelenségeit idézik fel,
-  közösségiek (egy adott közösség jelként fogadja el),
-  rendszert alkotnak (jeltár + szabályrendszer),
-  az emberi érintkezésben valósulnak meg.
 

3. Hogyan csoportosítjuk a jeleket?

 
A jelölő és a jelölt dolog viszonya alapján:
- ikonikus jelről beszélünk, ha a jelölt dolog vagy fogalom és az azt jelölő kép, rajz stb. között hasonlóságon alapul a kapcsolat.
- indexikus a jel, ha a jelölt érintkezésben van az adott dologgal, jelenséggel. Pl.: a tűz indexe a füst, mert a tűz következménye a füst.
- szimbolikus jelről van szó, ha a jelölő és jelölt közötti kapcsolat kizárólag közös emberi szokáson alapul.
 
Eredetük szerint vannak:
- természetes jelek (hulló falevelek, villámlás, láz stb.)
-  mesterséges jelek:   - nem nyelvi jelek (kotta, grafikon, vegyjelek stb.)
                                   - nyelvi jelek (szavak, mondatok stb.)
 

4. Melyek a legismertebb jelrendszerek?

 
A legismertebb jelrendszerek:
-   a rövidítés jelrendszere (Morse-jelek, zászló-jelek stb.)
-   a tudományok jelrendszerei (Periódusus-rendszer, a matematika jelrendszerei stb.)
-   a művészetek jelrendszerei (hangjegyek, balett-koreográfia, stb.)
-   a hétköznapok jelrendszerei (meghajlás, kalapemelés, ajándékvirág stb.)
-   a nyelvek jelrendszerei (magyar nyelv, orosz nyelv, kínai nyelv stb.)
 

5. Mik a nyelvi jelrendszer legfontosabb ismérvei?

 
A legegyetemesebb, legáltalánosabb, leggyakrabban használt jelrendszer a nyelv. A nyelvi jelek alapvetően szimbolikus természetűek; a jelölő és jelölt kapcsolata szokásszerű; megállapodáson alapul. Csak a hangutánzó és a hangulatfestő szavak hangsora és a jelentése között van okszerű kapcsolat
A nyelv az emberi beszéd eszközeinek rendszere.
Minden nyelv jelelemekből (hangok) felépülő jelekből (szavak, toldalékok) és az ezeket összekapcsoló szabályokból áll.
Minden nyelvnek van szótára (jelkészlete, szókészlete), a szavak, a mondatok összekapcsolódására vonatkozó szabályrendszere (nyelvtana), és az alkalmazást mutató hagyományrendje:
 

6. Mit tudsz a szóról, mint nyelvi jelről?

 
A szó, mint nyelvi jel: -    érzékszerveinkkel felfogható
                                -    önálló jelentése van,
                                -    önálló hangalakja van,
                                -    a magyar nyelv jelrendszerébe illeszkedik,
                                -    az emberi kommunikációban kap szerepet.
 
A szavak tehát a nyelvi jelek. A szavak a szótőből és a toldalékokból állnak.
 
A szótövek típusai:  
- abszolút szótő: az a nyelvi jel, amely tovább már nem bontható
- relatív szótő: az a nyelvi jel, amely akkor marad, ha egy szóból eltávolítjuk a szóvégi toldalékot.
                                                                  
A toldalékok típusai: 
- képző: az alapszóhoz kapcsolódva megváltoztatja a szó jelentését, gyakran új szófajt hoz létre
- a nyelvtani jel: jelentést módosít, viszonyít
- rag: szerepe a szavak mondattá fűzése, mondatbeli viszonyítás
 
A szóelemek (morfémák) kapcsolódásának sorrendje kötött: szótő + képző + jel + rag
 

7. Hogyan csoportosítjuk a nyelvi jeleket (szavakat) hangalakjuk és jelentésük alapján?

 
A nyelvi jelben a hangalak és a jelentés kapcsolata általában önkényes és szokásszerű, azaz megállapodáson alapul. Kivételt képeznek a hangutánzó és a hangulatfestő szavak, mert alakjuk és jelentésük között a kapcsolat szükségszerű és okszerű; a hangalakjukból következtetni lehet a jelentésükre.
 
A hangutánzó szó hangalakja jellegzetes hangokat, zörejeket utánoz (csobog, ciripel, brummog, cincog stb.)
A hangulatfestő szavak cselekvéseket ábrázolnak vagy tulajdonságokat jellemeznek hangzásukkal (biceg, libeg, pipogya, bársonyos stb.)
 
A hangalak és a jelentés viszonya alapján a szavak lehetnek:
 
 
A szó hangalakja nemcsak jelentést hordoz, hanem sajátos hangulatot is kelthet: az atya szó például ünnepélyesebb régies hatású, az apa köznapibb, az apuka pedig bizalmas jellegű – nem mindegy tehát, hogy mikor melyiket használjuk, mindig a beszédhelyzetben választjuk ki azt, amelyiket megfelelőnek ítéljük.
 
A hangalak és a jelentés viszonya alapján a toldalékok is hasonló módon csoportosíthatók.
 

8. Határozd meg a közlés fogalmát, a közlésfolyamat feltételeit és funkcióját!

 
Az ember megismerve a valóság létező dolgait, fogalmat alkot róluk, és a fogalmak rögzítése céljából jelöli, megnevezi őket. Teszi mindezt a gondolkodás révén az anyanyelve segítségével. Megismeréseit aztán megosztja másokkal.
Ezt, a nyelv segítségével történő gondolatmegosztást nevezzük közlésfolyamatnak vagy idegen szóval kommunikációnak.
 
A kommunikáció vagy közlés = ember és ember között nyelvi formában megvalósuló szándékos és kölcsönös információ-csere. (A tényleges információcserét alapvetően befolyásolja a mindenkori beszédhelyzet.)
 
A kommunikáció tényezői:
- a beszélő (adó és vevő)
- a közlemény vagy információ
- információs csatorna
- a közös nyelv
- közös ismeret
 
A kommunikációnak mindig valamilyen célja, funkciója van. A alapvető kommunikációs funkciók: a tájékoztatás, az érzelmek kifejezése és a felhívás.
 

9. Hasonltsd össze az állatok "beszédét" és az emberi kommunikációt!

 
Kommunikálni bármely jelrendszerben lehet. Az emberek csupán gesztusokkal is megértik egymást. A kommunikációnak egy sajátos formája az állatok egymással és az emberrel folytatott „beszéde”. Minden állatfajtának van jelrendszere; pl. az éhség, a fájdalom, a félelem kifejezését, sőt a jókedv, a gondoskodás megnyilvánulásait is megfigyelhetjük jelrendszerükben. Kémiai, vizuális vagy hallható jeleket tudnak adni és kapni.
 
Az állatok „beszéde” és az emberi nyelv összehasonlítása:
 
"Állatok nyelve":                                      Emberi nyelv:
 
tagolatlan                                              tagolt
zárt (bizonyos helyzetekhez kötött)          nyitott (végtelen számú jelzésre képes)
öröklött, ösztönös, biológiai indíttatású    tanult (csak a beszéd képessége öröklött)
(veszélyérzet, éhség, fajfenntartás)                     
a kifejezés a meghatározó funkció           az ábrázolás a meghatározó funkció
információátadás                                  információcsere
 
Közös vonás: a jeladás, illetve a jelek vételének képessége; a jelzés: információátadás.
 

10. Mi a metakommunikáció?

 
A beszéd a kommunikáció egyik fontos, de nem egyetlen eleme. A gesztusnak, a mimikának, a testtartásnak, a járásnak stb. fontos szerepe van a kifejezésben.
 
A kommunikációnak tehát két jelentős eszközrendszere van:
–  verbális kommunikáció: a szóhoz kötött kifejezés,
–  metakommunikáció: a szavakon túli, ill. azzal párhuzamosan ható egyéb kifejező megnyilatkozások (öltözködés, testtartás,, arc- és szemjáték, a távolságtartás stb.)
 
A közlésrendszernek kb. a 7 %-a verbális, 38 %-a vokális (hangszín, hanglejtés stb.), 55 %-a nem verbális. (Akinek jó beleérző képessége van, az pontosan tudja követni egy másik ember nem verbális jelzéseit is, és össze tudja vetni azokat a szóbeli jelzésekkel.)
A metakommunikációban sokszor a rejtett, s nemegyszer a lényegi mondanivaló fejeződik ki. A metakommunikatív megnyilatkozásokat tudatalatti és ösztönös magatartásformák befolyásolják. Gyakran előfordul, hogy a verbális közlésnek az ellentettjét fejezi ki a vele való párhuzamos metakommunikációs jelzés. (Nemet mondok, de igen sugárzok. A „kedves vevőt” utálja az eladó. „Kis aranyos” a szemtelen gyerek.)
A metakommunikációs jelzések egy része velünk született, öröklött, más részük szerzett, tanult jelzésekből áll. (Az érzelem velünk született jelzésrendszer, minden kultúra ugyanazt a gesztusokat használja kifejezésére.)
Vannak gesztusok, amelyek kultúránként el is térhetnek (Bulgária-nem/igen)
 

11. Mutasd be a nyelv és a beszéd közötti különbséget!

 
A nyelv gondolataink, érzelmeink kifejezésének eszköze, az emberiség alapvető fontosságú alkotása; de egyben társadalmi jelenség is: feladata az emberiség már megszerzett ismereteinek átörökítése nemzedékről nemzedékre, s az emberek társadalmi érintkezésének szolgálata.
E feladat a nyelv használata során, a beszéd révén valósul meg. A nyelv a beszéd alapja, a beszéd a nyelv alkalmazása; vagyis: a nyelv eszközkészlet, a beszéd eszközhasználat.
A Földön ma ismert nyelvek száma kb. 3000. A világon a 10 legnagyobb nyelv: a kínai, az angol, a hindi, a spanyol, az arab, a bengáli, a portugál, indonéz, japán és az orosz.
A magyar nyelv a 47. ebben a sorrendben.
 
A nyelv és a beszéd összehasonlítása:
 
NYELV :                                                      BESZÉD:
jel- és szabályrendszer                                 tevékenység
hagyományos                                              aktuális
társadalmi                                                   egyéni
passzív                                                        aktív
független az egyéntől                                    függ az egyéntől
 
A nyelv másik, a beszéd melletti létformája az írás, az írott szöveg.
 

12. Hogyan csoportosítjuk a nyelveket?

 
A nyelveket különféle szempontok szerint csoportosíthatjuk:
 
a.)   Nyelvtípusok szerint – vagyis azt vizsgálva, hogy az egyes nyelvekben milyen eszközökkel történik a szavak mondatbeli viszonyítása (pl. hogyan fejezi az igeidőt, az igemódot, a többes számot stb.) – három fő nyelvtípust különböztetünk meg:
–  elszigetelő (izoláló): csak egytagú szavaik vannak, a szavak mondatba kerülve nem kapnak toldalékot; a mondatbeli viszonyítást szórenddel, segédszókkal, hanglejtéssel, hangsúllyal stb, fejezik ki (kínai, vietnami, maláji stb.),
–  hajlító (flektáló): a mondatbeli viszonyítást a szótő hangalakjának vagy hangszínének megváltozása - (Vater-Väter) - jelzi (német, angol és részben az orosz),
–  ragasztó (agglutináló): fő nyelvtani kifejező eszköze a toldalék, amelyből többféle is kerülhet a szótő után (bátor+talan+ság+ból). A toldalék mindig jól elkülöníthető a szótőtől. (finnugor nyelvek)
Tiszta egynemű nyelvtípusok nincsenek, de jellegükben valamelyik csoportba mindegyik nyelv beilleszthető.
A magyar nyelv agglutináló.
 
b.)   Eredet szerint az egyes nyelvek között nyelvrokonság mutatható ki, ez alapján a nyelvek nyelvcsaládokba sorolhatók.
Európa nyelvei többségükben az indoeurópai nyelvcsaládhoz tartoznak.
Ennek főbb ágai:
–  Újlatin: olasz, francia, spanyol, portugál, román stb.
–  Germán: német, angol, holland; svéd, dán stb.
–  Balti szláv: orosz, ukrán, belorusz; lengyel, cseh, szlovák; bolgár, horvát, szlovén, szerb; lett, litván stb.
A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád tagja.
 

13. Mutasd be a nyelvrokonság jellemző sajátosságait!

 
Nyelvrokonság: az egy nyelvcsaládba tartozó nyelvek közös ős- vagy alapnyelvből származnak. Ebből az alapnyelvből önálló nyelvek fejlődtek ki, ám ősi vonásokat is megőriztek. A magyar nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor nyelvcsoportjának ugor ágához tartozik.
A magyar nyelv finnugor rokonságát a XVIII. század végén fedezték fel
A finnugor nyelvrokonságot először 1740-ben Norvégiában kutató Sajnovics János bizonyította be. Koppenhágában megjelent könyvében a nyelvtani szerkezetek egyezését, a ragozási rendszerek és a toldalékok egyezését bizonyította.
Ezzel a rokonsággal azonban még századunkban is fenntartásokkal éltek. Vámbéry Ármin a magyar nyelv török jövevényszavait vélte eredetieknek, a török-magyar nyelvrokonságot hangoztatta. Mivel a honfoglaló magyarság társadalmi összetétele a törökökéhez volt hasonlatos, az összehasonlító nyelvtudomány bizonyítékai ugyanakkor a finnugor rokonságot támasztották alá, a magyar-török rokonság hívei azt hangoztatták, hogy a magyar nép eredete török, a magyar nyelvé pedig finnugor, s a magyarság e finnugor nyelvhez nyelvcsere útján jutott.
A XX. században merült fel a sumer-magyar nyelvrokonság kérdése. A sumér nép kihalt, de a nyelv fennmaradt. Hívei véletlen hangalaki hasonlóságokra építik fel „bizonyítékaikat” – naiv, tudománytalan módszerekkel.
 
A nyelvrokonság megállapítása:
 
Összehasonlító nyelvtudomány: a mai nyelvek hangtani, szótani, nyelvtani elemeinek összehasonlítása
Régészet, néprajz, növényföldrajz, történettudomány: megállapították, hogy a finnugor népek életmódja az őshazában gyűjtögető, halászó, vadászó életmód volt. Ezt támasztják alá finnugor eredetű állatneveink: menyét, róka, lúd. Bőrruhájukat öv, szíj, szalag tartotta össze.
Az összehasonlító nyelvtudomány megszületése előtt két nyelv rokonságát hasonló hangzású, egymáshoz közel álló jelentésű szavakkal próbálták igazolni. Ilyen szavak azonban szinte minden nyelvben szép számmal akadnak. A német Haus is hasonlít a magyar házhoz, a kínai nü is a magyar nőhöz, jelentésük is azonos, mégsem rokonok.
 
Bizonyítékok:
 
1.Szabályos hangmegfelelések
 
Eredeti hang
változás
finn példa
magyar  példa
 p-
f-
puu, pää, pata, pieli,
fa, fő, faz(ék), fél
 k+mély
mgh.
h-
kala, kota, kunta,
hal, ház, had,
 k+magas mgh.
k-
kivi, kahte-, käte-
kő, kettő, kéz
s-
eltűnt
sappi
epe
t
-z
sat(a), pat(a), kot(a)
száz, faz(ék), ház
-nt-
-d
kunta, lintu, anta
had, lúd, ad
-mp-
-b
kumpu, ämp
hab, eb
 
2. Ősi szókészlet
 
Kb. 700-800 lehet azoknak a szavaknak a száma, amelyek a finnugor-ugor korból származnak. Ezeknek a szavaknak a nagy része kezdetleges tárgyfogalmakra, tulajdonságokra, cselekvésekre utal.
 
Igék: él, hal, megy, kel, fél, fon, szül, ül, jön, nyom, von
Testrészek: váll, mell, láb, kéz, fej, homlok, szem, száj, torok, szív
Rokonságnevek: apa, atya, anya, fiú, lány, vő, meny, nő, rokon, árva
A természet jelenségei: ég, menny, éj, hajnal, fény, villám, hold, év, nyár, tél ősz, jég, tó,
Növénynevek: fa, gyökér, ág, vessző, nyír, hárs, fűz, fenyő, szil, fagyal
Állatnevek: fogoly, fajd, lúd, daru, holló, varjú, fecske, méh, hangya, nyű
Melléknevek: nagy, hosszú, vékony, sovány, meleg, langyos, nyers, új, ifjú, agg, jó
Számnevek: kettő, három, hat, húsz, harminc, száz, első, második
Névmások: én, te, ő, mi, ti, ki?, mi?, ez, az
 
3 Nyelvtani elemek
 
A rokon nyelvek mind agglutináló nyelvek
A birtokos személyjelek és az igei személyragok személyes névmásból alakultak ki; pl., magyar: ház, házam, házad; finn: talo, taloni
A birtokos személyjelek kifejezik a birtokos és a birtok számát; pl. magyar házaimban; finn taloissani
A határozórendszerre jellemző az irányhármasság (hol – honnan – hová?)
Finnugor elemből származik a –k többesjel, a középfok –bb jele, az igei idő- és módjelek
A névszói állítmány megléte
A jelző és a jelzett szó sorrendje
    

14. Mutasd be az Uráli nyelvcsalád alapnyelveit és népeit!

 
Uráli alapnyelv:
 
I.  Finnugor alapnyelv:
 
     1. Ugor alapnyelv:
 
          a.) Ősmagyar:             - magyar
          b.) Ős obi-ugor:           - manysi (vogul)
                                            - chanti (osztyák)
     2. Finn-permi alapnyelv:
 
          a.)  Permi alapnyelv:    - zürjén (komi)
                                            - votják (udmurt)
                                              
          b.) Volgai alapnyelv:   - cseremisz (mari)
                                            - mordvin
                                            - (lapp)
 
          c.) Finn alapnyelv:       - finn
                                            - karjalai
                                            - észt
                                            - vót
                                            - lív
                                            - vepsze
 
 II.  Szamojéd alapnyelv:
 
      1. Északi szamojéd alapnyelv: - nyenyec
                                                    - enyec
                                                    - nganaszan
 
      2. Déli szamojéd alapnyelv:     - szölkup
 
A finnugor rokonság népei:
 
A manysik vagy vogulok az Urál hegység és az Ob folyó között élnek kb. 6000. Kb. 1920-ig nemzetségi csoportokban éltek. Minden nemzetiség különírás helyett csak totemisztikus kéziratos jelei voltak. Hittek a lélekvándorlásban, a nemzetség közös ősét valamilyen erdei állattól származtatták. Hittek a sámánokban, a népköltészetük íratlan maradt a XX. szd-ig. Jelenleg cirill-betűs írást használnak. Ugyanezek vonatkoznak a chantikra (osztyákokra) is.
 
Komik vagy zürjének: Európa északi sarkában kb. félmillióan élnek. Területeik ásványkincsekben gazdag. Földműveléssel, halászattal, háziiparral foglalkoznak. Népművészetükben a fafaragás értékes. Vallásos hiedelmeikben még él az erdei vizi házi szellem fogalma.
 
Udmurtok vagy votjákok: Kb. hétezren, a Káma folyó mentén erdőkben élnek. Népszokásaik még tükrözik a pogány hitet, az ősi babonákat. A XIII. szd. óta pravoszláv vallásúak, igen erős a halottak kultusza.
 
Marik vagy cseremiszek: Kb. félmillióan vannak. A Volga bal partján élnek. Népdalaik nagyon hasonlítanak a magyar népdalokra. Ezek is pentaton stílusúak. Erős viszont a török-ázsiai hatás is. Zenei életük ma is fejlett. A természet megszemélyesített tárgyainak (pl.: nap, hold, szél) a tisztelete hagyományos.
 
Mordvinok: Kb. másfélmillióan, elszórtan élnek a tatár, orosz, baskír nép között az Oka folyó mentén. A sztyeppén földműveléssel és állattenyésztéssel foglalkoznak. Kétféle mordvin nyelvet használnak, a többség a népköltészet szókincsére, és kevesen a tudományos és művészeti szókinccsel beszélnek.
 
Finnek: Kb. ötmillióan, a Skandináv-félsziget középső részén élnek. A finn szó germán eredetű, jelentése: gyalogló, kóbor. Hazájukat Souminak nevezik. A XIII és XIX. szd között svéd uralom alatt éltek paraszti, jobbágyi sorban. 1809-től nagyfejedelemségként az Orosz Birodalomhoz kerültek. 1917-ben megalakult a Finn Köztársaság. A II. világháborúban Németország oldalán álltak. A népköltészetük megőrzője a Kalevala című eposz. Elias Lönnrot gyűjtötte össze a szájhagyomány által terjedt történeteket, és abból adta ki végleges formájában 1849-ben. Az énekmondó verseiket mentette át a nemzetségi társadalomból. A hőseposz alapgondolata: egy kis nép hősi helytállással megszilárdítja a helyét a világban. Az ismeretekkel rendelkező ember képes úrrá lenni az életkörülményein. A finnek ma minden művészeti ágban világszínvonalon alkotnak. Építészük Alvar Aalto, zeneszerzőjük Sibelius.
 
Észtek: kb. egymillióan élnek. Germán eredetű a népnevük. Népdalaik változatosak. Dalaikat a vannel nevű húros hangszerrel kísérik. Epikus énekeik egy része egy hőseposznak a töredéke. Kalevipoegről szól, Kalevi fiáról. A XIX. szd. közepén jegyezték le, és 1946-ban alapították meg az Észt Tudományos Akadémiát.
 
Lappok: Kb. harmincezren elszórtan élnek Norvégiában, Svédországban, Finnországban. Nyolc különböző nyelvjárást beszélnek. Régi hitvilágukban a sámánizmusra hasonlító természetvallást gyakorolnak. Szájhagyományaikban babonák, népszokások élnek. Népdalaik balladaszerűek, sok refrénnel.
 

15. Mutasd be a magyar nyelv zenei kifejezőeszközeit!

 
Az élőbeszéd abban különbözik a leírt szövegtől, hogy a beszéd közben a gondolataink és az érzelmeink kifejezésében egy sajátos jelrendszer is részt vesz: a hangzásforma – ez pedig akusztikai, azaz csak a fülünkkel érzékelhető eszközrendszer. Ezt az eszközrendszert a nyelvtudomány mondatfonetikai eszközöknek nevezi.
A legfontosabb mondatfonetikai eszközök: a hangsúly, a hanglejtés, a hangszín, a szünet, a beszéd sebessége, és a hangerő.
Ezek a mondatfonetikai eszközök egyszerre, egymást erősítve és kiegészítve fejtik ki hatásukat az élőbeszédben, a mondatok, a szövegek értelmi és érzelmi tagolásában.
 

16. Mutasd be a hangsúly legfontosabb sajátosságait!

 
A hangsúly a mondat bizonyos szavának első szótagjára eső erőtöbblet, nyomaték, amely a hangképző szervek izmainak erőteljesebb működésével jön létre.
A magyar nyelvben háromféle hangsúlyt különböztetünk meg: szó-, szakasz- és mondathangsúlyt.
A magyar szavaknak mindig az első szótagja hangsúlyos.
A hangsúlyos szótagok a beszédünket kisebb egységekre tagolják. Ezek a hangsúlyozás alapegységei, a szakaszok. A szakasz a hangsúlyos szótagtól a következő hangsúlyos szótagig terjed; egymással szoros kapcsolatban lévő szavakat kapcsol össze.
A mondathangsúly vagy főhangsúly hangereje valamivel nagyobb a többi hangsúlyos szótagénál, mert a mondanivaló leglényegesebb szavára kerül.
 
A hangsúlyozást mindig a mondanivaló irányítja; mindig az aktuális közléssel kapcsolatos, és függ a beszélő és a hallgató viszonyától. (A leglényegesebb: a fontos szó és az új közlés)
 
Általában hangsúlyos:
–         a tagadó- és a tiltószó (nem, ne)
–         a kérdő névmás (hány?, milyen?)
–         a határozószó (így, úgy)
–         a mutató névmás, ha elől van (ezt, azt, ilyen, olyan ennyi, annyi)
Általában nem hangsúlyos:
–         a határozott és a határozatlan névelő (a, az, egy)
–         a kötőszók (és, mert, hogy, ha stb.)
–         a vonatkozó névmások (aki, ahol, ahány stb.)
–         a névutó (múlva, óta, túl stb.)
 
Fontos tudnivalók:
- A szakaszt időnként olyan szó előzi meg, amely nem kap hangsúlyt, de értelmileg a hangsúlyos szóhoz tartozik – ezt a szót szakaszelőzőnek nevezik. Általában névelő, kötőszó, vonatkozó névmás. (A legjobb osztály az első.)
- Egy-egy rag is lehet hangsúlyos, ha a mondat értelme úgy kívánja. (Ne a könyvbe, a könyvre.)
- Ha az egy nem határozatlan névelő, hanem határozott számnév, akkor hangsúlyt kap (Egy óra múlva egy órakor kezdünk.)
- Az igekötők és a leg- szócska mindig hangsúlyos (megsajnálta, elringatta, legszebb).
- Nem hangsúlyos sem a tagadó-, sem a tiltószó, ha az igekötő és az ige közé kerül (Ki nem megy a házból).
 

17. Mutasd be a hanglejtés legfontosabb sajátosságait!

 
A hanglejtés a beszéd dallama; a hangmagasság mozgása a hangfekvés három szintje között.
A hétköznapi nyelvben általában három hangfekvést használunk: magas – középső – mély. A hanglejtés szoros kapcsolatban van a hangsúllyal; a hangsúlyos szótagot magasabban ejtjük. A szakasz – hangsúlyos szótagtól a következő hangsúlyos szótagig – a hanglejtés alapegysége is.
A leggyakoribb hanglejtésformák: ereszkedő, eső, emelkedő, lebegő, szökő, emelkedő-eső, eső-ereszkedő és eső-szökő.
A magyar beszéd alapvető hanglejtésformája ereszkedő.
A több szakaszból álló mondatok több hanglejtési alapegységből állnak, s ezek tartalma gyakran befejezetlen. Ilyenkor előremutató hanglejtésforma jelzi a folytatást: a szakasz utolsó szótagja lebegve marad a középső magassági fokon. Dallamképlete: \_ \_ \_
 

18. Mutasd be a szünet és a beszédtempó legfontosabb sajátosságait!

 
Beszédünk értelmi és érzelmi tagolásában fontos szerepet játszó fonetikai eszközök a szünet és a beszédtempó.
 
A szünet a nyelvi egységek összekapcsolásával és elkülönítésével tagolja a szöveget:
–  jelzi a szókapcsolatok, szószerkezetek, mondatok határát, a felsorolás tagjainak elkülönítését,
–  a bekezdések, szorosabban összetartozó mondategyüttesek határát,
–  szünetpár foghatja közre a közbevetést, módosítószót, indulatszót, megszólítást,
–  elkülöníti a hangsúlyosabb részeket.
 
Figyelemfelkeltő, érzelemkifejező, felhívó szerepet is betölt.
 
A beszédtempó a beszéd sebességét jelenti. A magyar nyelvre a közepes beszédtempó jellemző.
A mondat hangsúlyos részeit általában a közepesnél lassabban, a már ismert közlést gyorsabban mondjuk (pl. a két vessző, két gondolatjel közé vagy zárójelbe tett közbeékeléseket)
Szorosan összefügg ez a hangfekvéssel is, mert a közbeékeléseket vagy a már ismert elemeket tartalmazó részeket alacsonyabb hangfekvésben mondjuk.
A beszéd tempója is függ a beszédhelyzettől és a témától (a társalgás gyorsabb, egy ünnepi beszéd lassúbb tempójú – érzelemkeltő hatásszünetek).
 

19. Az írás fogalma és kialakulásának története

 
Az írás: az emberi beszéd, a gondolkodás látható jelekkel való rögzítése.
A betű: olyan jel, amelyet szokásszerű megállapodáa kapcsol a jelölt hanghoz.
 
A z élőszó grafikus jelekkel történő rögzítése Kr. e. 3000 körül kezdődött Mezopotámiában.
Az első írásfajta a képírás volt, azaz egy rajzolt jel egy tárgyat jelölt. A cselekvések, a fogalmak jelölésének igényét próbálta kielégíteni a fogalomírás, vagyis a tárgyak rajzát alkalmazták a tárggyal valamilyen kapcsolatban lévő fogalom jelölésére is.Ezt követte a szó- vagy szótagírás, ahol már az egyes jeleket a tárgyat jelölő szó, azaz a hangsor jelölésére használták. Ebből alakult ki a hangjelölő írás, azaz a szó vagy szótag első hangjának jeleként kezdték alkalmazni a korábbi szó- vagy szótagjelet.
(Ma a világ nagy részén a hangjelölő írást használják; de pl a kínaiak megmaradtak a fogalom- és szójelölő írásnál, míg a japánok a szó- és szótagírásnál.)
A hangjelölő írásmód alapja a föníciaiak által kialakított ábécé, melyet a görögök fejlesztettek tovább, majd az etruszkok továbbították a latinokhoz, kiknek közvetítésével elterjedt az egész művelt világban, így jutott el hozzánk, magyarokhoz is.
A betűírás jelei az évezredek során fokozatosan egyszerűsödtek, és az írás haladási iránya is folyamatosan változott, mígnem a görögök véglegesítették a balról jobbra haladó írásmódot.
 

20. Mutasd be a magyar írás jellemző sajátosságait!

 
A magyar írás a latin ábécé betűinek átvételével alakult ki.
Ám mivel a latin ábécé nem tartalmazott annyi betűt, amennyi hang a magyar nyelvben volt, ezért a magyar hangok jelölésére a következő rendszer alakult ki:
  -   a magánhangzó minőségét és időtartamát mellékjelekkel - ékezetekkel - jelöljük. (ö, é, ű, stb)
  -   a latintól eltérő mássalhangzók jelölésére két vagy három írásjegyből kialakított két- vagy háromjegyű betűt alkalmazunk. (gy, sz, dzs, stb.)
  -   a mássalhangzók hosszúságát a betűk megkettőzésével jelöljük. (tt, ggy, ssz, stb.)
A magyar helyesírási rendszerben minden hangot külön betű jelöl. (Kivétel: a j, és az ly, amelynek az ejtési különbsége az idők során kikopott a magyar nyelvből.)
 

21. Mutasd be helyesírásunk alapelveit!

 
A magyar helyesírás történetének főbb szakaszai:
       –    az ómagyar korban (896-1526) a kancelláriai helyesírás már az egységre való törekvést képviselte;
       –    a középmagyar korban (1526-1771) katolikus és protestáns helyesírásról beszélhetünk;
      –    az újmagyar korban, 1832-ben az Akadémia kiadta az első magyar helyesírási szabályzatot. Magyarországon a helyesírás szabályozása máig a Magyar Tudományos Akadémia feladata. A legutóbbi  A magyar helyesírás szabályai 11. kiadása 1984-ben jelent meg.
 
Helyesírásunk a helyesírási alapelvekre épül (olyan eljárásokra, amelyek szerint szavainkat és szóalakjainkat leírjuk).
 
Helyesírásunk négy alapelve:
 
1.   A kiejtés szerinti írás elve: a szóelemek (szótő, toldalékok) leírásának alapja a mai köznyelvi kiejtés, amikor is a kiejtett szó hangjait a nekik általában megfelelő betűkkel jelöljük.. A kiejtés elve érvényesül
      –    a mássalhangzók időtartamának jelölésében (sárgállik, sokall, fénylik)
      –    a magánhangzók minőségi és mennyiségi változásainak írásában (szobából, kertből, tanul, kerül, /a többalakú toldalékok illeszkedése/)
      –    a kétalakú elemek írásában (fel - föl, benn - bent, követelőzik - követelődzik)
      –    a szóelemek elhomályosulása nyomán kialakult kiejtés szerinti írásmódban (éjszaka, lélegzik, küszködik)
 
2.   A szóelemző írásmód elve: a szavakat alkotó szóelemeket úgy írjuk le, ahogy külön-külön ejtve hangzanak (tanulj = tanul + j /ejtése: tanujj/, barátság = barát + ság /ejtése: baráccság/, könyvvel = könyv + vel /ejtése: könyvel/)
 
3.   A hagyományos írásmód elve: általában a  családnevek régies írásformájának (Batthyány /ejtése: battyányi/, Móricz /ejtése: móric/, Weöres /ejtése: vöres/ és a ly-t tartalmazó szavak (Mihály, Erdély, hely, folyó, osztály, stb./ megtartásában érvényesül.
 
4.   Az egyszerűsítő írásmód elve: akkor érvényesül, ha három azonos mássalhangzót jelölő betű kerül egymás mellé (toll + val ► toll +lal ► tolllal = tollal; de: Kiss + vel ► Kiss + sel = Kiss-sel), valamint a többjegyű betűk kettőzésekor (jegy + vel ► jegy + gyel ► jegygyel = jeggyel; edz + jétek ► edz + dzétek ► edzdzétek = eddzétek; de: jegy + gyűrű = jegygyűrű)
 
Ezek az alapelvek rugalmas kölcsönhatásban vannak, előfordul, hogy egyszerre együtt érvényesülnek, máskor viszont közülük csak az egyik határozza meg az adott szó helyesírását.
 

22. Mit tudsz a nyelvemlékeink kialakulásáról, és mi jellemzi őket?

 
Őseink a vándorlások idejéből a török eredetű rovásírást hoztak magukkal. A rovásírásban alkalmazott jelek egy-egy hangot vagy szótagot jelöltek. A rovásírás a székelyek között a XVI. Századig használatban volt. Ez az írásmód azonban hosszabb szövegek írására nem volt alkalmas, így a X. század előtti ősmagyar kor írásbeli emlékek hiányában nyelvemléktelen. A X. század utáni ómagyar kor, majd az ezt követő  középmagyar és az újmagyar kor már nyelvemlékes szakasz nyelvünk történetében. A kialakult keresztény egyház nyelve a latin volt, tehát a latin betűs írást használták. A latin szövegekbe magyar szavak, kifejezések, mondattöredékek kerültek, majd rövidebb-hosszabb szövegrészletek is.
 
Nyelvemlékeink közös jellemzői:
–  írott forrásból származnak,
–  mivel hosszú ideig nem beszélhetünk egységes irodalmi nyelvről, így legtöbbször írójuk nyelvjárásának állapotát tükrözik,
–  írásmódjuk nem egységes; még ugyanabban a szövegben is találkozunk eltérésekkel,
–  a legrégibb nyelvemlékek olvasata, a kiejtés, ill. a hangzás is tudományos viták tárgya.
 

23. Milyen jellegzetes nyelvemléktípusokat ismersz?

 
I.  Szórványemlékek:
Idegen nyelvű szövegbe foglalt magyar szavak, rendszerint tulajdonnevek (személynevek, földrajzi nevek). Bíborban született Konstantin bizánci császár A birodalom kormányzásáról című műve kb. 50 magyar szót tartalmaz (Tisza, Maros, Álmos, Árpád, stb.) Legismertebb az 1055-ben latin nyelven írt Tihanyi alapítólevél, amelynek magyar nyelvű mondattöredéke: feheruuaru rea meneh hodu utu rea. (Fehérvárra menő hadiútra). Ez az első magyar nyelven írt fennmaradt mondattöredék.
 
II. Kéziratos szövegemlékek:
Hosszabb, kerekebb közleményt, gondolatsort fejeznek ki magyar nyelven. Egyházi jellegűek a vallásos himnuszok, prédikációk és legendák; világi tárgyúak a különböző fennmaradt levelek, lajstromok és bírósági iratok. A XV. század közepéig csak latin nyelvű kódexeink ( kézzel írott, többnyire vallásos tárgyú könyvek) vannak, ezekben latin környezetben, vendégszövegként találhatók meg a magyar szövegemlékek.
-     Az első összefüggő magyar szövegemlék a Halotti beszéd és könyörgés, amely az 1192-1195 közötti időből maradt fent a Pray-kódexben (a nevét Pray György történetíróról kapta, aki 1770-ben ismertette e nyelvemléket). A Halotti beszéd 32 sorból álló papi búcsúztató és ima. E nyelvemlék valójában szabad fordítása a magyar szöveget követő latin sírbeszédnek.
-     A második összefüggő magyar szövegemlékünk az Ómagyar Mária-siralom, amely egy latin nyelvű himnusz művészi fordítása. A vers 1300 körül Észak-Itáliában született: a Sermones című kódexben fedezték fel 1922-ben Belgiumban, a leuveni egyetemi könyvtárban (Lőveni-kódex). 1982 óta az Országos Széchenyi Könyvtárban őrzik, mert a magyar nép megvásárolta azt. A 37 soros magyar vers 132 szót tartalmaz.
-     Az első eredeti magyar nyelvű kódexek elvesztek, csak másolataik maradtak meg. A legrégibb a Jókai-kódex (az eredeti 1372-1400 között íródhatott, a másolat 1448-ban készült). Ez a kódex Assisi Szent Ferenc életéről szól.
-     A Margit-legenda szintén másolatban maradt ránk, 1510-ben másolta Ráskay Lea domonkos-rendi apáca a margitszigeti kolostorban. A legenda Árpádházi Szent Margit életét (IV. Béla leánya) mutatja be.
 
III. Szó- és kifejezéskészletet rögzítő nyelvemlékek:
A latin szövegekbe a sorok közé vagy a lap széléra írt magyar nyelvű magyarázatok. A szójegyzékek valójában a szótárak ősei, fogalomkörök szerint csoportosított latin szavak magyar fordításai. Legrégibb a Königsbergi-töredék, mely szójegyzék a XIV. század közepéről; kb. 100 magyar szót tartalmaz.
 
IV.  Nyomtatott szövegemlékek:
Az első magyar nyelvű Sylvester János nyelvkönyve, amely 1527-ben jelent meg Krakkóban. 1539-ben Sárváron pedig kinyomtatták Sylvester János latin-magyar nyelvtanát. Károlyi Gáspár bibliafordítása, az ún. Vizsolyi  Biblia 1590-ben jelent meg nyomtatásban.
 

24. Mutasd be nyelvünk változásának sajátosságait!

 
A nyelv használatban létezik, s a használat folyamán változik. Csak a holt nyelvek változatlanok, az élő nyelvek folyamatosan változnak. A nyelvi változás általában zökkenőmentes folyamat, és annyira lassú, hogy a nyelvet használó ember többnyire észre sem veszi.
A nyelv azért változik mert változik a világ, az ember (a történelmi viszonyok, az életkörülmények a műveltség, a gondolkodásmód stb.) Ha a nyelv nem követné, tükrözné a változásokat, akkor sorra elveszítené funcióit, s alkalmatlanná válna szerepére.
A történeti nyelvészet külső (nyelven kívüli) és belső (gondolkodásbeli, nyelven belüli) okokat ír le a nyelvi változásokkal kapcsolatban.
 
Külső okok: - az anyagi, szellemi műveltség (életmód) változása,
                      - társadalmi, történelmi, politikai változás,
                      - szokások változása,
                      - tudatos nyelvi ráhatások.
 
Belső okok:  - képzettársítás, névátvitel gyakoribbá válása
                      - a hangtani, nyelvtani szerkezet belső mozgásai,
                      - a külső okok belső nyelvi következményei.
 
Eredmény:    - a nyelvi közlés gyorsulása,
                      - spontán szókeletkezés, szókihalás,
                      - megszólítás, névadás változása,
                      - szokatlan átalakulások elterjedése.
 
A nyelvi változás rendszerint egy személytől, csoporttól, területről indul el, s ha arra alkalmasak a feltételek, az érintkezés, a beszéd, a kommunikáció révén elterjed az egész nyelvközösségben.
Az egyetlen embertől elinduló változatot hapax legomenonnak (egyszer mondott; egyetlen helyen előforduló adatnak) nevezzük.
A nyelvi változásokat, először a szókészletben, az ehhez kapcsolódó frazeológiai egységekben (állandósult szókapcsolatatokban) vesszük észre.
A hangtani, alaktani és nyelvtani változások nehezebben észrevehetők, és többnyire csak tudományos megközelitéssel követhetők nyomon.
A nyelvi változás rendszerint csak akkor ver gyökeret a nyelvben, ha az a beszélő közösség által ismert, meglevő rendszerbe beleilleszthető.
Természetesen a nyelvi változás nem korlátlan. A korlátok a nyelvhasználók érdekét szolgálják, és a nyelv rendszere állítja fel azokat. A nyelvhasználók érdeke, hogy a lehető legteljesebben és legvilágosabban megértsék egymást. Ezért a nyelvi változás nem lehet nagyon gyors és a nyelvi rendszer alapjait érintő. Ez esetben ugyanis nem értenék meg egymást már a szülők és a gyermekek generációi sem, s a szülők nem tudnák átadni, megtanítani az anyanyelvet gyermekeiknek.
A nyelvtörténeti tanúságok szerint a nyelvi változások több száz év távlatában sem olyan gyorsak, hogy ne jelentenének megértést. A magyar nyelv első nyelvemlékei csaknem ezer év távolságban vannak tőlünk, s ha az akkori írás mai szemmel való olvasásának nehézségét nem számítjuk, a szavak, mondatok többsége érthető. A 12. századi Halotti beszédet vagy a 13. századi Ómagyar Mária-siralom szövegét ma is elég jól értjük, pedig 7-8 évszázaddal korábbi nyelvállapotot és műveltséget tükröznek.
A nyelvi változas mellett tehát legalább annyira fontos tényező a nyelvi állandóság.
A nyelv és idő kapcsolatában tehát kettős (ellentétes) mozgást figyelhetünk meg: részben a nyelv egészére, teljességére kiterjedő állandóságot, a hagyományokhoz való ragaszkodást, folyamatosságot, részben pedig a nyelvi megújulást, változást, a nyelvi lehetőségek, funkciók bővülését.
A nyelvfejlődés tehát kettős irányú folyamat szintézise.
 

25. Mutasd be nemzeti nyelvünk tagolódását!

 
Nyelvünk egészét, azaz minden magyarul beszélő ember minden nyelvi megnyilatko­zásának összes elemet nemzeti nyelvünk foglalja magába.
A NEMZETI NYELV: történelmileg kialakult tartós emberi közösség közös nyelve (közös eredet, közös hagyományok).
A nemzeti nyelv kialakulását szükségessé tettek és előmozdították: a társadalmi-gaz­dasági változások (polgárosodás, nemzette válás, szabadabb helyváltoztatás, városiasodás).
Az egységes nemzeti nyelv - vidékenként, foglalkozási áganként stb. – bizonyos fokú eltéréseket is mutat: a nemzeti nyelv rétegeződik, különféle változatokban el.
A nemzeti nyelv rétegeződése a nyelvet használó közösség tagolódásával függ össze (az emberek kisebb-nagyobb közösségeknek tagjai; eltérőek a szokásaik, normáik, más a nyelvhasználatuk is). A nyelvi rétegek (nyelvváltozatok) nem különülnek el mereven egy­mástól, hatnak egymásra, az egyes ember nyelvhasználatában pedig összefonódnak.
Minden ember több nyelvváltozatot használ a kommunikáció körülményeitől függően. (Az egyén válogat a nyelvi eszközökből a tudása, kora, ismeretei, érdeklődési köre alapján.)
 
A NEMZETI NYELV TAGOLÓDÁSA:
 
A) Normatív nyelvváltozatok:
a) Az irodalmi nyelv - amelyet legnagyobb íróink, költőink, politikusaink alakítottak ki - a nemzeti nyelvünk legigényesebb, csiszolt, országszerte legegységesebb változata. Ma is merít a nyelvjárásokból és a csoportnyelvekből.
b) A köznyelv: a magyarul beszélők közös nyelve. A mai magyar nyelv legszélesebb rétege. A korábbi területi változatok egységesüléséből vált a nemzeti nyelv központi változa­tává és ezzel együtt követendő mintává, normává.
Az alacsonyabb rendű köznyelvet, a bizalmas társalgási stílust szlengnek nevezzük. Napjainkban szinte minden korosztály nyelvhasználatában megfigyelhető.
 
B) Területi, földrajzi tagolódás szerint nyelvjárásokat (dialektusokat) különböztetünk meg.
A nyelvjárásoknak csak a nyelvterület egy-egy részére jellemző sajátosságaik van­nak. A magyar nyelvjárások a köznyelvtől különböznek hangzókészletükben, szókincsükben (részben) és nyelvtani rendszerükben (kis mértékben).
A mai magyar nyelv nagyobb nyelvjárási egységei: a nyugati, a dunántúli, a dél-al­földi, az északi (palóc), az észak-keleti, a mezőségi, a székely és a csángó.
Nyelvjárásaink mai formájukban is nemzeti nyelvünk szerves alkotórészei: gazdagítják, színezik nyelvünket.
 
C)  A társadalmi rétegzettség (életmód, foglalkozás stb.) szerint csoportnyelvekről (szociolektusokról) beszélhetünk:
a.)       szaknyelvek (főleg foglalkozások szerint; írott és beszélt változatok)
b.)       hobbinyelvek (sportágak nyelve, játékok nyelve stb.)
c.)       életkori nyelvváltozatok (gyermeknyelv, diáknyelv, ifjúsági nyelv, katonai nyelv)
d.)       argó (tolvajnyelv, jassznyelv)
 
A csoportnyelvek elsősorban szó- és kifejezéskészletükben térnek el az irodalmi és a köznyelvtől.
 

26. Mutasd be beszédhangjaink jellemző sajátosságait!

 
Minden nyelv hangrendszere meghatározott számú hangból áll. Ezek alkotják beszédünk értelmes hangsorait, a szavakat.
 
A nyelvtudomány különbséget tesz hang és fonéma között.
A hang: beszédünk legkisebb, tovább már nem bontható eleme; egy adott szövegben hallható beszédhang, melynek önálló jelentése nincs.
A fonéma: a nyelv legkisebb eleme; olyan jelelem, melynek a szavak jelentésének megkülönböztetése a legfőbb szerepe.
 
A mai magyar nyelvben 39 beszédhangot - 14 magánhangzót és 25 mássalhangzót különböztetünk meg. A 39 hangot 40 betűvel jelöljük. ( j - ly)
A köznyelvi hangállományban 43 hang fordul elő, de a nyelvjárási hangállomány még ennél is gazdagabb.
A magyar betűket egy, két vagy három írásjeggyel jelöljük. (a, d, s, cs, gy, dz, dzs, stb.)
 
A beszédhangokat a hangképző szervek működtetésével hozzuk létre.
A hangképző szerveink: a tüdő, a légcső, a gégefő a hangszalagokkal, a garat, az orröreg és a szájüreg (ajkak, fogak, nyelv, szájpadlás).
A hangképzés nélkülözhetetlen tényezője a tüdőből kiáramló levegő.
A magyar nyelv hangjait két nagy csoportra osztjuk: magánhangzókra és mássalhangzókra.
 

27. Mutasd be magánhangzóink jellemző sajátosságait!

 
A magánhangzók képzésekor a hangszalagokat megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből, és tiszta zenei hang, un. zönge keletkezik.
A szájüreg hangképző szervei módosítják a zöngét, ezért a magánhangzók képzésében igen fontos szerepe van a nyelvmozgatásnak, az ajakműködésnek és a kiejtés időtartamának.
A magánhangzókat a következőképpen csoportosíthatjuk:
-   Kiejtésük időtartalma alapján lehetnek: rövidek vagy hosszúak.
-   A nyelv függőleges mozgása alapján legalsó, alsó, középső vagy felső nyelvállásúak.
-   A nyelv vízszintes mozgása szerint előlképzettek (magasak) vagy hátul képzettek (mélyek).
-   Az ajakműködéstől függően beszélhetünk ajakkerekítéses vagy ajakkerekítés nélküli (ajakréses) magánhangzókról.
 

 
A szavakban a magánhangzóknak szótagalkotó erejük van. A mássalhangzók a magyar nyelvben nem alkotnak szótagot; a szótag szerkezetében csak a magánhangzókhoz társulnak.
 

28. Mutasd be mássalhangzóink jellemző sajátosságait!

 
A mássalhangzók képzésekor a levegő akadályba ütközik a szájüregben vagy a gégefőben (h hang), és az akadály leküzdése közben zörej keletkezeik.
A levegő útjába kerülő akadályok jellege, a képzés helye szerint megkülönböztetünk ajakhangokat, foghangokat, szájpadláshangokat és gégehangot.
Az akadályok mellett a hangszalagok működése is befolyásolja a mássalhangzók képzését: ha a hangszalagok rezegnek, akkor zöngés mássalhangzó jön létre; ha nyugalmi, rezgés nélküli állapotban vannak, akkor zöngétlen mássalhangzó keletkezik.
A képzés módja szerint zárhangokat (felpattanó, orrhang), réshangokat, zár-réshangokat és pergő hangot különböztetünk meg
Kiejtésük időtertama szerint a mássalhangzók is lehetnek rövidek ill. hosszúak.
 
 

29. Mit tudsz a betűrend pontos használatáról?

 
A betűrend a betűk hagyományos felsorolása. A magyar betűrendbe sorolás alapja a magyar ábécé:
 
a á b c cs d dz dzs e é f g gy h i í j k l ly m n ny o ó ö ő p r s sz t ty u ú ü ű v z zs
 
Nem ritka, hogy régi magyar, illetőleg idegen betűket tartalmazó hagyományos magyar családneveket (Czuczor, Gaál, Vörösmarty, stb.), valamint idegen szavakat és tulajdonneveket kell a betűrendbe illesztenünk (Aquincum, kilowatt, lexikon, stb.). Ilyenkor az ún. általános latin betűs ábécét használjuk:
 
a á b c cs d dz dzs e é f g gy h i í j k l ly m n ny o ó ö ő p (q) r s sz t ty u ú ü ű v (w) (x) (y) z zs
 
A betűrendbe sorolás szempontjából a következőkre kell ügyelnünk:
-   A magánhangzók időtartamát figyelmen kívül hagyjuk. (Ágota, Aladár; fénykép, fenyő)
-   A mai magyar ábécében nem szereplő kétjegyű betűket a névsorokban külön-külön betűnek vesszük. (Elek, Eötvös, Erős; Cholnoky, Cuhai, Czuczor)
-   A hossú mássalhangzókat két külön - egy vagy kétjegyű - betűre bontjuk. (Kánikula, kanna, kánon; enyhít, ennyi, enyv)
-   A többjegyű mássalhangzók önálló betűk. (duzzog, dzsungel; vízvonal, vizsgálat)
 

30. Mutasd be a magánhangzók egymásra hatásának törvényszerűségeit!

 
A beszéd egyik legfőbb jellemzője, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem egy összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk. A folyamatos beszédben ez egymás mellé kerülő hangok különböző módon befolyásolják egymást.
 
A magánhangzók egymásra hatásának törvényszerűségei:
 
A hangrend:
A magyar szavakban előforduló magas és mély magánhangzók szabályos elrendeződését hangrendnek nevezzük. A hangrend a finnugor nyelvek jellemző sajátossága. Az eredeti és egyszerű szavainkban csak magas vagy csak mély magánhangzók fordulnak elő, azaz
–  magas hangrendűek: férfi, feleség, lélek, fenyő, gyökér, nevet, első stb.
–  mély hangrendűek: homlok, anya, magyar, tavasz, orom, olvas, három stb.
–  vegyes hangrendű szavak magas és mély magánhangzók is tartalmaznak. A vegyes hangrendű szavaink többsége
–  idegen eredetű (tinta, kréta, kávé, rádió stb.) vagy
–  összetétellel vált vegyes hangrendűvé (színház, munkagép, gépgyár, hangtörvény stb.)
A hangrend törvénye az összetett szavakra nem vonatkozik.
 
A magánhangzó-illeszkedés
A hangrend törvényszerűsége a szavak tőalakjához járuló végződésekre (képző, jel, rag) is vonatkozik:
–  a magas hangrendű szavakhoz magas hangrendű (hegyen),
–  a mély hangrendűhöz mély hangrendű (olvasnak),
–  a vegyes hangrendűekhez általában mély hangrendű toldalék illeszkedik (világnak).
Az összetett szavak az utótag hangrendjének megfelelően kapnak toldalékot (Tündérországban).
 
 

31. Mutasd be a mássalhangzók egymásra hatásának törvényszerűségeit!

 
A beszéd egyik legfőbb jellemzője, hogy a hangokat nem elszigetelten, hanem egy összefüggő folyamat részeként mondjuk és halljuk. A folyamatos beszédben ez egymás mellé kerülő hangok különböző módon befolyásolják egymást.
 
►    Hasonulásról beszélünk, ha egy szóban (esetleg szavak határán) az egymás melletti mássalhangzók közül az egyiknek a kiejtése a másik hatására megváltozik, a másikhoz hasonló lesz, hozzá hasonul. A hasonulásnak két fő fajtáját különböztetjük meg: a részleges és a teljes hasonulást.
 
1. Részleges a hasonulás, ha két egymás mellett álló mássalhangzó közül az első egy eltérő vonásában, tehát részben (részlegesen) hasonlóvá válik a másodikhoz. A részleges hasonulás csak a kiejtésben érvényesül, írásban nem jelöljük.
     -  zöngésség szerinti részleges hasonulás (a hangszalagok működése változik): a második hang zöngéssé (vasban) vagy zöngétlenné (tűzhet) teszi az előtte állót.
     -  a képzés helye szerint részleges hasonulás: az –n hang képzésének helye változik meg, ha utána ajakhang (b, p, m) következik (azonban, színpad).
 
2. Teljes hasonulás. Két egymás mellé kerülő különböző képzésű mássalhangzó teljesen hasonlóvá, azonossá válik. Fő típusai:
      -  mássalhangzó + .-val, -vel, -vá, -vé (kézzel, karddal naggyá, széppé)
      -  s, sz, z, d végű igék + j (végezzünk, eddzék)
      -  ez, az mutató névmás + határozórag v. képző (ebben, annak, akkora, efféle)
 
Többnyire írásban jelölt, de lehet írásban jelöletlen is:
◦ írásban jelölt: a kiejtés elve érvényesül (naggyá, végezzünk, ebben, akkora)
◦ írásban jelöletlen: a szóelemzés elve érvényesül (anyja, beszélj, egészség)
 
►    Összeolvadás. Két különböző képzésű (többféle képzési mozzanatban eltérő) mássalhangzó a kiejtésben egy harmadik hosszú hanggá olvad össze. (Írásban általában nem jelöljük.)
Írásban:     ejtésben:
T+sz      →      cc       ►  pl.: metsz →  mecc
N+j        →      nny      ►  pl.: kenjük → kennyük
 
►    Rövidülés. A rövid mássalhangzó szomszédságában (előtte vagy utána) levő hosszú mássalhangzót röviden ejtjük.
Írásban:            ejtésben:
Otthon          →     othon
Mondd meg   →     mond meg
 
►    Hangkivetés. Ha a szó belsejében (esetleg szavak határán) kettőnél több mássalhangzó torlódik össze, akkor a hangcsoport középső tagja (különösen, ha az d vagy v) az ejtésben kiesik (mondta, küldte, rajzszeg, mondd meg stb.).
Néha írásban is jelöljük: bólingat és a tekinget.
 

32. Ismertesd a szótagolás és az elválasztás szabályrendszerét!

 
A szótag a szónál kisebb, a hangnál nagyobb olyan nyelvi egység, mely hangokból épül fel, de nincs sem jelentése, sem jelentés-megkülönböztető szerepe.
A szótag ritmikai egység, léte összefügg a légzés ritmusával. E ritmikai egység hangzóssága és nyomatéka különösen nagy jelentőséget kap a költészetben, de a szónoki beszédekben is.
A beszédfolyamatban az egyes hangok képzése egymásba olvad, így gyakran gondot jelent az írás megszakítása, a szavak elválasztása.
Minden szó annyi szótagból áll, ahány magánhangzót tartalmaz. Az elválasztás a szótagok mentén történik, tehát alapja a szótagolás.
A magyar nyelvben csak a magánhangzó szótagképző elem; önmagában is szótagot alkothat ( fi - a - i - nak).
 
A szótagolás, az elválasztás alapszabálya:
-   az egyszerű szavakban mindig csak egy mássalhangzót viszünk át a következő szótagba (be-tű, né-gyet, tab-ló, mond-tam, stb.)
-   az összetett szavakat az alkotó elemek határánál bontjuk (dél-u-tán, ki-lo-gramm, stb.)
-   a hosszú kétjegyű mássalhangzók elválasztásánal nem érvényesül az egyszerűsítő írásmód elve (asz-szony, locs-csan, stb.).
Az elválasztást kötőjellel jelöljük.
 
33. Mutasd be a jellegzetes beszéd- és ejtéshibákat!
 
A beszédhiba a beszélő közösség normájától való nagyfokú eltérés.
 
A beszédhibák típusai:
 
-   A hangadás hibái a beszélőszervek rendellenes működéséből adódnak. Oka lehet a rossz hangképzési beidegződés is, de legtöbbször pszichés okokra vezethetők vissza. A jó légzéstechnika elsajátításával és a helyes hangképzés megtanulásával részben orvosolható.
 
-   A hangképzés hibái:    -   a selypesség (a sziszegő vagy a susogó hangok hibás képzése)
                                          -   a raccsolás (az r hang h-szerű vagy v-szerű ejtése)
                                          -   a k-nak t-vel, a g-nek d-vel történő helyettesítése)
                                          -   az orrhangúság
 
-   A beszédritmus hibái:  -   a dadogás (hang, szótag- és szóismételgetés)
                                          -   a hadarás (túl gyors beszédtempó)
                                          -   a pattogás (a szótagok rövid ejtése)
                                          -   a leppegés (a magánhangzók elnyújtott ejtése)
 
 
A kiejtési hiba kisebbfokú eltérés a közöség kiejtési normáitól - de nem beszédhiba!
 
Ilyen ejtéshibák:
-   a mássalhangzók zöngétlenítése (labda - lapda)
-   a mássalhangzók időtartamának rövidítése vagy nyújtása (róla - rólla)
-   a mássalhangzók kihagyása (elmegyek - emegyek)
-   a betűejtés (a mássalhangzótörvények figyelmen kívül hagyása: látja, tudja, stb.)
-   a magánhangzók nem megfelelő ejtése (fogkefe - fogkafe, madár - madór)
 
Az ejtéshibák és a beszédhibák kisgyermek korban elfogadhatók, de felnőtt korban logopédiai vagy orvosi beavatkozással jó eredménnyel javíthatók.