Magyar nyelv

10. évfolyam

1. Mi a szókészlet és a szókincs jellemző sajátossága?

Az egy nyelvet beszélő nyelvközösség szavainak, kifejezéseinek összes­ségét szókészletnek, az egyes ember által ismert és használt szavak összességét szókincsnek nevezzük.

 A valóság változása mindenkor tükröződik az egyre árnyaltabb gondolkodásban és a nyelvben, ezért a szókészlet bizonyos elemei az idők folyamán elavulnak, ugyanakkor új fogalmak jelölésére új szavak keletkeznek. A mai magyar nyelv szókészlete kb. egymillió szóból áll. A szókészlet egy részét a szótárakban találhatjuk meg.Az egyén szókincsének nagysága függ az életkortól, a műveltségtől, a foglalkozástól stb. Egy közepes műveltségű fiatalember kb. 4-8 ezer szót hasz­nál (Arany János 25 000 szót használ műveiben, Petőfi 22 000-et)

A nyelvközösség szókészlete két részre oszlik:

-   alapszókészletre (azok a szavak, amelyeket mindenki ismer és használ)

-   kiegészítő szókészletre (ritkábban használatosak, kevésbé fontosak)

A szókincs lehet:       

-   aktív (amelyet állandóan használunk)

-   passzív (ismerjük, de csak ritkán vagy egyáltalán nem  használjuk)

A nyelvtudomány elsősorban a nyelvközösség szókészletével foglalkozik: történeti szempontból azt vizsgálja, hogyan jött létre, honnan ered, milyen változásokon ment keresztül a szókészlet; leíró szempontból pedig a történeti­leg kialakult szókészlet mai állapotával, tagolódásával, rétegződésével foglalkozik

2. Mutasd be az egynyelvű magyar szótárakat!

A szótárak a szavakat különböző szempontok szerint sorolják fel. Legfontosabb egynyelvű szótáraink:

-   A magyar nyelv értelmező szótára és a Magyar értelmező kéziszótár köznyelvi és irodalmi szavak jelentését magyarázza meg körülírással és a rokon értelmű szavak felsorolásával.

-   A Magyar történeti és etimológiai szótár az szavak eredetét, történetét és első előfordulási helyét és módját mutatja meg.

-   Az Új magyar tájszótár tájszavaink alakját és jelentését közli, és megjelöli előfordulásuk helyét is.

-  A Helyesírási kéziszótár az Akadémiának ez idő szerint érvényes helyesírási szabályzatán alapul. Azt kiegészítve körülbelül 130 000 szóra és szóalakra alkalmazza a szabályzat rendelkezéseit; feltünteti a szavak legfontosabb származékait, ragos alakjait, összetételeit, esetenként az elválasztását is.

-   A Magyar szinonímaszótár a hasonló jelentésű szavak és kifejezések gazdag tárháza.

-  A magyar nyelv szóvégmutató szótára az értelmező szótár anyagát a nyelvünkben oly fontos szóvégződések szerint szedi ábécésrendbe, így kitűnő rímszótár is.

-   Bárczi Géza Magyar szófejtő szótára a szavak eredetét rendszerezi

-   Elekfi László Magyar ragozási szótára a szavak toldalékolási módjait mutatja be.

3. Mutasd be szókincsünk bővülésének módjait!

A szavak alkotórészei a szóelemek. Az egyszerű szavak szerkezeti elemei a szótő (abszolút és relatív) és a hozzá kapcsolódó toldalékok: képző, jel és a rag. Ezek sorrendje kötött.

A szavak szerkezeti összetételük szempontjából lehetnek egyszerűek és összetettek, sőt többszörösen összetettek ( kenyér, gépkocsivezető, munkaeszköz-nyilvántartás)

Egy nyelvközösség alapverően két módon szokott nevet adni egy-egy új dolognak és jelenségnek: szókölcsönzéssel vagy belső erőből. (Belső erőből: teremt, azaz előzmény nélkül hoz létre új hangsort vagy alkot, azaz már meglévő elemek felhasználásával alkot szavakat)

A szóteremtés legősibb, de ma is elevenen élő módja a hangutánzás és a hangulatfestés.

A szóalkotás leggyakoribb módja a szóképzés (az alapszóhoz képzőt illesztünk, s ilyenkor képzett szó, vagyis származékszó jön létre) és a szóösszetétel (Két szót mint elő és utótagot kapcsolunk össze. Többszörösen összetett szó keletkezik, ha az előtag vagy utótag már maga is összetett szó). Az összetett szó szófaját az utótag szabja meg.

4. Mit tudsz az összetett szavak keletkezési módjairól?

Az előtag és utótag nyelvtani viszonya alapján mellérendelő és alárendelő összetett szavakról beszélünk.

Mellérendelő összetett szavak a következő módon jöhetnek létre:

-         kettőzéssel, vagyis változatlan, esetleg némileg megváltozott szóismétléssel (alig-alig, körös-körül, folyton-folyvást stb.)

-         ikerítéssel, amikor egy-egy szót saját játszi változatával kapcsoljuk össze (cseng-bong, mendemonda, csigabiga, tarkabarka stb.)

-         valódi mellérendelő összetétellel, amikor két önálló jelentésű és alakú szót fűzünk össze (hírnév, búbánat, jön-megy, ázik-fázik stb.)

Alárendelő összetett szavakról beszélünk minden olyan összetétel estében, amikor az előtag mondattani értelemben alá van rendelve az utótagnak. Eszerint megkülönböztetünk:

-         alanyos összetett szavakat (mennydörög)

-         tárgyas összetett szavakat (igazmondó)

-         határozós összetett szavak (színdús)

-         jelzős összetett szavak (drágakő)

Az alárendelő összetett szavak jelöltek vagy jelöletlenek aszerint, hogy tartalmaznak-e olyan ragot, amely megmutatja, milyen mondatrészviszonyt fejez ki az előtag:

–         jelölt: jótáll, hazánkfia stb.,

–         jelöletlen: szénégető, könyvcím stb.

Az alárendelő összetett szavak sajátos csoportját képezik a jelentéssűrítő összetételek. A jelentéssűrítő összetételek csak többszavas szerkezettel értelmezhetők, szószerkezetileg nem elemezhetők; az összetétel két tagja között meghatározhatatlan viszony van. (vámvizsgálat, hófehér.)

5. Milyen ritkább szóalkotási módokat ismersz?

Mozaikszó-alkotás: a többszavas nevek elemeinek kezdőbetűiből betűszók alakulnak ki (BKV, MTI, gmk stb.).

Rövid vagy rövidített szavakból, szó eleji betűcsoportokból jönnek létre a szóösszevonások (Kermi, trafó stb.)

Szóhasadásról beszélünk, ha egy szónak két alakváltozata él, s ezeknek a változatoknak a jelentése is elkülönült az idők folyamán (nevel és növel, család és cseléd)

Szóvegyülésről akkor beszélünk, ha két rokon jelentésű szó hangalakjának keveredésével jön létre új szó (csokor és bokréta > csokréta)

Az elvonás az a mód, amikor egy szóból egy addig nem létező alapszót vonunk el (kapál > kapa; vádol > vád; képviselő > képvisel stb.)

6. Mit tudsz a magyar nyelv szófaji rendszeréről?

A szavakat legsajátosabb tulajdonságaik alapján szófaji kategóriákba, a kategóriákon belül szófajokba soroljuk. A szavak egy-egy szófajba jelentésük (használati értékük, lehetséges beszéd­beli szerepük), mondatbeli felhasználhatóságuk (a mondatbeli funkciójuk, bővíthetőségük) és mindkettővel összefüggő alaktani sajátosságaik (toldalékolásuk; ha van: jelezési- és ragozási rendszerük) alapján sorolhatók.

A szavak szófaji rendszerbe sorolása nem könnyű feladat, a felsorolt szempontok érvényesítése átfedéseket, ellentmondásokat eredményez (vitatott kérdés, pl. az igenevek, a viszonyszók rend­szerbe sorolása.)

A magyar nyelv szavainak egy része egyszerre több szófaji osztály jellemző jegyeit hordozza, ezek az átmeneti, a kereszteződő és a kettős (hármas) szófajú szavak.

Átmeneti szófajok: két szófaj tulajdonságait úgy hordozzák, hogy külön-külön egyik szófajba sem sorolhatók be. Ilyenek az igenevek (igéből képzett szavak), melyek egyfelől igei, másfelől névszói (főnévi, melléknévi) vagy határozószói tulajdonságokkal rendelkeznek: olvasni, nézni; olvasott, néző, készítendő; látva stb.

Kereszteződő szófajok: több szófaj tulajdonságait hordozzák, de bármelyik szófajba külön-külön is besorolhatók. Ilyenek a vonatkozó névmási határozószók (névmási határozószók – kötőszók: ahol, ameddig); a személyes névmások határozóragos és névutós alakjait helyettesítő formák (névmások – határozószók: bennem, mellőled); a névutó-melléknevek (névutók – melléknevek: iskola melletti, óra utáni).

Kettős (hármas) szófajú szavak: alaki viselkedésük és mondatbeli szerepük alapján két (vagy több) kategóriába is besorolhatók, de a mondatban mindig eldönthető, hogy melyik szófaji értékben szerepelnek (főnév és melléknév: barna, magyar; főnév és határozószó: tegnap, este).

7. Mutasd be a magyar nyelv egyik lehetséges szófajrendszerét!

A magyar nyelv szófaji rendszere (egy a lehetséges rendezések közül)

 IGE                    - cselekvést, történést, létezést            (megy, esik, van)

                            személyhez kötötten kifejező szó

                          - mindig állítmány

                          - ragozási rendszerei vannak

NÉVSZÓK

-   FŐNÉV           - élőlényeket, tárgyakat, gondolati         (Balaton, könyv, becsület)

                            dolgokat nevez meg

                          - elsődlegesen alany; ragok, névutók

                            segítségével bármely mondatrész lehet

                          - a leggazdagabb a főnév alakrendszere

-   MELLÉKNÉV  - tulajdonságot fejez ki                               (szorgalmas, kicsi, kék)

                          - többnyire jelző; lehet: állítmány, határozó

                          - toldalékolható (főnévnél kevésbé)

-   SZÁMNÉV      - mennyiséget, a sorban elfoglalt helyet és   (egy, öthatod, sok)

                            és hányadot jelent

                          - többnyire jelző, de lehet állítmány és

                            határozó is

                          - toldalékolható (kevésbé)

-   NÉVMÁS        - főnevet, melléknevet és számnevet      (én, olyan, ahány, aki stb.)

                            alkalmilag helyettesít

                          - önálló jelentése nincs

                          - korlátozott a bővíthetőség és a

                            toldalékolhatóság

IGENEVEK

-   FŐNÉVI          - a cselekvést nem köti személyhez;     (látni, tanulni, elvégezni)

                           képzője: -ni

-   MELLÉKNÉVI  - a cselekvést tulajdonságként fejezi ki;    (látó, elvégzett, tanulandó)

                           képzői: -ó, -ő; -t, -tt; -andó, -endő

-   HATÁROZÓI    - az ige –va, -ve; -ván, -vén képzős alakja    (ülve, tanulván)

HATÁROZÓSZÓ  - a cselekvés, létezés, történés körülményeit    (itt, holnap, tüstént)

                            fejezi ki

                           - mindig határozó

                           - alig v. egyáltalán nem toldalékolható

VISZONYSZÓK    - csupán alakilag önállóak, önálló jelentésük nincs

                           - önmagukban nem mondatrészek

                           - nem toldalékolhatók

-   NÉVELŐ     - főnevek vagy főnévként használt szók     (a, az, egy)

                        előtt álló hangsúlytalan szó

-   NÉVUTÓ     - névszók után álló hangsúlytalan szó     (alatt, felé, nélkül)

-   KÖTŐSZÓ   - szavakat és mondatokat viszonyít egymáshoz    (és, hogy, de)

-   IGEKÖTŐ    - igéhez kapcsolódik, az ige jelentését    (be, ki, meg, át, rá, ide, oda)

                         módosítja vagy megváltoztatja

-   SEGÉDIGE  - igei jellegű szó, nem teljes jelentés-     (fog, volna)

                         tartalmú (összetett alak része)

-   MÓDOSÍTÓSZÓ    - módosít, árnyal a mondanivalón      ( nem, bizony, talán, -e)

MONDATSZÓK     - önmagukban tagolatlan mondatként v. tagmondatként álló szavak

-   INDULATSZÓ    - (felkiáltó) mondat értékű szó, érzelmet és    (jaj, ejnye, nosza)

                               akaratot fejez ki

-   FELELŐ- ÉS KÉRDŐSZÓ              ( igen, persze; nos, he)

8. Határozd meg az ige fogalmát!

Az ige cselekvést, történést, létezést módhoz, időhöz és személyhez kötötten kifejező olyan szó, amely a mondatban mindig az állítmány szerepét tölti be.

Az állítmányként álló igealak (az igetőhöz kapcsolódó jelek és ragok segítségével) kifejezi:

–         a cselekvő (létező, történő) személyét: (1., 2., 3.) és számát: (egyes, többes);

–         a cselekvés módját: (kijelentő, feltételes, felszólító) és idejét: (jelen, múlt, jövő);

–         a cselekvésnek határozott vagy határozatlan tárgyra való irányulását, illetőleg tárgyatlan voltát.

9. Hogyan csoportosítjuk az igéket?

Az igék csoportosítása:

a.)   A cselekvő és cselekvés egymáshoz való viszonya alapján az ige lehet cselekvő (olvas), visszaható (mosakodik), műveltető (olvastat) és szenvedő (mosatik). Valamennyiből képezhető még ható ige is. A ható ige a cselekvés lehetőségét fejezi ki (olvashat, mosakodhat stb.).

b.)   A cselekvés irányulása, a tárgy szempontjából beszélünk tárgyas igékről /gyűjt, építtet/ (a mondatban tárggyal bővíthetők; ragozásuk: tárgyas, ha határozott a tárgy; alanyi, ha határozatlan a tárgy) és tárgyatlan igékről /megy/ (nem bővíthetők tárggyal; csak alkalmilag kapcsolódhat hozzájuk tárgy /táncot jár/; ragozásuk mindig alanyi). Tárgyas ige minden műveltető ige és a cselekvő igék nagy része, tárgyatlan minden visszaható és szenvedő ige, valamint a cselekvő igék egy része.

c.)    A cselekvés lefolyásának módja szerint beszélünk tartós-huzamos történésű igékről, - melyek lehetnek folyamatos történésűek (beszél, megy, olvas) és gyakorítóak - és mozzanatos történésű igékről (pillant, rezzen).

10. Mutasd be igeragozási rendszerünket!

A magyar nyelvben három igemódot (kijelentő, feltételes, felszólító) és három igeidőt (jelen, múlt, jövő) különböztetünk meg.

Az igék ragozási rendszerébe beletartozik egy-egy igének valamennyi jelezett, ragos és segédigés alakja. A jelezés és a ragozás a szótő megváltoztatása (ragokkal, jelekkel való ellátása) a jelentés módosítása és a mondatbeli szerep kijelölése érdeké­ben. A ragozásban az igetőhöz mód- vagy időjelek, ill. személyragok járulnak.

1.  Az igetőhöz járuló mód- és időjelek:

     –   a kijelentő módnak nincs jele: várok, vártam, várni fogok

     –   a feltételes mód jele: -na, -ne, -ná, -né: várnék, vártam volna

     –   a felszólító mód jele: -j: várjak

     –   a jelen időnek nincs jele: várok, várnék, várjak

     –   a múlt idő jele: -t, -tt: vártam, vártam volna

     –   a jövő időt összetett igealakkal: főnévi igenév + fog segédige szerkezettel: várni fogok

Az idő és a mód jelölése vagy

a.)     egyszerű, tehát mód- és időjeles (pl. olvas +ná + m) vagy

b.)     összetett, tehát segédigés formában (pl. olvas + t + (a) + m volna; olvas + ni fogok) történik.

2.  Az igetőhöz a mód- és az időjelek után személyragok járulnak.

 A magyar igeragozásnak két teljes (mind az egyes számban, mind a többes számban három-három személyre vonatkozó) ragozási rendszere van:

a.)  az alanyi ragozás: az alany számát és személyét mutatja meg,

b.)  a tárgyas ragozás: ezen kívül a határozott tárgy személyére is utal.

Az alanyi ragozást akkor használjuk, ha az ige mellett nincs tárgy, vagy ha határozatlan tárgy van (kérek, kérsz, kér, kérünk, kértek, kérnek stb.)

Az alanyi ragozás lehet ikes és iktelen.

Ikes az ige, ha a kijelentő mód jelen idejének E/3. személyű alanyi ragozású alakjaiban –ik ragot kap (eszik stb.) Az ikes ragozás nem teljes, önálló személyragjai csak az egyes számnak (jelen időben) vannak, a többes számú alakok megegyeznek az iktelen változattal.

Tárgyas ragozása általában csak a tárgyas igéknek lehet. Akkor használjuk, ha az igének határozott tárgya van (kérem, kéred, kéri, kérjük, kéritek, kérik stb,).

Van nyelvünkben néhány olyan ige, amelynek ragozási rendszere hiányos, azaz nincs meg a teljes alakrendszerük. Ilyenek:

a.)    a van és a lesz igék alakjai kiegészítik egymást ( a van létigének jelen és múlt idejű – vagyok, voltam -; a lesz igének múlt és jövő idejű – lettem, leszek, lenni fogok – a ragozása).

b.)     a nincs, sincs tagadó létigének csak kijelentő mód jelen idő E/3. és T/3. személyű alakjait használjuk: nincs, nincsenek, sincs, sincsenek.

c.)     csak felszólító módú E/2. és T/1.; 2. személyű alakjai vannak meg egy mozgást kifejező igének: gyere, gyerünk, gyertek.

11. Határozd meg a névszó fogalmát; mutasd be jelezésüket és ragozásukat!

A névszók élőlényeket, élettelen tárgyakat vagy elvont dolgokat (főnevek), ezek milyenségét (melléknevek) vagy mennyiségét (számnevek) nevezik meg; illetve a főnevet, melléknevet és számnevet alkalmilag helyettesítik (névmások).

A névszók jelezése és ragozása:

1.   A névszójelek:

      -     a főnevekhez és a névmásokhoz járuló többesjelek (-k, -i), a birtokjel (-é), a birto­kos sze­mélyjelek (-m, -d, -a, e, -ja, je, stb.),

      -     a melléknévhez járuló kiemelő jel (-ik) és a fokjel (-b, -bb; leg…bb; legesleg…bb)

2.       A névszókhoz járuló ragok:

      -       a tárgyrag (-t),

      -       a határozóragok (-ba, -be; -val, -vel; -ról, -ről; -hoz, -hez, -höz; stb.)

(A birtokos személyjelek átmenetet mutatnak a jelek és ragok között: vannak ragszerű tulajdonságaik is.

      -     Jelszerű tulajdonságuk, hogy utánuk viszonyragok és a birtokjel állhat: könyv – ünk – ből, barát – (o)m – é, stb.

     -     Ragszerű, személyragszerű tulajdonságuk, hogy a főnévhez járulva kifejezik a birtokszón a birtokos számát és személyét, és utalnak arra is, hogy a birtok egyes számú vagy többes számú-e: házam, házaink, stb.)

12. Határozd meg a főnév fogalmát, és mutasd be sajátosságait!

A főnevek élőlények, élettelen tárgyak vagy elvont dolgok megnevezései. A mondatban minden mondatrész szerepét betölthetik.

Fajtái:

1.     A köznevek mindig általánosítás eredményei, tehát általános fogalmat neveznek meg: több hasonló élőlény vagy dolog nevét jelölik.

Típusai:

        a.)     egyedi név: hasonló élőlények, tárgyak közös neve (leány, könyv, város stb.)

        b.)     gyűjtőnév: több élőlényből vagy dologból álló csoportot nevez meg (nép, közönség, se­reg stb.)

        c.)     anyagnév: valamely anyag megnevezése (levegő, vas, cukor stb.)

2.    A tulajdonnév egyes élőlényeknek vagy élettelen dolgoknak saját, más élőlényektől vagy dol­goktól megkülönböztető neve. Gyakran nem csupán egy szó, hanem több szóból álló szószerke­zet, amelynek tagjai együtt töltik be ezt a feladatot.

Típusai:

        a.)     személynevek (Péter, Petőfi, Nagy Sándor stb.)

        b.)     állatnevek (Bodri, Lompos,  stb.)

        c.)     földrajzi nevek, csillagnevek (Bükk, Ózd, Fiastyúk stb.)

        d.)     intézménynevek (Bródy Imre Műszaki Középiskola, Magyar Tudományos Akadé­mia stb.)

        e.)     szellemi, képzőművészeti, zenei alkotások nevei; áru- és márkanevek (A kőszívű ember fiai, Suzuki, Majális, Amodent stb.)

        f.)      kitüntetések és díjak neve (Corvin-lánc, Széchenyi-díj, Magyar Köztársaság Nagyke­resztje stb.)

A közneveket kis, a tulajdonneveket nagy kezdőbetűvel írjuk. A tulajdonnevek gyakran köznévi eredetűek (Kovács, Szabó), de tulajdonnév is válhat köznévvé (röntgen, rekamié). A tulaj­donneve­ket néha többes számban is használjuk (Adyk, Petőfik); a lekicsinylő értelemben használt tulajdon­nevet kis kezdőbetűvel és (ha két szóból áll) egybeírjuk (háryjánosok, kisjánosok).

13. Határozd meg a melléknév fogalmát, és mutasd be sajátosságait!

A melléknév valakinek vagy valaminek a tulajdonságát, minőségét jelöli. Az egymással összehasonlított tulajdonságok különböző mértékének, illetve fokának a jelölésére is alkalmas:

–        alapfok (zöld, szép stb.)

–        középfok: két összehasonlított tulajdonság közül a nagyobb mértékűt jelöli (zöldebb, szebb stb.)

–        felsőfok: több összehasonlított tulajdonság közül a legnagyobb mértékűt jelöli (legzöldebb, legszebb stb.)

–        ritkán túlzó fokot is használunk (legeslegzöldebb, legeslegszebb stb.)

A melléknév a mondatban többnyire jelző; a jelzett szó előtt ragtalan (új könyvet), értelme­zőként azonban követi a jelzett szót, és felveszi annak toldalékait (könyvet vettem, újat). A mellék­név szemléletesebbé, kifejezőbbé teszi a stílust.

14. Határozd meg a számnév fogalmát, és mutasd be sajátosságait!

A számnév a főnévvel kifejezhető személyek, dolgok mennyiségét, sorrendi helyét, a mennyiség hányadát fejezi ki. A mondatban rendszerint jelző szerepét tölti be.

Fajtái:

A határozott számnév: megszámlálható mennyiséget jelöl. Lehet:

     –   tőszámnév (öt, száz, millió stb.)

     –   sorszámnév (ötödik, ezredik, másod(szülött) stb.)

     –   törtszámnév (harmad, huszad, (tőszámnévi jelzővel: öt nyolcad stb.)

A határozatlan számnév megszámlálatlan, hozzávetőleges mennyiséget jelöl: sok, öt-hat, százezrek stb.

Az egyik leggyakoribb hiba a tőszámnév használata sorszámnév helyett.

14. Határozd meg a névmás fogalmát, és mutasd be sajátosságait!

A névmás a mondatban a helyettesített szófajnak megfelelő mondatrész szerepét tölti be; főnevet, melléknevet és számnevet helyettesíthet.

Fajtái:

Csak főnevet helyettesítő névmások:

–    Személyes névmás (én, te, mi, stb.)

–    Visszaható névmás (magam, magad, stb.)

–    Kölcsönös névmás (egymás)

–    Birtokos névmás (enyém, tieid, stb.)

Főnevet, melléknevet és számnevet helyettesítő névmások:

–    Mutató névmás (főnévi: ez, az, emez, amaz, ugyanez, ugyanaz; melléknévi: ilyen, olyan, emilyen, amolyan, ugyanilyen, ugyanolyan; számnévi: ennyi, annyi, emennyi, amannyi, ugyanennyi, ugyanannyi)

–    Kérdő névmás (főnévi: ki? mi?; melléknévi: milyen? mekkora?; számnévi: mennyi? hány? hányadik?)

–    Vonatkozó névmás (főnévi: aki, ami; melléknévi: amilyen, amekkora; számnévi: amennyi, ahány, ahányadik)

–    Határozatlan névmás (főnévi: valaki, némelyik; melléknévi: valamilyen, némi; szám­névi: valahány, egypár)

–    Általános névmás (főnévi: akárki, senki, semmi; melléknévi: akármilyen, akármekkora; számnévi: akárhány, akármennyi, akárhányadik)

-   A személyes névmást csak hangsúlyos helyzetben tesszük ki: az én barátom, a te kutyád stb.

-   Az igei személyragok a magyar nyelvben pontosan megjelölik a személyt is, ezért a szemé­lyes névmást csak akkor használjuk, ha külön hangsúlyt kap: én mondtam, te is ott voltál stb.

-   A mutató névmás használatakor hiba az eztet, aztat szóalak használata; felesleges a tárgyrag kettőzése.

-   A vonatkozó névmás kialakulása: az + ki > a’ki > aki. A rövidebb alakok különösen a régi magyar irodalmi nyelvben és a közmondásokban gyakoriak: Ki mint vet, úgy arat.

-   Az aki vonatkozó névmás személyre utal, az amely már megnevezett dologra, az ami pedig még meg nem nevezett dologra vonatkozik.

15. Mutasd be az igeneveket!

16. Mutasd be a határozószót!

17. Mutasd be a viszonyszók közül a névelőt, a névutót és a kötőszót!

18. Mutasd be az igekötőt, a segédigét és a módosítószót!

19. Határozd meg a mondat fogalmát, csoportosítását modalitás és minőség szerint!

.   A MONDAT a beszéd és az írás legkisebb egysége; rendszerint nem önmagában áll, hanem egy nagyobb egységnek, a szövegnek láncszemnyi részeként. Minimális közlemény, amely a kommunikációs folyamatot egy közlésmozzanattal (tájékoztató, felhívó vagy kifejező szereppel) építi tovább. Ez a tény erősen befolyásolja az egyes mondat tartalmát és szerkesztettségét.

A mondat egy adott közlésfolyamatban kapcsolatot teremt a beszélő, a hallgató és a valóság között. A mondatban kifejeződik a beszélőnek a valósághoz való viszonya és abbéli szándéka, hogy a beszédével valamilyen hatást akar tenni a hallgatóra.

A mondatokat a beszélő szándéka, valamint minőségük és szerkezetük szerint osztályozzuk.

A mondatokban a kifejeződő tartalom és a beszélő szándéka együtt jelenik meg:

–         a tartalom: a mondatot alkotó nyelvi jelek jelentésének összessége + az egyéni nyelvhasználatból eredő másodlagos jelentés.

–         a szándék az, amit a beszélő a mondat megalkotásával meg akar valósítani (pl. tájékoztat, felhív, érzel­met fejez ki; kér, visszautasít stb.)

–         a szándékolt hatás: a hallgató befolyásolására is törekszik a beszélő (elgondolkodtatja, cselekvésre ösz­tönzi stb.)

A beszélőnek a valósághoz való viszonya és a beszélő szándéka, a mondanivalója erősen hat a mon­datok nyelvi megformálásának módjára. Az ezen alapuló eltérő kifejezésmód a modalitás. A modalitás szerint a mondat lehet:

–         kijelentő (nyugodt hangú közlés)

–         felkiáltó (emeltebb hangú, érzelmet is kifejező közlés)

–         kérdő (eldöntendő kérdés vagy kiegészítendő kérdés)

–         felszólító (határozott kívánság, akarat, parancs)

–         óhajtó (kevésbé határozott kívánság, vágy)

A mondat lényeges (de nem kötelező) tulajdonsága a szerkesztettsége: a nyelvi eszközök összekapcsolása a nyelv szabályainak és a beszédhelyzetnek megfelelően. A mondatokat a szavak összefűzésével al­kotjuk, de vannak egy szóból álló mondatok is.

A mondat logikai minősége szerinti osztályozás a mondatokat két csoportba, az állító és a tagadó mondatok csoportjába sorolja. Mindkét csoport tartalma lehet: közlés, kérdés vagy kívánság. A tagadó felszólító mondatot tiltó mondatnak nevezzük.

A magyar nyelv sajátossága a kétszeres vagy többszörös tagadás. A tagadó mondatban a tagadószón (tagadó igén) kívül tagadó névmás (senki, semmi) vagy tagadó határozószó (sehol, soha, semmikor, stb.) is előfordul - ezzel nyomatékos tagadást fejezünk ki. (Nem hazudtam. Soha nem hazudtam. Soha sehol senkinek sem hazudtam.)

20. Hogyan csoportosítjuk a mondatukat szerkezetük szerint?

A mondatok szerkezet szerinti csoportosítása:

MONDAT:

-  TAGOLATLAN

-  TAGOLT:  -  HIÁNYOS

                    -  TELJES:

                          -   EGYSZERŰ: - tő

                                                 - bővített

                          -   ÖSSZETETT: 

                                 -  ALÁRENDELŐ: -  állítmányi

                                                             -  alanyi

                                                             -  tárgyi

                                                             -  határozói              

                                                             -  jelzői

                                         Sajátos jelentéstartalmú:

                                                       -  feltételes (ha)

                                                       -  hasonlító (mint)

                                                       -  megengedő (bár)

                                                       -  következményes (úgy…, hogy)

                                 -  MELLÉRENDELŐ:  -  kapcsolatos

                                                                  -  ellentétes

                                                                  -  választó

                                                                  -  magyarázó

                                                                  -  következtető

                           -   TÖBBSZÖRÖSEN ÖSSZETETT

A tagolt teljes mondatokban a mondat legfontosabb részét tartalmazó alany-állítmányi (predikatív) szerkezet nyelvtanilag és szerkezetileg is kifejezett, megszerkesztett: Szép az idő.

A tagolatlan mondatokban az alany-állítmányi rész nincs nyelvileg kifejezve, és nem is egészíthető ki pontosan, de a kommunikációs feladatát (tájékoztatás, kifejezés, felhívás) a tagolatlan mondat is betölti, mert az adott helyzetben kiegészítődik. (Ilyenek az indulatszók, felkiáltások, megszólítások, vezényszavak stb.)

A tagolt mondatok gyakran hiányos szerkezetűek, azaz a két fő mondatrész egyike vagy mindkettő hiányzik.

Az egyszerű mondat szerkezetileg lehet tő- és bővített mondat.

Az összetett mondatban egynél több alanyi-állítmányi szerkezet van; bonyolultabb valóságviszonyokat ábrázol.

21. Milyen szószerkezeteket (szintagmákat) ismersz?

A mondatok – mint nyelvi elemekből szerkesztett egységek – mondatrészekből épülnek fel. Ezek: az alany, az állítmány, a tárgy, a határozók és a jelzők.

A mondatrészek a mondatokban szerkezeteket, vagyis szintagmákat alkotnak. A legtöbb mondat szerkezetek szövedéke. Ezeket a szövedékeket viszonyító eszközök: ragok, névutók, névelők, kötőszók tartják össze. A mondatbeli szerkezetek különböző fajtájúak.

A mondat pillérei: az állítmány és az alany, szorosan összekapcsolódnak, szerkezetüket hozzárendelő szerkezetnek nevezzük. A két fő mondatreszt számban és személyben egyeztetni kell. Az alanyi és állítmányi szintagma mindig a mondat legfelső szintjén helyezkedik el.

Az állítmány bővítményei: a tárgy és a határozók. Ezek a bővítmények az állítmánnyal képeznek szintagmát (szerkezetet). Az állítmányt alaptagnak, a tárgyat vagy határozót meghatározó tagnak (determináns) nevezzük. A tárgy és a határozó a mondat következő szintjén, a második szinten helyezkednek el, s miután az állítmánynak bővítményei, alárendeltjei – azzal alárendelő szerkezetet alkotnak. Az alanynak is lehetnek bővítményei (pl.: jelző), amelyekkel az alany mint alaptag képez alárendelő szerkezetet.

Előfordul, hogy ugyanahhoz az alaptaghoz több azonos mondatrész kapcsolódik, mint meghatározó tag (az állítmánynak több tárgya vagy határozója van), ezek a mondat azonos szintjén elhelyezkedő azonos, felsorolást tartalmazó mondatrészek mellérendelő szerkezetek (tejet, vajat, sajtot vettek) vagy közömbös viszonyban lévő különböző határozós szerkezetek. Mellérendelő szerkezet az alany-állítmányi szintagmában (a hozzárendelő szintagmában) is előfordul, hiszen egy mondaton belül több alany is tartozhat ugyanahhoz az állítmányhoz, vagy egy alanyra több állítás is vonatkozhat.

Ágrajznak nevezzük azt az ábrát, amellyel a mondatbeli viszonyokat, szerkezeteket ábrázoljuk.

A mondatok többszintesek lehetnek attól függően, hogy a mondat melyik szintjén elhelyezkedő alaptaghoz kapcsolódnak azzal újabb alárendelő szerkezetet létrehozó bővítmények. Mellérendelő szerkezetek a mondat minden szintjén előfordulhatnak.

Az összetett szavak a mellé- és alárendelő szintagmákból keletkeznek. A gyakoribb szerkezetek önállósult szerkezetként váltak ki a mondatból.

Az álszintagmák: a mondatban olyan nyelvtanilag külön nem elemzett szókapcsolatok, amelyek egyik szintagmához sem tartoznak. Ezek a szókapcsolatok: a névutós határozók, a határozott vagy határozatlan névelővel előforduló névszók, az igekötős igék (ha az igekötő elválik az igétől): kert alatt, ki sem mondta, az ablak.

22. Mit tudsz az állandósult szókapcsolatokról (frazémákról)?

A nyelv szókészletébe nemcsak szavak tartoznak, hanem a szónál nagyobb szóértékű szókapcsolatok is, az ún. állandósult szókapcsolatok.

I.   Az állandósult szókapcsolatok (a frazémák) olyan szóértékű nyelvi elemek, amelyekben a szókapcsolat jelentése egyetlen szó jelentésével vált egyenértékűvé (ha­ragra lobban – megharagszik; lóvá tesz – becsap).

Legfőbb jellemzői:

 –   mindig megszerkesztettek;

 –   szerkezeti formájuk, alaki felépítettségük nem változtatható;

 –   a bennük szereplő szavak eredeti jelentése módosult a másik szóval való összefüg­gésben, így együtt új jelentéstartalmuk lett;

A frazémák lehetnek:

–         népmesei fordulatok (Egyszer volt, hol nem volt…)

–         társalgási fordulatok (Hogy vagy?)

–         körülírások (bírálatot gyakorol)

–         közhelyszerű kifejezések (a távozás hímes mezejére lépett)

–         képes kifejezések (szikrázik a szeme, gurul a nevetéstől)

–         szakkifejezések (összetett állítmány)

23. Mit tudsz a frazémáknál nagyobb frazeológiai egységekről?

A frazémáknál nagyobb frazeológiai egységek:

-     Szólás: több szóból álló szerkezet, amelyben a szavak eredeti jelentése elhalvá­nyult, az elemei a szerkezet által új jelentést kaptak (fején találta a szöget; bakot lő; a tenyerén hordja; fogához veri a garast stb.).

-   Szóláshasonlatok: alakilag egy főmondatból és egy hiányos szerkezetű hasonlító mellékmondatból állnak; a főmondat tartalmazza a hasonlítót, a mellékmondat a hasonlítottat. Legtöbbször a mint, illetve az akár kötőszó kapcsolja össze a tag­mondatokat (reszket, mint a nyárfalevél; ritka, mint a fehér holló; szegény, mint a templom egere, stb.).

-    Közmondás: népi megfigyeléseket, életigazságokat tartalmazó mondat (nem mind arany, ami fénylik; madarat tolláról, embert barátjáról lehet megismerni; addig jár a korsó a kútra, míg el nem törik; stb.)

-    Szállóige: szó szerinti idézet, amelyet gyakran használunk; a szerzőjük vagy erede­tük ismert („A tett halála az okoskodás.” /Madách/; „Ez jó mulatság, férfimunka volt.” /Vörösmarty/; „Szívet cseréljen az, aki hazát cserél!” stb.)

24. Mit tudsz az állandósult szókapcsolatok használatáról, stilisztikai hatásáról?

–   Képszerűségük, szemléletességük, sajátos hangulatuk élénkíti a stílust.

–   Csak a stílusértéküknek megfelelően használhatók (pl. itatja az egereket – tréfás hangulatú; fejjel megy a falnak – rosszalló; stb.);

–   Képzavart, torzulást, értelmetlenséget eredményez az eredeti forma megváltoztatása, a hibás használat (pl: nehéz fába vágja a fejszéjét  → kemény fába vágja a fejszéjét);

–   Jellegzetes hiba a szóláskeveredés/félműveltség!/ (pl. lándzsát tör felette → lándzsát tör mellette, vagy pálcát tör felette)

-    De a nyelvi humor forrása is lehet a kötött elemek tudatos, szándékos megváltoztatása, összekeverése (pl. aki másnak vermet ás, sírásó)

25. Mutasd be az állítmány és az alany legfontosabb sajátosságait!

A mondat fő részei:

–   az állítmány, melynek segítségével megállapítunk valamit. Kérdése: mit állítunk, mit állapítunk meg?

–   az alany, melyre az állítmány megállapítása vonatkozik. Kérdése: ki?, mi?, kik?, mik?

Az állítmány fajtái:

–   igei – kifejező szófaja: bármilyen ige (Zsófia olvas.)

–   névszói – kifejező szófaja: bármilyen névszó és kijelentő mód, jelen idő egyes és többes szám 3. személy (Hazánk fővárosa Budapest. Az ő szeme kék. A zöldek a jók.)

–   névszói-igei (összetett) – kifejező szófaja: névszó + a van, volt, lesz, múlik, marad igék összes többi alakja, amely a névszói állítmánynál nem szerepel (Szép vagy, Alföld. Apám szájából szép volt az igaz.)

Az alany fajtái:

–   határozott (pontosan tudjuk, hogy kire, mire vonatkozik az állítmány) – kifejező szófaja: a főnév vagy főnévi értelemben használt más szófaj (Lement a nap a maga járásán. Sára főz.)

–   határozatlan (nem tudjuk vagy nem akarjuk pontosan megnevezni) – kifejező szófaja: a határozatlan főnévi névmás (valaki, valami), vagy többes szám 3. személyű igei állítmány utal rá (Valami készül Hunniában. Délben harangoznak.)

–   általános (mindenre, mindenkire vonatkozhat az állítmány) – kifejező szófaja: az általános főnévi névmás (bárki, bármi), vagy egyes szám 2. és többes szám 1., 2., 3. személyű igealak; továbbá az ember és világ stb. általános értelmű főnév (Ilyen az élet. Mindenki velünk van. Szeretjük az embereket.)

Az alanyt és az állítmányt mindig egyeztetni kell:

-    Az igei állítmány személyragjai számban és személyben egyeznek az alannyal (Én olvasok.)

-    A névszói-igei (összetett) állítmány névszói része számban, az igei része számban és személyben egyezik az alannyal (A barátom tanár lesz.)

-    A névszói állítmányt csak számban egyeztetjük az alannyal (A rózsa szép. A rózsák szépek.)

-    Ha az alany alakja szerint többes számú, de egységes fogalmat fejez ki, akkor az értelmi egyeztetés szerint egyes számú állítmány kerül mellé (Az Amerikai Egyesült Államok megtámadta Afganisztánt.)

-    Több alany esetén alkalmilag kell eldönteni az állítmány számát és személyét. (Egy fiú és egy lány sétál a kertben. A fiú és a lányok sétálnak a kertben. A lányok és a fiú sétál a kertben.)

26. Mutasd be a tárgy legfontosabb sajátosságait!

A tárgy az a mondatrész, amely kifejezi, hogy a cselekvés mire irányul, vagy mit hoz létre. Kérdése: kit?, mit?, kiket?, miket? + a cselekvést jelentő szó.

Azt a tárgyat, amelyre a cselekvés irányul, iránytárgynak nevezzük. ( Meglátta a várat. Mindenki Őt faggatta.)

Az a tárgy, amelyet a cselekvés létrehoz, eredménytárgy. ( Vadvirágból bokrétát kötött.)

A tárgy legtöbbször a tárgyas igével kifejezett igei állítmány bővítménye, (Az üres kulacsot tarsolyába tolta.), de bármely olyan mondatrésznek lehet tárgya, amely tárgyas igéből képzett igenévvel van kifejezve. (A vezetéket megérinteni tilos!)

A tárgyat főnévvel vagy főnévként használt más névszóval fejezzük ki. (Látom a könyvet. Szépeket mond neki. Kérdezni restell. Sokat beszél.)

A tárgy ragja –t, de az egyes szám 1. és 2. személyű birtokos személyjeles névszó, továbbá az egyes szám 1. és 2. személyű személyes és visszaható névmás ragtalanul is lehet tárgy. (Kérem a könyvem. Add a kezed! Engem keresnek. Szégyellem magam.)

A főnévi igenév mint tárgy sohasem kap ragot. (Elkezdett az eső cseperészni.)

Határozatlan tárgy mellett alanyi, határozott tárgy mellett tárgyas ragozású az igealak.

27. Mutasd be a határozó legfontosabb sajátosságait!

A határozó a cselekvés, történés, létezés helyét, idejét, módféle, állapotféle körülményeit határozza meg.

Határozóink sajátossága a háromirányúság. Ha pl. helyviszonyról van szó, a határozó képes kifejezni, hogy a cselekvés honnan indul ki, hol játszódik le, merre, ill. meddig tart.

A határozó szófaja legtöbbször ragos vagy névutós főnév vagy főnévi névmás, de más névszó, igenév és a határozószó is betöltheti ezt a szerepet (iskolában, óra alatt, előtte, nyolcig, üvöltve, bent).

A határozó alakja lehet ragos névszó (Hajón megyek Pestre.), névutós névszó (Az üst alatt tűz égett.), határozói igenév (Sietve jött elém.), valóságos határozószó („Óh, a szárnyas idő hirtelen elrepül.”), személyes névmás ragos vagy névutós alakja (Nálam volt a könyved.).

A kettős határozó a cselekvés kiinduló- és végpontjára utal (reggeltől estig).

A határozók fajtái:

1. Helyféle határozók

--helyhatározó [hol? honnan? meddig?] (Magyarországon élek. )

--képes helyhatározó [hol? honnan? meddig?] (Szöget ütött a fejébe a gondolat. )

2.Időféle határozók

--időhatározó [mióta? mikor? meddig?] (Reggel óta nem ettem. Tegnap jöttem. Estig maradok.)

--számhatározó [hányszor?] (Már kétszer győztünk.)

3. Módféle határozók

--módhatározó (arra mutat rá, hogy az alany hogyan végzi a cselekvést)[hogyan?] (Futólag mesélte. Hajladozva szedte az epret.)

--eszközhatározó [kivel? mivel? ki által?] (Szekérrel érkeztek. Barátom révén ismertem meg.)

--fok-és mértékhatározó (a cselekvés intenzitására utal) [mennyire? milyen mértékben?] (Átlagon felül okos. Százszámra volt a gomba.)

--tekintethatározó [mire nézve? milyen értelemben?] (Érzelmileg eltávolodtak. Általában igazad van.)

--körülményhatározó [hogyan?] (A metróépítés kapcsán felmerült, hogy lebontják a házat.)

--okhatározó [miért? mi okból ?] (Betegség miatt hiányoztam.)

--célhatározó [miért? mi célból?] (Gyógyszerért mentem. Menjetek az utcára sírni!)

4. Állapotféle határozók

--állapothatározó (az alanyban vagy a tárgyban megnevezett személy, dolog állapotára utal) [hogyan? milyen állapotban? miként?] (Indulóban vagyunk. Vendégként vagyok itt.)

--társhatározó [kivel? mivel? mivel együtt?] (Cigánnyal, borral, nővel érkezem. )

--eredethatározó [kitől ? mitől? miből?] (Nem lesz kutyából szalonna. )

--eredményhatározó [mivé?] („Béna koldussá ne tégy engem!”)

5. Állandó határozó (Bizonyos igékhez, névszókhoz hagyományosan mindig azonos, szótárilag meghatározott vonzatszerű határozó járul.) [miből? minek?] (Nem tanultam az első kalandból. Rögtön nekiesett a csomagnak.)

6. Egyéb határozók

--részeshatározó (azt a személyt nevezi, meg akinek a javára vagy kárára történik valami) [kinek? minek?] (Pistinek adtam a könyvet. Édesanyám számára tettem el.)

--hasonlító határozó (azt jelöli meg, akihez, amihez hasonlítunk valamit) [kinél? minél?] (Magasabb lettél mindenkinél.)

-- komplex határozók több körülményt együttesen fejeznek ki.(Vendégségbe megyünk. - cél-és helyhatározó).

28. Mutasd be a jelző és az értelmező legfontosabb sajátosságait!

A jelző megjelöli alaptagjának, a jelzett szónak minőségét, mennyiségét, birtokosát, illetve utólag értelmezheti az alaptagban kifejezettet.

A jelző fajtái:

1. Minőségjelző az alaptagban kifejezett dolog tulajdonságát fejezi ki.

--minősítő jelző [melyik?] (A szorgalmas diák jól felelt a vizsgán.)

--kijelölő jelző [milyen? miféle? mekkora?] (A főmagasságú herceg tréfálkozott.) [melyik? hányadik?] (A kecskeméti követ van itt.)

A minőségjelző általában nem egyeztetett jelzett szavával, nem veszi föl annak ragját, jelét. Kivétel a főnévi mutató névmás (Ennek a fiúnak adtam.) jelzői szerepben.

A minőségjelző szófaja: a leggyakrabban melléknév, melléknévi igenév, melléknévi névmás, főnév, főnévi névmás, sorszámnév.

2. Mennyiségjelző az alaptagban megjelölt dolog mennyiségét fejezi ki.[hány? mennyi?]

A mennyiségjelző szófaja: számnév, számnévi névmás, melléknév (összes foga, arasznyi emberke), mértéket, mennyiséget jelentő főnév (liter bor, kiló kenyér, mázsa szén, üveg sör)

Alakja nem veszi föl a jelzett szó toldalékát, nem egyeztetjük, és megelőzi a jelzett szót.

3. Birtokos jelző az alaptagban megnevezett személy vagy dolog birtokosát fejezi ki.  Az alaptag a birtokszó, a jelző a birtokos szó..[kinek-a…? minek-a…? valamije, valakije?] (Csák Máté földjén; a könyvek tulajdonosa)

Birtokos jelző szófaja: főnév vagy főnévi névmás, vagy főnévi értékben álló más szófaj (Éhe a szónak).

A birtokos jelző rendszerint megelőzi a jelzett szót.(Dózsa népe), de ha a birtokot ki akarjuk emelni, akkor utána is állhat (Selyem felhői sápadt, türkisz égnek…).

A birtokos jelző lehet ragos vagy ragtalan, alaptagja viszont birtokos személyjellel van ellátva (Ez a kettőnk titka.).

A birtokos jelzős szerkezetlánc utolsó tagja általában ragos (A ház udvarának a kerítésoszlopa elkészült.).

A birtokos szerkezet jelzett szaván, a birtokszón mindig jelölve van a szintagmatikus viszony birtokos személyjellel.

4. Az értelmező jelző mindig alaptagja - az értelmezett szó - után áll, vele számban, viszonyrag, birtokjel és névutó tekintetében is megegyezik. Az értelmező jelző utólag értelmezi a jelzett szóban megjelölt dolgot.

Tartalmi szempontból minőség-, mennyiség-, illetve birtokos jelzőnek felel meg, ilyenné át is alakítható.

--minőségjelzőnek megfeleltethető értelmező (Láttam két nagy szemét, bogárzót.)

--mennyiségjelzőnek megfelelő értelmező (Vettem húst is, két kilót.)

--birtokos jelzőnek megfelelő értelmező (A csapat, a miénk most jól ált.)

Az értelmezős szerkezetben rendszerint mind az értelmezettre, mind az értelmezőre külön hangsúly esik, az értelmező új hangsúlyszakaszt kezd, és szünet választja el az értelmezett szótól. Írásban ilyenkor vesszőt teszünk az értelmező elé.

29. Határozd meg az öszetett mondat fogalmát és fajtáit!

Az összetett mondat bonyolultabb valóságviszonyokat ábrázol, mint az egyszerű mondat, ezért egynél több egymáshoz kapcsolódó kisebb mondat, tagmondat található benne. Ha két tagmondatból áll, akkor összetett mondat a neve, ha kettőnél több tagmondatból áll, akkor többszörösen összetett mondatnak nevezzük.

 Az összetett mondatoknak két nagy csoportja van: - az alárendelt összetett mondat

                                                                           - a mellérendelt összetett mondat

30. Mutasd be az alárendelt összetett mondat jellemző sajátosságait!

Az alárendelt összetett mondat tagmondatai egymással tartalmi és nyelvtani kap­csolatban lévő nem egyenrangú tagmondatok; az egyik tagmondat (mellékmondat) a másik mondat (főmondat) valamelyik hiányzó mondatrészét fejezi ki mellékmondat formájában. Az igei állítmány kivételével minden mondatrész kifejezhető mellékmondattal is. A főmondat rajzjele: O; a mellék­mondat rajzjele: ٱ

A mondatrészt kifejtő mellékmondatot rendszerint helyettesíthetjük egyszerű vagy szerke­zetes mondatrésszel, vagyis az alárendelő összetett mondat a legtöbb esetben átalakítható egyszerű mondattá:

Amelyik kutya ugat, az nem harap.  -  Az ugatós kutya nem harap.

Az alárendelő összetett mondatok fajtái:

-   Alanyi: a mellékmondattal kifejezett mondatrész az alany; a főmondat jellemző utalószava az az; a mellékmondat leggyakoribb kötőszava a hogy, valamint a vonatkozó névmások. (Az nem lehet, hogy annyi szív hiába onta vért.)

-   Állítmányi: a mellékmondattal kifejezett mondatrész a névszói állítmány vagy az összetett állítmány névszói része (Amilyen a mosdó, olyan a törülköző).

-   Tárgyi: a mellékmondattal kifejezett mondatrész a tárgy; a főmondat jellemző utalószava az azt; jellemző kötőszó a hogy, valamint a vonatkozó névmások (Szeretem megcsókolni azt, aki elmegy).

-   Határozói: a mellékmondattal kifejezett mondatrész a határozó; a főmondat utalószava és a mellékmondat kötőszava az adott határozóra jellemző (Ahol nincs, ott ne keress!).

-   Jelzői: a mellékmondattal kifejezett mondatrész a minőségjelző, a mennyiségjelző és a birto­kos jelző; a főmondat utalószava és a mellékmondat kötőszava az adott jelzőre jellemző (Olyan piros, mint a nyíló rózsa).

31. Mit tudsz az alárendelt összetett mondatok sajátos jelentéstartalmáról?

Az alárendelt összetett mondatok némelyike sajátos jelentéstartalommal bír.

Ezek típusai:

-   Feltételes: jellegzetes utalószava az akkor és az úgy; jellemző kötőszava a ha és a hogyha (Fa leszek, ha fának vagy virága)

-   Megengedő: jellegzetes kötőszavai: bár, ámbár, noha, ugyan, jóllehet, ha…is (Ötöst kap­tam, jóllehet kaphattam volna egyest is).

-   Hasonlító: jellegzetes utalószava az olyan, annyi, úgy; jellemző kötőszava a mint (Ritka, mint a fehér holló).

32. Mutasd be a mellérendelt összetett mondat jellemző sajátosságait!

A mellérendelő összetett mondatok tagmondatai egyenrangúak, külön-külön egyszerű mondatként is megállhatnak, a tagmondatok között csak tartalmi összefüggés van. A mellérendelő összetett mondatok tagmondatait összekapcsolhatjuk kötőszó nélkül vagy kötőszóval. A kötőszók lehetnek egyesek (és, s, de) és párosak (is-is, vagy-vagy).

A mellérendelő összetett mondat fajtái:

-   Kapcsolatos: a tagmondatok között egyszerű, természetes kapcsolat van; a mondatok kiegészí­tik, továbbviszik az előző jelentéstartalmát. Legjellemzőbb kötőszavai:és, s, meg, is, sem, se, min…mind, nemcsak…hanem…is (Elért az Ősz, és súgott valamit.) Jelölése: O–O

-   Ellentétes: a tagmondatok között ellentét van. Legjellemzőbb kötőszavai: de, azonban, ellen­ben, mégis, mégsem ámde, stb. (Tán csodállak, ámde nem szeretlek.) Jelölése: O→←O

-   Választó: tagmondatai két vagy több választási lehetőséget tartalmaznak. Legjellemzőbb kötő­szavai: vagy, vagy-vagy, akár…akár. (Vagy Te leszel az, vagy senki.) Jelölése:O~O

-   Következtető: a második tagmondat az első tagmondatból levont következtetést tartalmazza (ok → okozat) Legjellemzőbb kötőszavai: ezért, hát, tehát, ennélfogva, eszerint, stb. (A parafa könnyebb a víznél, ezért a víz színén úszik.) Jelölése: O → O

-   Magyarázó: a második tagmondat az első magyarázatást adja meg (okozat ← ok). Legjellem­zőbb kötőszavai: ugyanis, hiszen, tudniillik, azaz, stb. (A parafa a víz színén úszik, ugyanis könnyebb a víznél.) Jelölése: O ← O

33. Mit tudsz a többszörösen összetett mondatokról?

Többszörösen összetett mondatoknak nevezzük a kettőnél több tagmondatot tartalmazó összetett mondatokat. Az összetett mondat tagmondatai közé mindig vesszőt kell tenni!

A többszörösen összetett mondat lehet:

-   Mellérendelő (egyenrangú tagmondatokból áll): O – O – O

-   Alárendelő (egy főmondathoz több mellékmondat kapcsolódik):    O

                                                                                                   ⁄   ‌   \

                                                                                                  □  □  □

-   Vegyes (fő- és mellékmondatok egyaránt előfordulnak):  O – O

                                                                                            ∕ \

                                                                                           □ □