Irodalom

9. évfolyam

1. Mit tudsz a művészetről, a művészeti ágakról?

Minden ember életében kisebb vagy nagyobb mértékben szerepet játszik a művészet, mindenki nap, mint nap találkozhat művészeti alkotásokkal. Ezek a művészeti alkotások hatnak ránk, formálják gondolkodásunkat, ízlésünket, magatartásunkat.

Az ókorban a görögök és a rómaiak még nem tettek különbséget a mesterségek és a művészetek között. Ma is bizonytalan a művészetekkel kapcsolatos fogalomhasználatunk, hisz beszélünk festőművészetről, színházművészetről, népművészetről a mindennapi életben, de szó esik gyakran pl. konyhaművészetről, művészi tornáról, bűvészetről, sőt életművészetről is. Emiatt a művészeti ágak rendszerezésekor nem állíthatunk fel pontosan körülhatárolt egységeket, kategóriákat.

A művészet egyidős az emberi társadalommal, azaz művészet nélkül nincs emberi társadalom, nincs emberi élet.

2. Mi a művészet?

Arisztotelész szerint a művészet utánzás, de nem mechanikus, szolgai másolás. A művészi utánzás leglényegesebb jellemzése a sűrítés, a lényegkiemelés, a válogatás módszere.

 A művészet az ember élményhiányát tudja pótolni, s képes ezek számát szinte a végtelenségig megnövelni. A művészetet csupán az érdekelheti, ami az emberre vonatkozik. A művészet mindenkori témája tehát az emberközpontú valóság.

A műalkotás létrehozásakor a művész a valóság végtelenül sok eleméből csak a legfontosabbakat, a lényeges mozzanatokat akarja és tudja bemutatni. Ez a választás mindenekelőtt a művész egyéniségétől, élményeitől, az őt körülvevő világhoz kapcsolódó érzelmeitől, világnézetétől, világképétől függ. 

3.  Mi a szépirodalom?

A szépirodalom az autonóm művészeti ágak egyike. Legalapvetőbb sajátossága az, hogy anyaga a nyelv, ezért szokták a szó művészetének, nyelvművészetnek is nevezni.

Jóllehet a szépirodalom anyaga ugyanaz a nyelv, mint amelyet a mindennapi társadalmi érintkezés során használunk, azonban a művészi nyelvben a szavak, valamilyen új jelentéstöbblettel is gazdagodnak, a szavak mást is, többet is jelentenek, mint a mindennapi beszédben; a szavak képszerűen viselkednek.

Ahhoz, hogy művészi közlésről, azaz műalkotásról beszélhessünk egyáltalán, az szükséges, hogy a hétköznapi közlés praktikus jelentésén (információján) kívül egy második, művészi jelentése, információ-többlete legyen az üzenetnek.

4.  Hogyan értékelünk egy műalkotást; mi a művészi érték?

A műalkotás a maga sajátos jelrendszerével nemcsak létrehoz egy megjelenített világot, hanem egészében és részleteiben minősíti, értékeli is azt.

A minősítés alapja mindig a viszonyítás.

A műalkotások nemcsak ahhoz segítenek hozzá, hogy megismerjük a világot, hanem ahhoz is, hogy megítéljük, értékeljük azt.

A mű összhatását meghatározó legfontosabb értékszerkezeteket esztétikai minőségnek nevezzük.

A műalkotásokban a „mit” és a „hogyan”, azaz a tartalom és a forma egymással elválaszthatatlanul összekapcsolódik, e kettő szerves egységet alkot.

5.  Mi a katarzis?

Az igazi műalkotás megrendít, élményt nyújt, örömet szerez, kiszakítja az embert mindennapi, szűkös világából: személyes-közvetlen vágyai és látásmódja fölé emeli, s az egyén az egész emberiséghez való tartozásának felelősségteljes élményét éli át. Minden értékes művészi alkotás olyan világba vezet, amely rendezettségével, belső gazdagságával felülmúlja a hétköznapi életet, s ezzel rádöbbent arra, hogy az élet tartalmasabb, szebb is lehet, mint amilyen. A művészi ábrázolásban az erkölcsileg negatív jelenségek is mindig szükségképpen pozitív hatásúak, mert tiltakozást, ellenállást ébresztenek.

A művészet mindenkori törekvése, hogy gyönyörködtető és megrendítő élmények segítségével felemelje, jobbá tegye az embert. Az igazi művészet minden egyes darabja tulajdonképpen intelem, belső sürgetés, felszólítás: „Változtasd meg élted!” "Légy jobb ember!" A művészetnek ezt a testet-lelket formáló, megrendítő hatását nevezzük - Arisztotelész nyomán – katarzisnak.

6.  Mit tudsz a szórakoztató művészetről?

Nem minden „műalkotásnak” van katartikus hatása. Vannak olyan műsormák, amelyek az autonóm művészet bizonyos külsőleges kellékeivel rendelkeznek, mégsem művészi alkotások, mert hiányzik belőlük a társadalmi-emberi világ lényegét feltáró törekvés, célkitűzés. Az ilyen művek az ún. „szórakoztató művészet” termékei (detektív-regény vagy krimi, kalandregény, tudományos-fantasztikus irodalom stb.) Az uralkodó értékfajta ezekben a művekben az érdekesség, nem a művészi igazság.

7. Mi a giccs?

Vannak olyan, külső formájukban az irodalmi művekhez hasonló írások, amelyek az igazi művészet látszatát kelthetik, de nem igaz, hanem hamis, torz, megtévesztő képet nyújtanak az adott történelmi korszak emberi valóságáról. Ha e torzulás szélsőségessé válik, s az alkotás otrombán hamis, hazug módon eszményített ábrázolásban tükrözi korát, akkor giccsnek nevezzük. A giccs hazug illúziókat táplál bennünk, álkonfliktusokat mutat be, az olvasót félrevezeti, becsapja; az embert leszereli, tétlenségre kárhoztatja.

8.  Hogyan osztályozzuk az irodalmi műveket?

Az irodalmi alkotásokat hagyományosan három műnem (közös formai jegyekkel rendelkező művek összessége) körébe soroljuk: az epikába, a lírába és a drámába.

9. Mutasd be az epikai műnem jellemző sajátosságait!

Az epikai alkotások legjellemzőbb sajátossága, hogy bennük – általában – a külvilág, a külső valóság áll az ábrázolás középpontjában. Nem érzelmeket tolmácsol, hanem leír, elmesél, eseményeket elevenít meg. Az események során hősökkel, színhelyekkel, tájakkal, vidékekkel ismertet meg. A mű terjeselme kötetlen.

Az epikai művek alapvetően monológikus formájúak: tehát egy elbeszélő mondja el az eseménysort, a történetet.  Az író a maga értékelését, állásfoglalását, egyéniségét a történet megformálásába építi bele.

10.  Határozd meg a nagyepikai forma fogalmát, mutasd be típusait!

A nagyepikai műformák az életet, az énen kívüli külső valóságot rendszerint bonyolult összefüggéseiben, térben, időben kiterjedt történettel, sokoldalúan jellemzett fő- és mellékszereplőkkel ábrázolják.

Legismertebb típusai:

Eposz: olyan verses nagyepikai műfaj, illetve alkotás, melynek rendkívüli képességekkel rendelkező hőse – természetfölötti lényekről is támogatva – nagy, egy egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez.

Regény: Rendszerint bonyolult összefüggésekben, térben, időben kiterjedt történettel, sokoldalúan jellemzett fő- és mellékszereplőkkel ábrázolja a bemutatandó kort és környezetet. A fejlődés folyamán igen sok típusa alakult ki. Ilyenek: a karrierregény, a családregény, a levélregény, a lélektani regény stb.)

11.  Határozd meg a kisepikai forma fogalmát, mutasd be típusait!

A kisepikai formák a valóságnak egy-egy szűkebb részletét, vonatkozását ragadják meg, sűrítettebb, tömörebb ábrázolásra törekszenek, s kevés szereplőt mozgatnak.

Legismertebb típusai:

Elbeszélő költemény: hosszabb terjedelmű olyan verses alkotás, mely valamely történetet, eseménysort mesél el az epika sajátos eszközeit felhasználva.

Novella (olasz eredetű szó; „újdonságot” jelent): prózai kisepikai műfaj; viszonylag rövid terjedelmű, kevés szereplővel rendszerint egyetlen eseményt vagy eseménysort mutat be. A történet gyakran hoz sorsfordulatot kevés és csak egy-két lényeges vonással jellemzett hőse számára.

Ballada: drámai feszültségű, rövid, rendszerint tragikus tárgyú verses kisepikai műfaj, párbeszéddel, lírai elemekkel. A történetet időbeli kihagyásokkal, térbeli váltásokkal és szaggatott mondatszerkesztéssel adja elő, ennek következtében tömör, és az összefüggések felismerésében számít az olvasó képzeletére (balladai homály)

Karcolat: a rövid elbeszélés egyik fajtája, mely néhány odavetett vonással érdekes alakokat vagy epizódokat emel ki a valóságból.

12.  Mutasd be a lírai műfajcsoportot!

            Lírai hangulatban akkor vagyunk, amikor valami miatt feltörnek érzelmeink, hatalmukba kerítenek szenvedélyeink. Az eredetileg húros hangszer jelentésű líra szó ma műfajcsoport neve; olyan műveknek a gyűjtőfogalma, melyek közvetlenül fejezik ki szerzőik érzelmeit, gondolatait.

A lírai művek felosztása:

-   A közéleti lírához a közösség problémáit (szabadság, békevágy, forradalom) kifejező művek tartoznak.

-   A magánéleti líra az egyén legbensőbb érzelmeit (szerelem, barátság, szülők iránti szeretet stb.) lelkivilágát, vágyait fejezi ki.

-   A leíró vers írására a táj szépsége vagy zordsága, egy embertárs élete, sorsa ihleti meg a költőt.

-   A gondolati líra kifejezi a költő elmélkedéseit a világról, a művészetről, az emberről, vagy a velük kapcsolatos problémák bármelyikéről.

A legismertebb lírai műfajok:

Óda (görög odé = dal): fenséges tárgyról emelkedett hangon írt költemény. Jellemtői: a szenvedélyes hangvétel, hevültség, magasztosság. Fűtöttségéből szárnyalás, pátosz árad. Magánéletű változata a szerelmi óda. Válfajai: a himnusz (valamilyen magasztos eszmét, egy nép céljait dicsőítő költemény) és a rapszódia (szenvedélyesen csapongó, szaggatott verselésű, érzelmi szélsőségektől sem mentes ódai költemény).

Szatíra: társadalmi hibákat, erkölcsi ferdeségeket a gúny, a torzítás, a nevetségessé tétel fegyverével leleplező lírai költemény. Ismert válfaja a paródia (irodalmi karikatúra, egy irodalmi mű tréfás utánzása. A túlzás, torzítás eszközeivel teszi nevetségessé a parodizált író /mű/ stílusának jellegzetességeit).

Elégia: a régi görögöknél minden hosszabb disztichonban írt költemény; mai értelemben fájdalmas tárgyról kiengesztelődött hangon szóló költemény.

13.  Mutasd be a drámai műnem sajátosságait!

A dráma a líra és az epika mellett az irodalom harmadik műneme; színpadi előadásra szánt olyan párbeszédes alkotás, mely eseménysort ábrázol, de az eseményeket, a szereplők jellemét, gondolatait, egymáshoz való viszonyát az alakok párbeszédeiből, dialógusaiból, magánbeszédeiből, monológjaiból és tetteiből ismerjük meg.

A dráma rendszerint sorsfordulatot bemutató mű; cselekménye sűrített, gyakran a szembenálló erők, egymástól eltérő emberi magatartások kiélezett összeütközése, konfliktusa áll a középpontjában.

14.  Mutasd be a drámai műnem legfontosabb műfajait!

 Tragédia: a dráma egyik műfaja. Uralkodó esztétikai minősége a tragikum, azaz olyan értékszerkezet, melyben hirtelen nagy értékveszteség, értékpusztulás következik be. A cselekmény szintjén ez a kiemelkedő hős vagy hősök halálában vagy lelki összeomlásában nyilvánul meg. A tragikus hős többnyire a korszakban általánosan elismert, pozitív erkölcsi értékeket képviseli, céljaiért vállalja a harcot, s az ellenerőkkel való küzdelemben bukik el. Bukása a félelem és együttérzés érzelmeit váltja ki a nézőből, olvasóból, s megerősíti a hős által képviselt értékek tiszteletét.

Komédia: a dráma műnemébe tartozó műfaj. Uralkodó esztétikai minősége komikum, azaz olyan értékszerkezet, melyben értékhiány lepleződik le, vagy értékvesztés válik nyilvánvalóvá. A komédia hősei átlagos vagy az átlagosnál kisszerűbb alakok, akik szellemi, erkölcsi, jellembeli fogyatékosságuknak vagy nincsenek tudatában, vagy negatív vonásaikat értékesként tüntetik fel. A komédia cselekményében sok a valószerűtlen fordulat, cselszövés, véletlen; megoldása pedig mindig szerencsés kimenetelű.

A komikumnak azt a fajtáját, mely a szereplő jelleméből következik, pl. mikor valaki másnak akar látszani, mint amilyen valójában, s a látszat és a valóság ellentéte gyorsan kiderül, jellemkomikumnak nevezzük.

A megtévesztésen vagy félreértésen alapuló helyzetet, melyben a komikus hős csapdába kerül, helyzetkomikumnak nevezzük.

Opera: megzenésített drámai mű.

15.  Határozd meg a mítosz és mitológia fogalmát, mutasd be jellemző sajátosságait!

A mítosz (görög müthosz: „monda”, „mese”, „történet”) a társadalmi fejlődés kezdeteire jellemző naiv társadalmi tudatforma: lényegében az ember számára még érthetetlen és ezért félelmetes természeti és társadalmi erőknek fantasztikus tükrözése, egyben ezeknek művészi feldolgozása is a nép képzeletében.

A mítoszok összességét, illetőleg a mítoszokkal foglalkozó tudományt mitológiának nevezzük.

A mítoszmesélés egyik sajátsága, hogy megmagyarázza az élet meglévő társadalmi viszonyainak eredetét és igazolja őket. Egyszersmind normákat állítanak a közösség elé, és ismeretlen helyzetekben segítséget nyújtanak a helyes válaszok kialakításában.

A mitikus világképben a tudományos, a művészi és a vallásos magatartás csírái teljes egységben jelentkeznek. A művészet és a mítosz együttélése igen hosszú ideig tartott, s a mitologikus motívumok – új értelmezésben, jelképként, hasonlatként – mindmáig állandó ihletforrásai az irodalomnak, de más művészeti ágaknak is.

A mitikus elképzelések leglényegesebb vonása az emberinek és az ember-felettinek sajátos egysége: a mítoszok ezért leginkább ember formájúnak (antropomorfnak), elképzelt istenekről és természetfeletti képességekkel rendelkező, többnyire isteni származású hősökről szólnak.

16.  Mit tudsz a sumér mitológiáról?

A SUMER kultúra a Tigris és az Eufrátesz alsó folyásánál, Dél-Mezopotámiában virágzott a Kr.e. 4. évezred végétől a Kr.e. 3. évezred közepéig terjedő történelmi korban. A sumer és az akkád mítoszok erős rokonságot mutatnak a hősi énekek műfajával, melyek egy rendkívüli történelmi személyiségnek az egész közösség életére kiható csodás tetteit beszélik el. Ilyen személyiség volt Gilgames, aki a Kr.e. 3. évezred elején, a sumer birodalom korai időszakában uralkodott, és akinek félistenné emelkedő alakjához az idők folyamán egyre több mitologikus képzet kapcsolódott. A Gilgames-eposz akkád alkotás, amely a sumer Gilgames-ciklus anyagára támaszkodik.

17.  Mit tudsz a szanszkrit mitológiáról?

A Gilgames-ciklushoz hasonlóan kiterjedt mitikus elbeszélésekre épülő epikus alkotás az INDIAI szanszkrit kultúrában is létrejött. Az Kr.e. 2. és 1. évezredből több szankszrit himnusz- és versgyűjtemény maradt ránk, melyek máig a hindu vallás szent könyveinek számítanak. A legkorábbi himnuszgyűjtemény a tíz könyvből álló Rig-véda (rig = magasztalás, véda = tudás, bölcsesség). A hindu gondolkodás szerint e könyvek szemlélődő olvasása elvezeti az embert a világról és az istenekről való helyes szemlélethez. Ezért ezt az irodalmiságot összefoglaló néven védikus irodalomnak nevezzük. A védikus irodalommal szerves egységet alkot a Kr.e. 4. sz. és a Kr.u. 4. sz. között kialakult és rögzített két nagy terjedelmű eposz, a Ramajana és a Mahabharata.

18.  Mit tudsz a kínai mitológiáról?

A KÍNAI irodalom első emlékei a Kr.e. 1. évezred közepétől valók. Az első olyan mű, amely Kínán kívül is döntő kulturális hatást gyakorolt, a taoizmus (Tao = út Konfucius értelmezésében az élet erkölcsileg helyes, mértékletes és bölcs útját jelenti) tanításait összefoglaló Tao te King, Az út és az erény könyve. A Tao te Kinggel kb. egy időben keletkezhetett a taoizmus másik alapkönyve a Si King, a Dalok könyve. A 305 régi dalból álló gyűjteményt Konfucius állította össze egy nagyobb, kb. 3000 dalt számláló anyagból. A dalokat zenekísérettel énekelték, szertartásokon, rituális vagy családi ünnepeken adták elő őket.

19. Mit tudsz a finnugor mitológiáról?

A FINNUGOR népek híres mítosz-gyűjteménye a finn nyelvű Kalevala (Elias Lönrott finn orvos gyűjtette és állította össze) és az észt nyelven keletkezett Kalevipoeg. A magyar őstörténet mítoszát Arany János dolgozta fel a Buda halála című elbeszélő költeményében (Csodaszarvas-történet).

20.  Mit tudsz a zsidó-keresztény mitológiáról?

A ZSIDÓ-KERESZTÉNY népek legjelentősebb mitológiája a Biblia, mely az igen jelentős GÖRÖG mitológiával együtt az európai kultúra alapjainak tekinthető, és máig igen jelentős szerepet játszik a különböző művészetek ihletforrásaként.

A Biblia: görög eredetű szó; jelentése „könyvek”, „iratok”. A keresztény, illetve a zsidó vallás szent könyve.

Két része van: az Ószövetség és az Újszövetség.

21.  Mit tudsz az Ószövetségről?

Az Ószövetség: az óhéber irodalom foglalata; műfajuk, keletkezési koruk és eredeti nyelvük tekintetében egymástól eltérő irodalmi művek gyűjteménye. A könyvek nagy részének nyelve a klasszikus héber, de néhány mű arámi nyelven íródott. A könyvek tudós vizsgálata, válogatása, a végleges szöveg kialakítása a kanonizálás. (A görög kanón szó jelentése „mérték”, „zsinórmérték”, „erkölcsi norma”.)

Az Ószövetség részei:

A Teremtés könyve (Genesis, Mózes I-V. könyve), mely a zsidó őstörténetet dolgozza fel; többségében erkölcsi, vallási és társadalmi törvényeket tartalmaz, zsidó elnevezése Tóra („törvény”, „tan”)

Az Ószövetség jelentős részét teszik ki a prófétai könyvek. (A próféták Isten szavának a hírnökei és magyarázói voltak, akik hittek küldetésük isteni eredetében.) A keresztény kánon szerint négy „nagy próféta” (Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel, Dániel) terjedelmes könyve és tizenkét ún. „kis próféta” (pl. Hóseás, Ámós, Mikeás, Náhum, Habakuk, Zakariás, Jónás stb.) szerepel a Bibliában.

Világi tartalmú könyvek (Prédikátor könyve, Eszter könyve), erkölcsi és filozófiai költeményeket tartalmazó gyűjtemények (Példabeszédek könyve, Jób könyve), erotikus héber szerelmi és lakodalmi költészet (Énekek éneke) és a Zsoltárok könyve.

22. Mit tudsz az Újszövetségről?

Az Újszövetség: az ókeresztény irodalom legfontosabb alkotásait foglalja magában. A kanonizált könyvek a Kr. U. 1. század vége felé nyerhették el mai formájukat. Az Újszövetség végleges szövegének nyelve a görög.

Az Újszövetség részei:

Evangéliumok (görög szó, „jó hírt”, „örömhírt” jelent). A négy evangélista: Máté, Márk, Lukács, János. Máté, Márk és Lukács egyformán, az isteni küldetést teljesítő embernek mutatja be Jézust, ezért őket együttlátóknak vagy szinoptikusoknak nevezzük. János Jézus isteni mivoltát hangsúlyozza.

Az Újszövetség második része, Az apostolok cselekedetei, az őskeresztény egyház története.

Az apostolok levelei (Pál 14 levele s a 7, ún. „katolikus levél”)

A János apostolnak tulajdonított Jelenések könyve (apokalipszis = „feltárás”, kinyilvánítás”, kinyilatkoztatás”)

23  Milyen jellegzetes bibliafordításokat ismersz?

A hellenizmus korában az alexandriai zsidóság számára a Kr. E. 3. században görögre fordították le az Ószövetséget, s ez lehetővé tette, hogy a klasszikus héber irodalom utat találjon a görög-római kultúra világába. Ez a fordítás a Septuaginta (jelentése „hetven”) A legenda szerint 70 zsidó bölcs külön cellákba zárva – isteni sugallatra – egymástól függetlenül azonos, szó szerint megegyező fordítást készített héber eredetiből. A Septuaginta több könyvet tartalmaz, mint a zsidó kánon; a katolikus egyház ezt az összeállítást fogadta el hivatalosnak, ezt kanonizálta.

A Biblia két önálló részét, az Ó- és az Újszövetséget Hieronymus (Szent Jeromos) kapcsolta össze egyetlen gyűjteménnyé latin fordításában, a Vulgatában. Nagyszabású vállalkozását a héber szöveg hű követése jellemzi. Munkáját 390-405 között végezte Betlehemben.

Az első teljes magyar nyelvű bibliafordítást Károli Gáspár gönci esperes és társai készítették 1590-ben. Ezt a szomszédos Vizsolyban nyomtatták; innen kapta a nevét: Vizsolyi Biblia. Ezt megelőzően többen fordítottak részleteket, pl. Pesti Gábor, Szilveszter János.

24.  Milyen jellegzetes keresztény ünnepeket ismersz, és mit tudsz róluk?

Karácsony: a kereszténység egyik legnagyobb ünnepe, amelyen Jézus Krisztus születését, a második isteni személy megtestesülését ünnepeljük. Jézus születését a niceai zsinat (Kr. u. 325 és 335 között) határozata értelmében ünnepeljük december 25-én. (A karácsonyt megelőző négy hét – az ünnepre való előkészületi idő – az advent.)

Húsvét: Jézus Krisztus feltámadásának ünnepe. A niceai zsinat előírása szerint a húsvétot minden esztendőben a tavaszi napéjegyenlőséget követő holdtölte utáni első vasárnapon ünnepeljük. Ha a holdtölte vasárnapra esik, akkor a húsvétot a következő vasárnap kell megtartani.

(Nagyböjt: a IV. századtól kezdve lett általános az a szokás, hogy a húsvéti nagy ünnepre negyvennapos böjttel készültek a keresztények, mivel az evangéliumok leírása szerint Jézus Krisztus is negyven napig böjtölt a pusztában. Ez azt jelentette, hogy bizonyos ételektől – elsősorban hústól, tojástól – tartózkodtak, és napjában csak egyszer étkeztek. A nagyböjt kezdete hamvazószerda; az azt megelőző kedd a húshagyókedd. Nagypéntek: Jézus krisztus keresztre-feszítésének napja; a húsvétot megelőző péntek. A húsvétot megelőző hét jellegzetes megnevezése az ún. nagyhét)

Pünkösd (a görög pentékoszté = ötvenedik nap): a húsvét utáni ötvenedik nap, a szentlélek kitöltetésének ünnepe. A keresztény egyház „alapításának” ünnepe.

25.  Mutasd be az ókori görög irodalom kialakulásának történelmi hátterét!

Kr. E. 3. és 2. évezred fordulóján Ázsiából kiindulva akháj, dór, ión, aiol, mürmidón és más törzsek benyomultak a Balkán félszigetre, és meghódították azt. Nyelvük, kultúrájuk nem egységes, de idővel egységesül, és magukat helléneknek, országukat Hellásznak kezdik nevezni. A Kr. E. 1. évezredtől kisebb-nagyobb poliszokat, városállamokat szerveznek (Athén, Korinthosz, Theba, Mükéné, Spárta stb.). Ezek élén kezdetben királyok állnak, de később a legtöbb poliszban az arisztokraták ragadták magukhoz az állam irányítását, s létrejöttek az arisztokratikus köztársaságok. Ebben az időszakban a vagyon gyarapításának és a hatalom megszilárdításának legfőbb eszköze a gyarmatosító háború volt, s csak később kezdett kialakulni az árutermelés és a cserekereskedelem.

Az európai gondolkodásnak, művészetnek egyik legfontosabb meghatározója az ókori görögség kultúrája. Világszemléletük legnagyobb újdonsága „az ember felfedezése”. Emberközpontúságukból következett, hogy isteneiket is emberivé formálták.

26.  Mutasd be a görög mitológia legismertebb szereplőit!

A görög mitológiát Hésziodosz (Kr. E. 7. század) Theogonia (Istenek születése) című elbeszélő költeményéből ismerjük. (A „sok istenben való hit” elnevezése görög szóval: politeizmus):

Khaosz: a tátongó „Üresség”

Gaia: a széles mellű Föld

Uranosz: Gaia méltó párja, az égbolt (Gaia hozta létre magának)

Erósz: az első működő erő a világban

Uranosz és Gaia gyermekei: 7 titán, 8 titanisz, 3 küklopsz és 3 százkarú, ötvenfejű óriás: Kottosz, Btiareosz és Güész

Tartarosz: az alvilág legsötétebb mélysége

Kronosz: a legfiatalabb titán, ő dönti meg Uranosz hatalmát Gaia biztatására

Rheia: titanisz, Kronosz felesége

Zeusz: az istenek királya, az emberek atyja, a rend és az értelem világának megteremtője

Poszeidon: Zeusz testvére, a tengerek istene

Hádész: Zeusz testvére, az alvilág ura

Prométheusz: a legbölcsebb titán, aki segít legyőzni Zeusznak Kronoszt

Héra: Zeusz testvére és második felesége

Themisz: titanisz, Zeusz első felesége, a törvényesség istennője

Héphaisztosz: Héra igen csúf gyermeke, a tűz és a kovácsmesterség istene

Pallasz Athéné: Zeusz agyából pattant ki teljes fegyverzetben Hephaisztosz kalapácsának ütésére, a tudományok és a mesterségek istennője

Aphrodité: a szerelem istennője, Zeusz villámától megérintett tenger habjaiban született

Phoibosz Apollón: Zeusz és Létó gyermeke, a jóslás és a költészet istene

Artemisz: Apollón testvére, a vadászat istennője

Hermész: Zeusz fia, az istenek hírnöke, a tolvajok istene

27.  Mit tudsz a homéroszi eposzokról?

Az európai irodalom kezdetét két hatalmas elbeszélő költemény jelzi, az Íliász és az Odüsszeia. Az ókori hagyomány mindkét eposz költőjének Homéroszt tartotta, aki egyes források szerint vak énekes volt, s az ókori szobrászat is vak aggastyánnak ábrázolta. A homéroszi eposzok valószínűleg a Kr. e. 8. században keletkezhettek.

Az írásbeliséget évezredek szóhagyománya előzte meg (genealógiai énekek= arisztokrata családok őseiről szóló mítoszok); az Íliász és az Odüsszeia ennek a hatalmas átörökített mondai anyagnak a megrostált és gondosan elrendezett változata néhány tematikus csomópont köré szervezve. Egy kivételes képességű, zseniális költő újszerű versformában, több dialektus elemeit magában foglaló a köznapi életben soha nem beszélt műnyelven megírt tudatos alkotásai. (Homéroszi probléma: az irodalomtudomány mai felfogása szerint csaknem bizonyos, hogy az Íliász és az Odüsszeia írója két külön személy, és az utóbbi egy emberöltővel később élt és alkotott.)

Mindkét eposz története a trójai mondakörhöz kapcsolódik.

28. A tankönyv alapján meséld el a trójai mondakört!

29.  Mutasd be Homérosz Íliász című eposzát!

A két homéroszi eposz közül az Íliász a korábbi; a trójai háború után kb. 500 évvel, Kr. e. a 8. században alkotta meg költője a szóbelileg hagyományozott mondaanyag felhasználásával.

Az Íliász nem a trójai háború egészének történetét mondja el, hanem csupán egyetlen történetet emel ki, s utalások, célzások formájában e körül az esemény körül felvillantja az előzményeket, és sejteti a jövendőt is. A 15 700 hexameterből álló hősköltemény a trójai háború utolsó esztendejének 52 napjáról szól: Akhilleusz haragjának okáról, következményeiről és feloldásáról.

Az Íliász főhőse, központi alakja nem fővezér, Agamemnón, hanem Akhilleusz. Lebírhatatlan vitézi ereje, halálmegvető bátorsága emeli minden görög és trójai hős fölé. Nem csupán isteni származása, hanem mindenekelőtt a sors látásának és vállalásának az a tudatossága, mely egyedül neki adatott meg.  (A katonai erényekben, a harci dicsőségben megtestesülő emberi nagyság a Homérosz-kori nemesség ideálja volt.)

Az Íliász szerzőjének világképe már túllép az Akhilleuszban megtestesült emberideálon: kritikusan szemléli a főhős gyilkos tombolását, és végül az immár lelkileg megtisztult Akhilleuszt emeli példaképpé.

30.  Mutasd be Homérosz Odüsszeia című eposzát!

Hektor halála után Trója hamarosan elesett, s az életben maradt görög harcosok több-kevesebb kaland után hazatértek otthonukba, Csak egyetlen hősre, Odüsszeuszra vártak hiába hazájában, Ithakában. Az ő viszontagságos küzdelmeiről, 10 éves hányódásáról s hazatéréséről szó a második „homéroszi” költemény, az Odüsszeia.

Ez valamivel később keletkezhetett, mint az Íliász. Szerzője jól ismerte nagy elődje művét, mintaképnek tekintette azt. Magáévá teszi az Íliász egész mitológiai apparátusát; egy seregnyi sort, kész mondatformulát vesz át belőle, követi az ún. eposzi kellékek használatában. Szerkesztőtechnikájában átveszi az „in medias res” kezdést is; s az Odüsszeia is csak egyetlen eseménysort emel ki: Odüsszeusz hazatérését hazájába, Ithakába.

A 24 énekre tagolódó, 12 110 hexametert tartalmazó hősköltemény „jelen” ideje” mindössze 40 nap. Az eposz világa ennél időben és térben tágasabb. Az Odüsszeia világképe eltér az Íliászétól, embereszménye is más: a hírnévvel nyert halhatatlanság helyébe az élet lép legfőbb értékként. (Világkép: a világról, az életről, a társadalmi jelenségekről vallott nézetek összessége, összefüggő rendszere s ennek jelentkezése valamely irodalmi műben.)

Az Odüsszeia embereszménye már nem a „bátor ember”, hanem a sokat tapasztalt, bölcs, leleményes, politikus ember, aki éppen eszét használva igyekszik megmenteni saját és társai életét. Az Odüsszeia világában az emberek sorsát már nem vagy nem kizárólagosan az istenek intézik, az Odüsszeia hőse a felnőtt ember, aki nemcsak vállalhatja, hanem alakíthatja is a reá mért sorsot.

Az eposz cselekménye egyszerre, egy időben két szálon, két színtéren indul meg.

Az első négy énekben csak szó van Odüsszeuszról, de ő maga személyesen még nem jelenik meg, szerkezeti szempontból mégis fontos funkciója van ennek e résznek:

-   bemutatja Ithakát,

-   bizonyítja Pénelopé hűségét,

-   bemutatja Télemakhosz gyermekből férfivá érését.

Az V-VIII. énekben átlépünk a mesék birodalmába. Ogügié szigetén megismerkedünk Odüsszeusszal, aki az örökifjú Kalüpszó mellett önmagát győzi le: otthonáért, a halandó létért lemond a zavartalan boldogságról, s törékeny bárkáján kel útra, s 20 nap alatt érkezik meg Szkhéria szigetére, a phaiákok mesebeli hazájába, ahol rangrejtve megismerkedik Nauszikával, a királylánnyal.

A következő négy énekben (IX – XII.) a jelen idejű elbeszélés megszakad, s helyette felkomorlik a múlt: a költő hősének adja át a szót, vele mesélteti el hihetetlen történeteit. A mű egésze szempontjából lényeges szerepe van ennek a mesés kalandsorozatnak, hisz alátámasztja a főhős tapasztalatait, megvilágítja jellemét, egyéniségét, és bizonyítja a társak hiábavaló és értelmetlen pusztulását. A hazafelé tartó út történeteit időrendben meséli el a hős. Odüsszeusz társaival 10 kalandon megy keresztül (Számonkérni a 10 kalandot!)

A XIII. énektől kezdve a jelenhez kanyarodik vissza a cselekmény, s az eposz teljes második fele, 12 ének, Ithakában játszódik, s a költő most már időrendben adja elő az eseményeket.

Fontos megjegyezni, hogy Odüsszeusz jogos ítéletet hajt végre: a büntetés megfelelt a bűnnek. Ennek ellenére nem talál benne örömet, terhére van. Megkönnyebbülve, örömmel hagyja abba a harcot.

31.  Határozd meg az eposz fogalmát; mutasd be az eposzi kellékeket!

Az eposz az epika műnemébe tartozó, nagy terjedelmű elbeszélő költemény; rendkívüli képességekkel rendelkező hőse természetfeletti lényektől is támogatva – de nem varázserő révén – nagy, egy egész közösség sorsára nézve jelentős tetteket visz véghez.

A klasszikus eposznak állandó elemei az ún. eposzi kellékek:

-  valamely istenség (a Múzsa) segítségül hívása (invokáció)

-  a téma megjelenítése (propozíció)

-  az „in medias res” kezdés

-  seregszemle (enumeráció)

-  isteni beavatkozás

-  állandó jelzők és ismétlések

-  epikus hasonlatok

-  időmértékes verselés (hexameter)

 

32.  Mit tudsz az időmértékes verselésről?

Az időmértékes verselés ritmusát a rövid és a hosszú szótagok szabályos váltakozása adja.

Rövid szótag: a szótagban előforduló magánhangzó rövid, és a magánhangzót legfeljebb egy mássalhangzó követi.

Hosszú szótag: a szótagban előforduló magánhangzó hosszú, vagy ha rövid magánhangzót kettő vagy több mássalhangzó követi.

Az időmértékes verselés időegysége a mora (jele: U): egy rövid szótag kiejtésének az idejével egyenlő. A hosszú szótag kiejtési ideje két mora (jele: - )

Az időmértékes verselés ritmikai alapegysége a versláb: meghatározott számú és sorrendű rövid, illetve hosszú szótag kapcsolata.

A leggyakoribb verslábak: daktilus (- U U), spondeus (- -), anapesztus (U U -), trocheus (- U), jambus (U -).

Hexameter: hat verslábból (daktilus és spondeus) álló sorfajta; az ötödik versláb mindig daktilus.

33.  Mutasd be a görög dráma kialakulásának történelmi hátterét!

A Perzsa Birodalom Kr. e. 6. században leigázta Elő-Ázsiát, és megindult Hellász ellen. Az idegen hódítók megállításának feladatát főleg Athén és Spárta vállalta magára.

Kr. e. 490-ben Miltiadész vezetése alatt az athéniek a marathoni síkon győzelmet arattak Dareiosz perzsa uralkodó seregei felett. Tíz év múlva Xerxész újabb hadjáratot indított, és Thermopülainél legyőzi Leonidász vezette spártaiakat (Kr. e. 480). Athén is elesett, de még ugyanabban az évben a szalamiszi öbölben szétverték a perzsa hajóhadat, a következő évben a szárazföldön is győztek. Kr. e. 478-ban megkötik a déloszi szövetséget, melynek vezető ereje Athén lesz. Athén Periklész idején (Kr. e. 443-429) érte el fejlődésének csúcspontját s a görög szellemi élet központja lett.

34.  Mutasd be a görög dráma jellemző sajátosságait!

A dráma a Kr.e. az 5. században a dráma lett a görög irodalom vezető műneme.

Eredete vallásos szertartásokhoz, elsősorban Dionüszosz ünnepeihez kapcsolódik. A szőlőművelés, a bor és a mámor istenének egy évben több vidám-zajos ünnepe is volt. A városokban 50 ifjúból álló kórus az isten oltára előtt kardalokat, dithüramboszokat adott elő, s ezekben Dionüszosz mitikus sorsát, tetteit, szenvedéseit, halálát és újjászületését énekelték meg. Az első lépés a „dráma” felé az volt, hogy a Dionüszoszt megszemélyesítő karvezető kivált a kórusból, és egy-egy részletet elmondott életéről, s erre a kar hódoló énekkel válaszolt.

(Később Dionüszosz helyét elsősorban a trójai, a mükénéi s a thébai mondakör tragikus sorsú hősei foglalták el.)

A görög tragédiák mindig valamilyen válságot, összeütközést, döntéskényszert, azaz drámai szituációt állítottak középpontjukba; rendszerint saját koruk nagy kérdéseire kerestek és adtak válaszokat. A színház nyújtotta élményben a görögök az „Ismerd meg önmagad!” elv gyakorlásának egyik legfontosabb forrását látták.

A görög drámairodalom legkiemelkedőbb egyéniségei: Aiszkhülosz (Kr.e. 525 – Kr. e. 456), Szophoklész (Kr.e. 496 – Kr.e. 406) és Euripidész (Kr.e. 480 – Kr.e. 406). E „tragikus triászhoz” kapcsolódik időben az antik görög komédia legnagyobb alakja, Arisztophanész (Kr.e. 450/?/ - 385/?/) is.

35.  Mutasd be a görög drámai életet és a görög szinházat!

Minden év márciusában-áprilisában rendezték meg a nagy Dionüszosz-ünnepet. Fénypontja a drámai verseny volt. Ezen Kr.e. 534-től tragédiaköltők, 486-tól pedig komédiaköltők is részt vettek. A tragédiaírók rendszerint tetralógiával (3 tragédia és egy hozzájuk kapcsolódó szatírjáték), a komédiaköltők egyes darabokkal pályáztak.  A színházi előadások kora reggel kezdődtek, és természetes világítás mellett egész nap folyamatosan tartottak. A versenyeken 10, előre megválasztott bíró szavazott, de csak 5 szavazatát vették figyelembe. A győzelem igen nagy megbecsülést, tiszteletet, néha politikai tisztséget is szerzett a költőnek, a harmadik hely azonban a bukással volt egyenlő.

Mivel az ünnepségeken hatalmas tömeg vett részt, a színházat is ennek megfelelően alakították ki; domboldalra épített, félkör alakú, lépcsőzetesen emelkedő padsorokat képeztek ki a nézők számára. A színház közepét egy kerek vagy félkör alakú térség foglalta el; ez volt az orkhésztra, ide vonult be a két részre osztott kórus, s itt is tartózkodott az előadás végéig. (A színészek csak nagyon keveset mozogtak és álarcot viseltek. Csak férfiak lehettek színészek!) A kórus (kar) énekkel (kardal) fuvolakíséretre lejtett tánclépésekkel kísérte és magyarázta a cselekményt; kardalok és a dialógusok váltakozásából épült fel minden színpadi mű.

36.  Mutasd be a klasszikus attikai tragédia jellegzetes egységeit!

A Kr.e. 5. század közepétől kezdve az ún. klasszikus attikai tragédiák a következő hagyományos szerkezeti egységekre tagolódtak:

-    prologosz: a főhős monológja vagy két színész dialógusa,

-    parodosz: az első kardal (közben a kar bevonulása, elhelyezkedése),

-    sztaszimon (álló-dal): minden későbbi kardal neve,

-    epeiszodion: két kardal közötti párbeszédes rész (ma: jelenet),

-    exodosz (végkifejlet, befejezés): az utolsó sztaszimont követő dialógus,

-    exodikon: a mű tanulságait összefoglaló rövid kardal, melyet a kórus elvonulás közben énekel,

-    kommosz (panaszdal): a szereplőknek a karral folytatott lírai dialógusa

37.  Mutasd be Szophoklész munkásságát!

A 90 esztendőt megért Szophoklész munkásságában érte el a görög tragédiaköltészet fejlődésének tetőpontját. Több mint 120 darabot írt; 24 győzelmet aratott a versenyeken. Ránk maradt 7 tragédiája közül 3 a trójai, 3 a thébai mondakörből meríti témáját, egy pedig Héraklészról szól.

38.  A tankönyv alapján meséld el a Thébai mondakört!

39.  Mutasd be Szophoklész Antigoné című drámáját!

Szophoklész Antigoné című tragédiája, melyet a 440-es években mutattak be, a thébai mondakörhöz kapcsolódik.

 Az Antigoné az európai dráma egy sajátos típusát képviseli. Egyetlen konfliktus köré épül: két, egymás ellen feszülő akarat összeütközését ábrázolja. A főszereplő rendszerint olyan erkölcsi elveket képvisel, amelyeknek igazságát az adott korban mindenki elismeri, senki sem vonja kétségbe. (Drámai szituáció: akkor keletkezik, amikor az ellenfél megakadályozza a főszereplő által képviselt elvek érvényesülését. A két ellentétes akarat egymás elleni tettsorozata a drámai harc. A mű mindegyik jelente közvetlenül vagy közvetve e két akarat valamelyikének a megnyilvánulása.)

Két törvény áll egymással szemben: az istenek ősi, íratlan törvénye, s ezzel szemben a királyi törvény. Ebben a kiélezett, jellempróbáló helyzetben másképpen dönt Antigoné, s másképpen Iszméné. Antigoné nem tud élni a Kreón parancsa által teremtett helyzetben, s öntudatosan megy „szép halála” felé. (Bonyodalom: a drámai műveknek az a része, melyben megindul és kibontakozik az alapszituációból következő eseménysor. Egyre kiélezettebbé válik a drámai harc, s az események sorában bontakozik ki a szerepelők jelleme és kapcsolatrendszere)

Haimon megjelenése a drámában késleltető mozzanat, míg a vak jós, Teiresziász jelenléte már a krízis feloldását jelenti. A végkifejletben Kreón felismeri ugyan hibáját, megbánja tetteit, de bűneinek következményeitől nem menekülhet. Összeomlása nem tragikus bukás azonban, hanem jogos büntetés, így megnyugszik humánus erkölcsi érzékünk.

Az Antigoné központi kérdése: hogyan kell dönteni, ha szembekerül a lelkiismeret parancsa a zsarnoki hatalom törvényével? A drámában Antigoné az egyetlen, aki az isteni törvényt, az emberség és a lelkiismeret parancsát életénél is drágábbnak tartja. Bukása ellentmondásos érzéseket kelt: megrendítő, de az emberi nagyság átélésének felemelő érzését is kiváltja.

40.  Mutasd be a római irodalom kialakulásást, Catullus költészetét!

A Kr.e. 3. század elejére a rómaiak meghódították és politikailag egyesítették az Itáliai-félsziget népeit, meghódították előbb Karthágót, majd Hellász és Kis-Ázsia ellen indultak. A hódítók meghódoltak a meghódítottak kulturális fölénye előtt. Rómában a Kr. e. 2. századtól kezdve egyre nagyobb teret hódított a görög kultúra.

A latin nyelvű római irodalom mégsem egyszerűen „epigon” irodalom; a római költőket inspirálták a görög klasszikusok, de művészetüket magasabb szinten teremtették újjá. A római irodalom ezen kívül még egy történelmi feladatot teljesített: a latin nyelv segítségével a görög kultúra közvetítője lett a Római Birodalom egész területén.

A polgárháborúk kora a régi rend és eszmények bomlását hozta magával. A római irodalom korábbi szakaszában a lírai műfajok közül csak a közösségi érzéseket megszólaltató kardal virágzott, mely az istenekhez intézett könyörgő vagy hálaénekeknek volt a formája.

Az egyéni érzéseket közvetlenül kifejező lírai költészet a polgárháborúk időszakában született meg. E költők művei közül Caius Valerius Catullus (Kr.e. 87? – 54?) életműve csaknem teljes egészében fennmaradt. Független szellem volt, nem akart tanítani, nevelni, csupán élni, szórakozni, szeretni akart. Életének meghatározó élménye a Lesbia-szerelem volt. Legismertebb versei az Éljünk Lesbia és a Lesbia madárkája. Catullus volt az első, aki hangot adott az emberi érzelmek ellentmondásosságának. Gyűlölök és szeretek című epigrammájában arra utal, hogy az emberi lét mindig ellentétes érzelmek, erők kereszttüzében áll.

41.   Mutasd be Vergilius költészetét!

A polgárháborúk után Augustus békét teremt. Ez az időszak a római irodalom aranykora. Ezen időszakban fejti ki irodalomszervező tevékenységét Maecenas (Kr.e. 70? – Kr.u. 8.), aki sorra nyerte meg a császár politikájának a kor legjelesebb költőit.

E korszak legkiválóbb epikusa Publius Vergilius Maro (Kr.e.70-19). Közéleti pályára szánták, de őt a költészet és a filozófia vonzotta. A polgárháború alatt apja birtokait kisajátították, de később tekintélyes barátai és Maecenas segítségével visszakapta, és Augustus „udvari költője” lett. A nyilvánosság elé pásztori költeményeivel lépett; bukolikáit Eclogae címmel adta ki. Ez a gyűjtemény tíz, gondosan elrendezett hexameteres költeményből áll. Leghíresebb és legtöbb értelmezési kísérletet kiváltó idillje a IV. ecloga, mely egy megszületendő gyermekhez kapcsolja az új aranykor eljövetelét. A költemény tele van olyan utalásokkal, amelyek elősegítették, hogy a keresztény egyházatyák ebben az eklogában Krisztus születését megjövendölő próféciát lássanak, és Vergiliust a középkorban valóságos „pogány szent”-ként tisztelhessék.

A négy könyvből álló Georgica már Maecenas ösztönzésére született meg. Tárgyát tekintve tanköltemény: mezőgazdasági szakmunka, de a földművelés dicséretével tulajdonképpen Augustus társadalmi reformjait akarta szolgálni.

Vergilius életének legnagyobb teljesítménye, remekműve a 12 énekből álló Aeneis című eposz, mely a rómaiak legendás múltjáról szól, de úgy, hogy a múlt mindig a jövőbe mutat, a későbbi századok harcait s az augustusi kor törekvéseit igazolja és magyarázza. Az Aeneisben Vergilius nem egyszerűen utánozza a két homéroszi költeményt, hanem verseng is vele; így a mű a Homérosz-örökség római szellemű újjáteremtését is mutatja.

42.  Mutasd be Horatius költészetét!

Az Augustus-kor legnagyobb lírikusa, de talán az egész antikvitás költőfejedelme Quintus Horatius Flaccus (Kr.e. 65-8.). Alacsony származású –apja felszabadított rabszolga–, de gondosan nevelt és Athénban iskolázott költő, aki részt vett a philippi ütközetben (Kr.e. 42), s mivel a vesztes oldalon harcol, apja földjét elkobozzák. Vergilius és Maecenas barátsága révén kis birtokot szerez, és Augustus „távoli tisztelője” lesz.

Költői pályájának kezdetét a 17 epodus (kétségbeesett, gúnyos, ostorozó vers olyan versformában, amelyben egy hosszabb, jambikus sort egy rövidebb követ) jelzi.

Az epodusokkal csaknem egy időben keletkeztek szatírái (I. kötet 10, a II. 8 művet tartalmaz). Az epodusok felháborodását, kétségbeesését a szatírákban az enyhébb irónia váltja fel, de célja ezekben is az emberi hibák, társadalmi visszásságok feltárása és kiküszöbölése.

Epistuláit Kr.e. 23 és 20 között írta barátaihoz és ismerőseihez. A költői levelet Horatius fejlesztette önálló műfajjá.

Horatius legérettebb alkotásai a carmenek vagy ódák. A 103 verset tartalmazó négy könyvből az első három Maecenasnak ajánlva jelent meg, míg a 15 versből álló könyv csak 10 év múlva. Legismertebb versei: Melpomenéhez, Thaliarchushoz és a Leuconoéhoz.

43.  Mutasd be Ovidius költészetét!

A római irodalom harmadik nagy költői egyénisége Publius Ovidius Naso (Kr.e. 43 – Kr.u. 17?). Rendkívüli népszerűségét saját korában és a későbbi századokban elsősorban szerelmi-erotikus témájú műveinek köszönheti (Szerelmek, A szerelem művészete)

Kr.u. 8-ban Augustus császár a Fekete-tenger északi partján fekvő Tomiba (ma Constanta, Románia) száműzi. Itt írja keservek és Pontusi levelek című könyveinek kétségbeesett elégiáit.

Tizenöt könyvből álló Metamorphozis (Átváltozások) című művében a görög-római mitológia „csodáit”, átváltozásait dolgozza fel.

44.  Mutassa be a középkori irodalom kialakulásának történeti hátterét!

A Római Birodalom a 3. századtól kezdve észrevehetően hanyatlani kezdett. A birodalom terjeszkedése megtorpant. A rabszolgatartásra épülő gazdaság fejlődése megállt. Képtelen volt ellenállni a három égtáj felől támadó barbár törzsek meg-megújuló rohamának. A Nyugatrómai Birodalom bukásától, 476-tól számítja a történelemtudomány a középkor kezdetét, s ennek a több mint ezer évet felölelő korszaknak a végét Amerika felfedezésének évére, 1492-re teszi. – Művelődéstörténeti szempontból a középkor szűkebb időszakaszt jelent: a 14. század első felében kialakuló új korszak, a reneszánsz zárja le.

A Római Birodalom romjain kialakult új államok átvették az addigi kultúra és civilizáció értékeit és továbbfejlesztőivé is váltak ezeknek az értékeknek.

Új szellemet, új világnézetet hozott a keresztény vallás, mely a középkor folyamán óriási történelemformáló szerepet töltött be. A kialakuló feudális társadalomban nagy szerepet játszott az egyház. A középkori egyház világszemléletének középpontjában Isten és az ő világa állt, szemben az ókori műveltséggel, mely az emberre és világára összpontosította a figyelmet.

45.  Mutasd be az ókeresztény irodalom jellemző sajátosságait!

Az ókeresztény irodalom kora az első keresztény íróktól, a 2. századtól a 8. századig terjed. Nyelve eredetileg a görög volt, de nyugaton a latin kezdett általánossá válni, s így a 4. századtól a görög a keleti egyház sajátjává is lett.

Az ókeresztény irodalom virágkorának kezdetét olyan kiemelkedő egyházatyák működése jelzi, mint Szent Iraeneus (iréneusz;?140-?202), Tertullianus (tertulliánusz; ?195-220 után) és Alexandriai Szent Kelemen (?140/150-215 után). De ide tartozik Szent Ambrus (?340-397) himnuszköltő és Szent Jeromos (Hieronymus; ?340-419), a Vulgata készítője, s ő írta az első keresztény irodalomtörténetet A híres férfiakról címen. A korszak legnagyobb latin írója Szent Ágoston (354-430).

Ennek az óegyházi irodalomnak legfőbb alkotásai tanító jellegű írások: bibliai szövegmagyarázatok, prédikációk, az ún. katekézisek, az eretnekek tanításait cáfoló vitairatok, mártírakták (a vértanúkkal kapcsolatos hivatalos bírósági eljárások jegyzőkönyvei, illetve mártírtörténetek) és a szentek életéről szóló legendák; műfajai közé sorolhatók még az  apokrif (nem kanonizált)  szent iratok, szerzetesi  regulák és az egyháztörténetek, a lírai költészet terén pedig a himnuszok.

Ezek a korai himnuszok kezdetben ritmikus prózai szövegekből álltak. Szent Ambrus az első, aki a maga himnuszait antik metrikus formába öntötte, rímtelen négyes jambusi sorokba; négy sor egy strófa, s egy himnusz nyolc versszakból áll. Ez a forma, az ún. ambroziánus, az őshimnuszok kedvelt versformája lett.

46.  Mutasd be Szent Ágoston életpályáját és munkásságát!

Szent Ágoston (Aurelius Augustinus; 354-430) a kereszténység egyik legnagyobb gondolkodója. A Római Birodalom észak-afrikai tartományának Thagaste nevű városában született. Apja még pogány volt, édesanyja, Monica keresztény családból származott.

Tanulmányai során széles körű filozófiai műveltségre tett szert, s később retorikával (szónoklattannal) foglalkozott. Mikor Milánó elnyerte a szónoklattani tanszéket, gyakran és nagy figyelemmel hallgatta Szent Ambrus híres prédikációit, és felismerte a korábban általa nem sokra értékelt Biblia allegorikus értelmezésének lehetőségét. Ennek hatására megtért, és 387 nagyszombatján felvette a kereszténységet.

Ezután visszatért Afrikába, majd szülővárosában, Thagastéban élt kolostori magányban.  Keresztény hívek kívánságára beleegyezett, hogy pappá szenteljék. 396-ban Hippo város püspöke lett. Hatalmas irodalmi tevékenységet fejtett ki: Filozófiai, teológiai, hitvédő, egyházszervezői munkákat alkotott. Átvette a keresztény filozófiába mindazt, amit az antikban fontosnak tartott. Haláláig összesen több mint száz művet írt.

A mai olvasóra a legnagyobb hatást Vallomások című műve teszi. Műfaja önvallomás, gyónás, ima, filozófiai elmélkedések, teológiai fejtegetések, pszichológiai megfigyelések, életrajzi adalékok.

Az első részben a leghatározottabb az életrajzi jelleg: életútját világítja meg a megtérésig és anyja haláláig.

A második rész már elvontabb: a Kereszténnyé lett Ágoston saját lelkét a bűn és az erény csatájának színtereként mutatja be.

A harmadik részben a Teremtés könyvét magyarázva az anyag, az idő, a semmiből való teremtés kérdéseit tárgyalja.

A Vallomásokban első ízben tekinthetünk bele az emberi lélek mélységeibe.

47.  Mit tudsz a szerzetesrendekről?

A vallásos élet fő központjai a középkori Európában a szerzetesrendek voltak. Tagjai arra törekedtek, hogy a legtökéletesebben valósítsák meg az egyház emberideálját, miközben az élet minden területére kiterjedő, Európa arculatát minden tekintetben meghatározó kultúrateremtő és terjesztő tevékenységet is folytattak. Lelkészi feladataik mellett tanítottak, könyveket másoltak, képeket festettek, betegeket gyógyítottak, terveztek és építettek épületeket és katedrálisokat, iparra és fejlettebb mezőgazdasági munkákra nevelték, tanították a népvándorlás „barbár” népeit.

A középkor nagy nyugati szerzetesrendjei között időben a legelső Szent Benedek rendje, a „bencés” papok közössége volt. Nursiai Szent Benedek 529-ben szervezte egybe remetetársait, s Monte Casino hegyén megalapította a nyugati kereszténység legjelentősebb kolostorát. Híres regulájában, A szerzetesek szabályzata című művében minden szerzetesnek kötelezően előírta az olvasást és a munkát, s megszabta, hogy az életet szüntelen tevékenységben kell eltölteni. Erre az életformára vonatkozik a bencések jelmondata: „Ora et labora!” /Imádkozzál és dolgozzál!/

1075 és 1125 közötti fél évszázad során új szerzetesrendek alakultak: az Ágoston-rendi kanonokok és a ciszterciták, a karthauziak és a premontreiek rendjét.

A 13. században a nagyvárosok új körülményei hívták életre a kolduló rendeket, a dominikánus és a ferences szerzetesrendet.

48.  Mutasd be a középkor vallásos irodalmát!

A kolostorokból és a szellemi élet más egyházi központjaiból kisarjadó irodalom az egyház céljait szolgálta, a vallásos világszemléletet hirdette. Nyelve a latin volt, de később a latinul nem tudó, főleg női szerzetesek, az apácák olvasmányigényeinek kielégítésére megindult a latin szövegek átdolgozása a különböző nemzeti nyelvekre.

A vallásos irodalom változatos műfajai közül a himnusz és a legenda volt a legnépszerűbb.

Az egyházi líra költészet a himnuszokban érte el csúcspontját.

A középkori himnuszok istentiszteletek alatt, vallásos összejövetelek alkalmából énekelt, a hívők áhítatos érzelmeit kifejező, az Istent magasztaló és a szenteket dicsőítő, emelkedett hangulatú költemények voltak.

A legkiválóbb himnuszköltők egyike Pierre Abélard (1079-1142), a latinul író francia filozófus, teológus, párizsi egyetemi tanár. 93 himnusza maradt ránk, közülük a legismertebb a Szombatesti himnusz.

A 12. század végén és a 13. század elején szembetűnő a Mária-kultusz kialakulása. A Mária-himnuszok egyik fajtája a planctus (planktusz), a siratóének, siralom.

A Mária-siraloménekekben valóságos földi érzések, evilági gondok, emberi fájdalmak, megrendülések is kifejezésre jutottak. Mária, Isten anyja a kereszt alatt meg-megújuló kitörésekben panaszolja el bánatát, s a földi asszonyként éli át a legnagyobb emberi szenvedést, egyetlen fiának megszégyenítő kínhalálát.

Az egyik legmegrendítőbb, legnépszerűbb Mária-siralomnak, a Stabat maternek a szerzője egy olasz ferences szerzetes, Jacopone da Todi (1236-1306).

A középkori latin himnuszokkal megszületett a „modern” verselés. Megjelenik a rím: a verssorok végének hangzásbeli összecsengése. Néha egy-egy sor közepe és vége is rímel egymással: ezek a belső rímek.

Átalakult, módosult a klasszikus időmérték is, megnőtt a hangsúly ritmuskeltő szerepe. A hosszú szótag helyén hangsúlyos, a rövid szótag helyén pedig hangsúlytalan szótag áll. Ezt a fajta verselési módot antikizáló hangsúlyos verselésnek nevezzük.

49.  Mutasd be a középkori magyar vallásos irodalmat!

A korabeli magyar irodalomban is léteztek a vallásos-kolostori irodalom különböző műfajai.

Két legelső ránk maradt magyar szöveg egy prédikáció, a Halotti beszéd és Könyörgés és egy 1300 táján lejegyzett magyar vallásos vers, az Ómagyar Mária-siralom. Mindkettő egy-egy mintaként szolgáló latin szöveg szabad, lendületes, magyaros átdolgozása.

A beszéd bővelkedik retorikai elemekben (megszólítás, felkiáltás, kérdés, válasz); különösen erőteljes a hármas figura etymologica: „halálnak halálával halsz”. (A figura etymológica a szó tövének ismétlésén alapuló stilisztikai alakzat.)

„Legelső” versünkben már fejlett rímek, szép és tudatosan alkalmazott alliterációk találhatók. A költeményben Mária, a keresztre feszített Jézus anyja egyes szám első személyben szólal meg. Jézus kínzóihoz könyörög kegyelemért. A vers befejezésében feltör a tébolyult anyai sikoly: ha már nem mentheti meg egyetlen fiát, legalább osztozni akar vele a halálban.

Az Ómagyar Mária-siralom a Leuveni kódex 134. lapjának hátulján található, 1922-ben fedezték fel. Az értékes kódex 1982-ben került a magyar állam tulajdonába.

A középkori legenda Krisztus, Szűz Mária vagy valamely szent életének a velük kapcsolatos csodás történeteknek prózai vagy verses elbeszélése. A szerzők legtöbbször egyesítették a lelkileg épületest a szórakoztatóval, az istenes életet propagáló történeteket mesekincsből vett motívumokkal tették érdekesebbé. Néha még az erotika is megjelenik bennük negatív formában. A legendák kezdetben latin nyelven, később anyanyelven szólaltak meg.

Latin nyelven születtek meg az első magyarországi legendák a 11-12. században Szent Istvánról, Szent Imréről, Szent Lászlóról, Gellért püspökről.

A Margit-legenda, IV. Béla király szomorú sorsú, szentté avatott leányának története 1310 körül keletkezhetett magyar nyelven. (A legenda szövegét megőrző kódexet Ráskai Lea másolta 1510-ben.) Margit az egyház által népszerűsített életideál megtestesítője.

Szent Ferenc legendáját 1370 körül fordították magyarra. Szövegét egy 70 évvel későbbi másolat, az 1440 táján írt Jókai-kódex, a legrégibb, teljesen magyar nyelvű könyv őrizte meg.

A legendákkal rokon műfaj a középkorban annyira kedvelt példa: erkölcsi tanulsággal vagy allegorikus értelemmel ellátott rövid, olykor anekdotikus történet. A középkori lelkipásztor ilyenekkel szerette fűszerezni prédikációit és elmélkedéseit, s a legendák szerzői is gyakran iktattak a szentek életrajzába efféle érdekes „novellákat”.

50.  Mutasd be a középkori lovagság kialakulását!

A keresztes háborúk idején főúri várkastélyokban és királyi udvarokban alakult ki a ún. lovagság.

A lovagi ideál volt az európai ember egyik legelső olyan eszménye, amely már ezen a világon kereste és találta meg az élet értelmét, nem csak a másvilágon.

A lovag kötelességei közé tartozott a keresztény hit védelme a pogányokkal szemben, a hűbérúr feltétlen szolgálata s az elesettek, a gyámoltalanok, különösen a nők védő oltalmazása. A lovagban a középkori felfogás a lelki nemesség, az erkölcsi tisztaság, a becsület és a harci bátorság példáját látta, az igazság fáradhatatlan védelmezőjét tisztelte. Az udvariasság, a testi ápoltság, a vidámság és az udvari szerelem tartoztak még a lovag jellemző vonásai közé.

51.  Mutasd be a középkor lovagi epikáját!

A lovagi kultúra teremtette meg a lovagi epikát: a lovageposzt és a lovagregényt.

A lovagi irodalom egyik leggazdagabb forrása a kelta mondakincs volt, melyeknek többsége Arthur (Artus) király és a kerekasztal lovagjai körül kristályosodott ki. A leghíresebb lovagregény a Trisztán és Izolda.

Ugyanilyen nevezetesek a nagy Károly frank uralkodó alakja köré csoportosuló hősi énekek. Közülük a legnevezetesebb a francia Roland-ének.

A 13. század folyamán osztrák és bajor földön is számos költemény keletkezett, amely a lovagi eposz modorában ősi germán mondákat adott elő. A legjelentősebb ezek közül a Nibelung-ének (1200 körül), de ismert e mondatípusok orosz megfelelője is: az Igor-ének.

52.  Mutasd be a trubadúrlíra sajátosságait!

A lovagvilág jellegzetes szerelmi költészetének, a trubadúrlírának Délkelet-Franciaországban, Provence-ban volt a bölcsője, innen ered a neve: provanszál. A német lovagi költészet neve minnesäng.

A trubadúrok és a minnesängerek költészete megadott témákat megszabott formában megéneklő stilizált művészet, s az egyik legfőbb lovagi kötelességnek, az „úrnő” hódoló tiszteletének költői megnyilvánulása. A hölgy, aki felé a költő sóhaja száll, magasabb rendű lény. Ellenállhatatlan szépsége kényszeríti a dalnokot, hogy szerelmes legyen belé. A kiválasztott nő csak férjes asszony lehet, sohasem leány.

Igazán nagy költészet azonban csak akkor születik e korszakban, amikor az eleven, személyes élmény és az őszinte, közvetlen hang széttöri a lovagi líra sablonos formuláit. Walter von der Vogelweide (1170-1230?), a közép-felnémet irodalom legnagyobb lírikusa az első, aki igazán egyénivé tette a minnesäng sokfelől fonódó szálait. Egyéni hangú költeményeibe beleolvasztotta a népdal, a hajnali dalok s a vágánsköltészet friss elemeit.

Szerelmi lírájában nem az elérhetetlen úrnő után epekedik, hanem kölcsönös, őszinte szerelemre vágyik. Verseiben rendszerint a természet a szerelmesek találkozásának színtere, s egyben az érzelem hangulati háttere.

Ma is frissnek ható, eleven kis versremeke A hársfaágak csendes árnyán… kezdetű helyzetdala. A közlésre vágyó és mégis kibeszélhetetlen, titkolt élmény kettőssége, az ujjongó öröm és ennek természetes rejtegetése a vers lírai tartalma. A vers kompozíciója is tudatos szerkesztőművészetre vall. Az első és az utolsó strófa körbeöleli, mintegy elrejti a titkolni kívánt szerelmi élményt.

Szerelmes versein kívül Vogelweide írt szatirikus-elmélkedő s politikai költeményeket is. Ó jaj, hogy eltűnt minden… kezdetű elégiájában nemcsak az idősödő ember melankolikus panasza tör fel, hanem megszólal a közösségért is felelősséget érző művész keserűen bíráló megdöbbenése is. A világ romlottságára, az életben uralkodó visszásságokra a költő a lovagi eszményben, a hitért való önfeláldozó harcban keresi az ellenszert.

A legtöbb sor 7/6 osztású, jambikus lejtésű tizenhármas, melyben a harmadik versláb után egy csonka láb áll, s a sor közepén így erős cezúra (sormetszet) keletkezik. Ezt a sorfajt szokták, nem egészen megalapozottan, nibelungizált alexandrinnak nevezni.

53.  Mutasd be a vágánsköltészet jellemző sajátosságait!

A 12-13. században élte virágkorát a világi lírának egy harsányabb hangú ága, a művelt, városi vándordiákoknak, azaz a vágánsoknak vagy goliardoknak a költészete.

Költeményeikben keserű indulattal ostorozzák a középkori társadalmi rend mindhárom képviselőjét: a papot, a nemest és a parasztot. Legfőbb témájuk mégis az életöröm hirdetése, a tavasz, a bor és a szerelem dicsérete, az ifjúság magasztalása.

A főleg latinul írt versek rendkívül változatos formájú, többször refrénnel is ellátott, rímes alkotások, gyakran a himnuszok ritmusára és dallamára komponálták őket.

A leghíresebb gyűjtemény, a 13. századból való Carmina Burana, több mint kétszáz latin nyelvű diákéneket tartalmaz. E korból való a ma is népszerű Gaudeamus igitur… kezdetű diáknóta is.

Carl Orff német zeneszerző a középkori dallamvilág felhasználásával modern zenei kompozíciót alkotott a Carmina Burana szövegeire.

54.  Mutasd be Francois Villon életpályáját!

François Villon (1431-1463?) Az egész 15. századi európai irodalom egyetlen kiemelkedő lírikusa. Eredeti neve François de Montcorbier. Villon szülei szegények voltak, édesanyja egyszerű, írástudatlan asszony. Az apa korai halála miatt az árván maradt hét-nyolc éves fiút állítólagos anyai nagybátyja, Guillaume de Villon, egy jómódú, köztiszteletben álló pap és jogtudós fogadta magához. A költő később nevelőapja iránti hálából vette fel és használta a Villon nevet. Tizenkét éves korában beiratkozott az egyetemre. 1452-ben már magister, a „művészetek mestere” lett. Ez a tudás a klasszikus és a középkori latin nyelv, a Biblia ismeretéből, görög-latin mitológiai történetekből, régi filozófusok idézeteként elsajátított tanításaiból állhatott.

1455. június 5-én verekedés közben önvédelemből megsebesített egy részeg papot. Villon a törvény elől menekülve elhagyta Párizst. Ezzel kezdődött meg csavargó élete. 1456-ban megérkezett a kegyelmi okirat. 1456 telén írta első nagyobb művét, a Hagyatékot, melyet Kis Testamentumnak neveztek el (40 oktávából áll). A hagyatékozási részben tréfálkozva, vidáman barátaira, ismerőseire hagyja mindenét, amije csak volt, azaz a semmit.

1456 végétől 1461 őszéig volt erdők, mezők, országutak vándora, börtönök lakója. Rablásokból, tolvajlásokból tarthatta fenn magát, s életének erre a szakaszára tehető a Kagylósokkal való szorosabb kapcsolata is. A legsúlyosabb helyzetbe 1461 nyarán került: orléans-i püspök kegyszerlopás gyanújával vettette egy mély pincebörtönbe, s hónapokon át vasban és kenyéren-vízen tartotta.

A megkínzott költő hazatért Párizsba. Kijózanodva, keserűen, mérlegre téve addigi életét elkezdte írni halhatatlan alkotását, a Nagy Testamentumot. Ám ismét utcai verekedésbe keveredett, s újra letartóztatták, „kötélre és megfojtásra” ítélték. A fellebbezési törvényszék a halálos ítéletet megsemmisítette, tíz évre kitiltotta Párizs területéről. 1463. január 8-án elhagyta anyját, nagybátyját, Párizst. Több adat nincs róla.

55.  Mutasd be Francois Villon költészetét!

Költészetének legfontosabb alkotása a Nagy Testamentum. Afféle összefoglaló mű: belevette minden valamirevaló korábbi versét is.

A mű alaphangulatát a visszatekintés határozza meg. Villont önvád gyötri, lelkiismerete furdalja elhibázott életéért, s elmondja, meggyónja mindazt, amit önmagáról tud és érez. Így válik ez a mű lírai önéletrajzzá, megrendítő lírai elmélkedéssé, vallomássá.

173 oktávából áll (nyolc szótagos, nyolc sorból álló versszak; rímképlete: ababbcbc). Ezek közé ékelődik 15 ballada meg néhány más jellegű költemény. A legismertebb ezek közül a Diomedes meséje.

A Nagy Testamentum legértékesebb alkotásai az ún. balladák. A provanszál eredetű ballada Villon idejében táncdalt, egy bizonyos műformát jelentett. Terjedelmük alapján szokás megkülönböztetni a rövidebb, négy versszakos egyszerű balladákat és a hat strófából álló kettős balladákat.

A három versszakot ugyanaz a három rím rendszerint azonos rímrendszerrel fűzi-fonja egységbe. Rímképlete a legtöbbször mindhárom szakaszban: ababbcbc.A negyedik strófa az ún. ajánlás, a ballada záró része; rímképlete: bcbc. Mind a négy versszak azonos sorral, refrénnel zárul, amely sűrítve foglalja össze a ballada mondanivalójának lényegét. A kettős balladának többnyire nincs ajánlása.

(A ballada szónak az irodalomelméletben van egy másik jelentése is: drámai feszültségű, szaggatott menetű, rövid, általában tragikus tárgyú verses kisepikai műfaj, párbeszédes és lírai elemekkel.)

Legismertebb balladái: A szép fegyverkovácsné balladája a széplányokhoz, a Ballada a vastag Margot-ról, a Apró képek balladája, a Gyászirat és a Jó tanítás balladája a rossz életűeknek. Ez utóbbi vers „címe” félrevezető, megtévesztő, hiszen a vers arról szól, hogy semmiféle jó tanítással nem váltható meg a világ.

A Jó tanításból, de az egész Nagy Testamentumból is az a sajátos meggyőződés, világkép bontakozik ki, hogy az ember tehetetlen, védtelen a kísértésekkel szemben, ezért Villon az isteni szánalomban talál csak menedéket, az isteni könyörülettől, irgalomtól várja a feloldozást.

Villontól fennmaradt még 11 olyan ballada, amelyet kizárólag a kor nehezen felfejthető tolvajnyelvén (argó) írt meg.

56. Mutasd be a reneszánsz kialakulásának történeti hátterét!

A gazdasági – társadalmi fejlődés lehetővé tette egy új osztálynak, a polgárságnak a megszületését.  (Polgár = Önálló vagyonnal rendelkező olyan művelt személy, aki egy közösség részeként éli mindennapi életét.)

A polgárosodási folyamat ott indult meg leghamarabb, ahol a kézművesség és a kereskedelem fejlődésének kedveztek a történelmi körülmények. A meggazdagodott polgárságnak sikerült leráznia a feudális függőséget, s létrehoznia az itáliai városállamokat /Firenze, Padova, Velence stb./, amelyekben összpontosult.

A saját erejének, tehetségének tudatára ébredt polgárság élvezni akarta vagyonát s a földi örömöket. Újfajta életvitelének igazolására eszményeket keresett, ezért fordult vissza az antik kultúrához. Szívesen és bőven áldozott pénzt remekművekre, s így az alkotónak tehetségük kibontakoztatására korlátlan lehetőséget biztosított. A kor alkotói átvették az antik művészet eredményeit, felhasználták, de nem utánozták. Az általuk barbárnak tartott gótikával szemben a görög és római kultúrára visszatekintő új kultúrát hoztak létre, a reneszánszt.

57.  Határozd meg a reneszánsz és a humanizmus fogalmát!

A reneszánsz (francia eredetű szó, újjászületést jelent.) a XIV- XIV. században ható társadalmi-politikai és művészeti irányzat, amely mint a feltörekvő polgárság mozgalma, szembehelyezkedett a feudalizmus műveltségi eszméivel s a középkor egyoldalúan vallásos, csak a túlvilágra tekintő életfelfogásával, és helyette a régi görög-római világ életszemléletét és művészi eszményeit követte.

A jómód, a kitáguló világ iránti kíváncsiság az emberek figyelmét a földi élet felé irányította. Kialakult a reneszánsz polgárság világi ideológiája, a humanizmus. /a latin humanitas = emberiesség szóból származó fogalom/.

A humanizmus a reneszánsz világnézete. Maga az elnevezés is utal arra, hogy hatására a túlvilág helyett az ember és a földi élet kerül az érdeklődés középpontjába, előtérbe lép az egyén, kifejlődik az emberekben a természetszeretet, s a valóságból kiindulva kezdik művelni a tudományokat, elsősorban a természettudományokat.

A reneszánsz és humanizmus nem hirtelen megvilágosodásként jelent meg, hanem a középkor sajátos világából fejlődött ki, s nem egyszerűen megszabadult tőle. Tulajdonképpen a középkor „világi” törekvései erősödtek fel, s közeledtek egyre inkább az antik szépség és bölcsesség felé, ugyanakkor a középkori gondolkodás nyomai még sokáig fellelhetők a reneszánszban.

58.  Mutasd be a reneszánsz építészet jellemző sajátosságait!

A reneszánsz építészet a gótikával szemben a függőleges tagolás helyett a vízszintes tagolást alkalmazza. Szereti a kecses oszlopokat, amelyekhez bőven kapott mintát az antik építészetben. Szívesen alkalmazza a félkörívet az épület külső részén vagy belül is. Sima mennyezetet kedvel, az egyszerűségre és a szép arányokra ügyel. Később megjelennek az összetett formák, a párkányokkal, támpillérekkel, oszlopokkal tagolt, faragottnak ható homlokzatok.

 A kor nagy építőművésze a firenzei Brunelleschi /Bruneleszki, 1377-1446/, majd Bramante /1444-1514/.

59.  Mutasd be a reneszánsz szobrászat jellemző sajátosságait!

A szobrászatban is az antik példák ihlették új szemléltre a művészeket. S mert az ember érdekelte elsősorban őket, az emberi test kutatói és csodálói voltak egyszerre. A fedetlen reneszánsz szobrok a gyorsan fejlődő anatómia eredményeit is meggyőzően bizonyítják. A kedvelt témák között a korabeli társadalom kiemelkedő alakjai, bibliai személyek és a görög mitológia hősei egyaránt szerepelnek. A reneszánsz szobrászat zseniálisművésze: Michelangelo /1475-1564/, akinek kivételes tehetségét mutatja, hogy nemcsak szobrász, hanem festőművész és építész is volt.

60.  Mutasd be a reneszánsz festészet jellemző sajátosságait!

A festészet új módszert dolgozott ki a képen a perspektíva /távlat/ érzékeltetésére, és ráébredt, hogy a fény és az árny játékának milyen fontos szerepe lehet a műalkotás mondanivalójának kiemelésében. A reneszánsz festők gyakran ábrázolták az embert a jellegzetes itáliai tájban.

Legjellemzőbb témáik: az Ó- és Újszövetség alakjai és eseményei, az antik mitológia hősei, koruk érdekes egyéniségei vagy egy-egy vonzó, szép nő. Az arcokon, a mozgásban mindig az egyéniséget akarták megörökíteni. Nagy reneszánsz festők: Leonardo da Vinci /1452-1519/ és Raffaello Santi /1483-1520/.

61.  Mutasd be a reneszánsz zene jellemző sajátosságait!

Két zenei műfaj virágzott.

    -   A villanella vagy falusi dal: 3-4 szólamú olasz táncdal.

    -   A madrigál: anyanyelvű költői szövegre szerzett többszólamú világi dal, amelyet kisebb, kamarajellegű énekegyüttes adott elő.

A kor legjelentősebb zeneművésze Palestrina /1525-1594/.

A reneszánsz zene ugyancsak nevezetes egyénisége a magyar származású Bakfark Bálint /1507-1576/ lantművész és zeneszerző.

62.  Mutasd be a reneszánsz irodalom jellemző sajátosságait!

A reneszánsz és a humanizmus roppant nagy hatást gyakorolt az irodalomra s az egyes nyelvek stílusának fejlődésére is. Ebben a korszakban jelenik meg az irodalomban nagyobb mértékben a realista ábrázolásmód. Ekkor születik meg az igazi, egyéni hangú líra s a természet szépségét megéneklő tájköltészet. A középkori irodalom sablonos nyelvét a képekben gazdag, színes, változatos, az egyén gondolatvilágát és érzésvilágát is tükröző stílus váltja fel. Most már a szókincs egésze, a mindennapi élet szavai is irodalmi rangra emelkednek. A természetből vett metaforák, hasonlatok stb. teszik szemléletessé a stílust, s a beszélt nyelv fordulatai is helyet kapnak az irodalomban.

A reneszánsz és humanizmus fő képviselői a világirodalomban: Dante Alighieri /1265-1321/, Francesco Petrarca /1304-1374/, és Giovanni Boccaccio /1313-1375/. A későbbiekben jelentkeznek: a regényíró Francois Rabelais /1494-15536, a novellista Navarrai Margit királynő /1492-1549/, a moralista Michel de Montaigne /1533-1592/ és a költő Pierre de Ronsard /1524-1585/, továbbá az angol reneszánsz kiemelkedő alakja William Shakespeare /1564-1616/.

A magyar reneszánsz irodalom kiemelkedő alakjai: Janus Pannonius /1434-1472/, Bornemisza Péter /1535-1584/ és Balassi Bálint /1554-1594/.   

63.  Mutasd be Dante Alighieri eéletpályáját és munkásságát!

Dante Alighieri (1265-1321) az egész középkori európai irodalom legnagyobb költője. Firenzében született régi nemesi családban, de közvetlen ősei már céhpolgárok voltak. A kor szokása szerint elvégezte az alsóbb egyházi iskolákat, a triviumot és a quadriviumot. Gyermekkorának legnagyobb élménye, hogy kilencéves korában megpillantotta a nyolcesztendős Beatricét.

Egy ideig Bolognában tartózkodott, s itt egyetemi tanulmányokat folytatott. Valószínűleg 1293-ban feleségül vette Gemma Donatit, akitől több gyermeke született. Kezdett fokozottabban érdeklődni a közügyek, a politika iránt. A 12-14. században a városállamokra töredezett Itáliát két nagy „párt” elkeseredett küzdelmei is megosztották. A guelfek nagyobbrészt a polgárság tagjai – a pápát, az egyházfő világi törekvéseit támogatták, a ghibellin párt viszont – amely főleg nemesekből állt – a német-római császár hatalmától remélte Itália egységének megteremtését.

Dante ifjúsága idején a várost a polgár guelfek irányították.  Dante felvétette magát az orvosok céhébe, 1300-ban elérte a legnagyobb méltóságot, amit a köztársaságban el lehetett érni: Firenze priorja lett.

A guelfek két szárnyra szakadtak, fehérekre és feketékre. A kisebb céhek a mérsékeltebb fehérek oldalán álltak – velük tartott Dante is -, a feketék a pápai udvarhoz fordultak segítségért. A pápa kérésére a francia király fivére seregével elfoglalta a várost. Dantét távollétében tűzhalálra ítélték, házát pedig lerombolták. Így lett Dantéból ghibellin.

Egy darabig Padovában húzódott meg, 1314 és 1316 között teológiai tudományokkal foglalkozott a párizsi egyetemen. 1316-ban büszke hangú levélben utasította vissza az amnesztiát. 1316-17 táján Veronában élt, majd 1318-ban Ravennába költözött. Ravennában halt meg 1321. szeptember 14-én.

Filozófiai művei: 1305 és 1308 között keletkezett az olasz nyelven írt, törekékesen elkészült Vendégség című verses és prózai értekezése. Ebben már a humanizmus felé mutat az a gondolat, hogy az igazi nemesség forrása nem a születés, nem a vagyon, hanem a „virtus”. A latinul írt (mert a művelteknek szánta) A nép nyelvén való ékesszólásról című tanulmányában a nép nyelvét kívánja megvédeni a holt latinnal szemben. Az élő, a világi nyelvet akarja a tudós, irodalmi nyelv rangjára emelni.

Legérettebb latinul írt prózai alkotása: Az egyeduralom. A költő álma, vágya, politikai utópiája jelenik meg ebben a művében a világ egységéről, az ember testvériségéről.

A politika mellett másik meghatározó élménye volt életének, hogy egy firenzei templomban megpillantotta Beatricét. A nagy szerelmet Beatrice legfeljebb csak sejthette, a szerelem inkább Dante lelkében élt, mint a valóságban. Mivel a valódi lányt alig ismerhette, teremtett magának egy új Beatricét. Beatricének szentelte első költői művét, az Új élet című verses-prózai regényét. Az égi lánykához írott verseit gyűjtötte össze benne, összesen 31-et. A költemények előtt prózai magyarázat áll, hogy az olvasók is megértsék, milyen élmény váltotta ki őket, a versek után pedig tudós elemzés következik.

64.  Mutasd be Dante Alighieri Isteni színjáték című művét!

Dante Alighieri a férfikor küszöbét egy nagy fogadalommal lépte át: úgy fog írni Beatricéről, ahogyan még nőről nem írtak soha. Ez a Beatricéhez méltóbb ének az Isteni színjáték. Kitűnő magyar fordítását Babits Mihály készítette.

A mű eredeti címe: Komédia, csak az utókor csatolta a címhez az elragadtatott „isteni” (divina) jelzőt. Dante „firenzei nyelven”, toszkánai nyelvjárásban írta meg Komédiáját, s ezzel megteremtette az olasz irodalmi nyelvet. Joggal nevezik a középkor enciklopédiájának: az egész korszak szinte lexikálisan teljes tudástömegét foglalja magában. Dante, a tudós beledolgozta művébe az akkori kultúra egész birodalmát a természettudományok korabeli ismereteitől kedve az antik filozófián át a középkori teológia nagyszabású összegezéséig.

A Komédia témája a lírai én túlvilági „utazása”: nagyszabású vízió keretében járja be a keresztény vallás túlvilági tartományait, a Poklot, a Purgatóriumot és a Paradicsomot. Dante, a mélyen vallásos ember saját maga és az emberi nem boldogságát keresi, azt az allegorikus utat mutatja be, hogyan tisztulhat meg az emberi lélek a bűnöktől, hogyan juthat el a Poklon és a Purgatóriumon keresztül a legfőbb jóhoz és tökéletességhez, az Istenhez az égi Paradicsomba.

Műfaja epikus keretbe foglalt lírai, filozófiai költemény, melyben – a sok párbeszéd, vita következtében – fontos szerepük van a drámai elemeknek is.

Száz énekből áll, s ez a száz ének úgy oszlik három nagy egységre (Pokol, Purgatórium, Paradicsom), hogy a bevezetésen kívül mindegyik rész 33-33 (összesen tehát 99) éneket foglal magában. Az egyes másvilági birodalmak szintén háromszor három részből épülnek fel: 9 körből, 9 gyűrűből (erkélyből) és 9 égből (szférából). Mindez a középkori számmisztikán alapszik: az egyes szám jelenti az Istent, a hármas a Szentháromságot, a kilences, mely a hármas önmagával való szorzata, a csodát; a tízes a tökéletes szám.

Három rímmel összefogott háromsoros tercinákból fonódik össze a költemény úgy, hogy egy-egy strófa középső sora rímel a következő versszak első és harmadik sorával (rímképlete: aba – bcb – cdc így tovább).

Az Isteni színjáték hőse az emberélet útjának felén, 35 éves korában eltévedt az élet „nagy sötétlő erdejében”. A nagy római költő, Vergilius kalauzolja végig a mű főszereplőjét a Poklon át, s ő lesz a kísérője a Purgatóriumban, a tisztulás hegyének meredélyein. Vergilius azonban csak a földi Paradicsomig kísérheti el, itt már Beatrice veszi át az ő szerepét, s vezeti ezután a mennyei Paradicsomba földi szerelmesét az Isten látásáig.

A Pokol négy fő területre oszlik, melyekben további körök és alkörök vannak. A pokol hatalmas földalatti tölcsér, melynek csúcsa a föld középpontjában van. Ezt a tölcsért a bukott angyal, Lucifer égből lezuhanó teste vájta. A pokol egyre szűkülő csonka kúpjának legszélesebb felső mezőnyében – mintegy a pokolból is kitaszítva – darazsaktól, dongóktól és pokoli férgektől hajtva rohan az az óriási tömeg, amely az életben közönyös volt.

A legfelső körökben, az aránylag könnyebb természetű bűnösök szenvednek: a szerelem bűnösei, az ételben, italban mértéktelen tivornyázók, a szerencse lovagjai, a haragosok.

Dante és Vergilius mennyei segítséggel bejutnak az alvilág istenének fővárosába, ahol az eretnekek és az erőszakosak, zsarnokok, csalók stb. bűnhődnek. Dante a zsarnokok ellen haraggal fordul, az öngyilkosok körében elcsendesül, de kitör a csalók, a hitszegők és mindenek fölött a képmutatók ellen. A Pokol mélyén a legnagyobb árulók szenvednek, Lucifer morzsoló fogai között Júdás, Brutus és Cassius.

Lucifer teste átnyúlik a föld középpontján. Dante képzelete a világtenger közepén szigetet helyezett ide. Úgy magyarázza, hogy amikor Lucifert letaszították az égből a pokolba, teste zuhanása nemcsak a poklot vájta ki, hanem a Föld túlsó felén a tengerből kinyomott egy szigetet, s ezen van a Purgatórium hegye. A Purgatórium hegyére nehéz, meredek szerpentin út vezet. Az emelkedés oldalába hét padka van vájva, a hét főbűn tisztulási helye. A hegytetőn van a földi paradicsom, ahol Beatrice várja régi szerelmesét, s magával viszi a Paradicsomba.

A Paradicsomot, a mennyországot Dante a középkorban még egyedül ismert ptolemájoszi világkép értelmében képzelte el.

A mű hármas tagolódása a bűn, a megtérés, és az erény hármas látomása. A három vadállat, amelyek útját állják annak, hogy felhágjon a boldogság dombjára – a párduc, az oroszlán és a nőstényfarkas – jelenti a ledérség, a gőg és a kapzsiság főbűneit s egyben a francia politika erőszakosságát, a firenzei politika állhatatlanságát, és a pápai politika kapzsiságát. Ezek akadályozzák, hogy Dante, tágabb értelemben az olasz nép, ill. az egész általa képviselt emberiség megtalálja békéjét és boldogságát.

Vergilius az emberi értelmet, Beatricét a hitet jelképizi. (A Paradicsomba csak a hit tud felrepíteni.)

Az Isteni Színjáték – mint Dante egész életműve – bizonysága annak, hogy alkotóját a középkori világkép, és a humanista életszemlélet együtt jellemzi. Kiolvasható a műből a középkor vallásos hite, filozófiája, erkölcsi felfogása, a világtól és a világtörténelemről szerzett tudása, de megleljük benne a humanista emberre jellemző érdeklődést az antik világ egyéniségei iránt, a szerelem dicsőítését, a művészi öntudatot. Az is humanista vonás, hogy művét Dante anyanyelvén, olaszul írta.

Ilyen értelemben nevezhetjük Dantét a középkor utolsó és az új idők első költőjének.

65.. Mutasd be Francesco Petrarca életpályáját és munkásságát!

Francesco Petrarca (ejtsd: Petrarka), a legnagyobb olasz lírai költő s egyúttal kora egyik legkiválóbb tudósa, Arezzóban született 1304. július 20-án; meghalt Arquaban 1374. julius 18-án. Atyja, Petracco (vagyis Pietro, a. m. Péter) di Purenzo firenzei jegyző volt, akit, mivel a fehér quelfek pártjához tartozott, szülővárosa 1302-ben száműzött.

1312-ig Olaszországban nyerte Petrarca első neveltetését, ekkor atyja Avignonba költözött, családját azonban Carpentrasba küldte, hol Petrarca-t régi mestere, Convenevole de Prato oktatta tovább. 1319-ben atyja kívánságára Montpellierbe ment jogot hallgatni, s ezt a tudományt 1323 után még két évig tanulta Bolognában is, de emellett leginkább a klasszikusokkal foglalkozott.

Avignonba 1325-ben tért vissza és szüleinek halála után (1326) az egyházi rendbe lépett, de csak az alsóbb rendeket vette föl, s ezután végig élvezte az avignoni erkölcstelen pápai udvar minden kicsapongását. 1330-ban megismerkedett a gazdag Colonna-családdal s nemsokára Giovanni Colonna bíboros szolgálatába állott, 1327-ben pedig először látta Laurát, akihez később lírai verseit írta.

1333-ban hosszabb útban bejárta Franciaországot, Flandriát és Branbantot meg Németországot, a következő évben pedig Itáliát, s 1337-ben Rómát is meglátogatta. Azonban nem tudva leküzdeni szerelmét Laura iránt, visszatért Franciaországba, s a híressé vált Vauclese forrásánál a Sorgue kies völgyében egy magányos házba vonult vissza, hol több évig csak tanulmányainak élt. Itt írta gyönyörű szonettjeinek, dalainak és balladáinak java részét, sőt egyéb munkáit is részint itt dolgozta ki, részint itt kezdte meg. Költeményei révén csakhamar oly nagy hírre jutott, hogy a római szenátus és a párisi egyetem kancellárja egyidejüleg hivták meg, hogy a költő koszorújával kitüntessék, de Petrarca Rómának adott előnyt, s 1341 ápr. 8-án Orso dell' Anguillara szenátor meg is koszorúzta a Capitoliumon.

Avignonba visszatérve, a pápát (ekkor már harmadszor) szólította föl egy költeményében, hogy térjen vissza Rómába; megismerkedett Cola di Tienzóval, s ekkor írta egyik legnevezetesebb könyvét: Secretum suum (közönséges De contemptu mundi libri III címen ismeretes) s egyidejűleg görögül is tanult. Ezután a pápa megbízásából Nápolyba ment (1343) s bejárta Olaszország több városát, majd ismét Avignonba tért vissza, hol 1347-ben nagy lelkesedéssel hallotta, hogy a római nép főúri zsarnokai ellen fellázadt, s Cola di Rienzót választotta meg néptribunná; ekkor írta hozzá és a római néphez híres levelét.

A következő évben maga Petrarca is elindult Rómába, de még útjában érte Laura halálának híre (1348 máj. 19.), mi a legmélyebb szomorúságba döntötte. Ezután egyre utazott Olaszországban, s 1350. először látogatta meg Firenzét, hol szoros barátságot kötött Boccaccióval, de a köztársaság meghívását, hogy vállaljon tanszéket egyetemén, 1351 ápr. 6-án mégis visszautasította, s visszatért Vauclusebe.

1351-ban azonban végleg odahagyta Avignont és életének hátralevő 21 évét Felső-Olaszországban töltötte el. Sokáig élt Giovanni Visconti milanói udvarában, aki 1536-ban Prágába küldte követül IV. Károly császárhoz; ez ott akarta tartani magánál Petrarca-t, éppen úgy, mint később János francia király is, de Petrarca mindannyiszor megőrizte függetlenségét és visszatért Olaszországba.

1362-68 között csaknem állandóan Velencében tartózkodott, melynek összes könyveit odaajándékozta egy nyilvános könyvtár fölállítására, életének utolsó éveit pedig fölváltva Padovában és Arqua falucskában töltötte el, leányának (kit 1361. adott férjhez Brossano Ferenc milanói nemeshez) családja körében; itt halt el szívszélhűdésben, mely könyvtárában, olvasás közben érte. Veje vörös márványból emelt neki síremléket, melyre 1567-ben a költő bronz mellszobrát állították föl; Firenzében és Padovában is emeltek neki szobrot, halálának ötszáz éves fordulóját pedig nagy ünnepségekkel ülték meg egész Olaszországban (1874 jul. 18.).

Munkái legnagyobb részét latin nyelven írta, azonban nevének fönnmaradását mégis olasz nyelven írt munkájának köszönheti, melyben Laura iránt érzett szerelmének ad kifejezést. Ez a könyv a Daloskönyv, mely a lírai költés egyik legszebb és legváltozatosabb gyűjteménye.

66.  Mutasd be Giovanni Boccaccio életpályáját!

Olasz költő, a novellairodalom és az olasz próza megteremtője 1313-ban született  Párizsban, elhunyt 1375-ban Certaldoban. Boccaccio di Chellino certaldói (toszkánai) kereskedőnek és Johanna nevű párizsi nemes nőnek volt törvénytelen fia. Még gyermekkorában lekerült Olaszországba, ahol apja nagy szeretettel viselte gondját.

Kereskedőnek szánta és 1325. Nápolyba küldte ottani kereskedőismerőseihez, de a fiatal Boccaccio csak az irodalomhoz érzett hajlandóságot. Nápolyban élte első szerelmi regényét a műveiben többször megörökített Fiammettá-val (valódi neve Mária volt), Róbert nápolyi király természetes leányával, aki a boldog és kesergő szerelem minden érzését megízleltette vele. A viszony rövid ideig tartott, de nem Boccaccio hibájából, aki sokáig hordta szívében szerelmének emlékét.

Boccaccio politikai szerepet is vállalt: hivatalból részt vett a mi Nagy Lajos királyunknak öccse halálát megbosszuló nápolyi hadjáratában, mint az olasz segítő csapatok egyik katonája. Ezt a hadjáratot megénekelte egy latin nyelvű költeményben, ahol kemény szavakkal kel ki a férjgyilkos Johanna ellen.

Fontos szerepe volt Boccaccio életében nagy kortársának, az olasz líra egyik mesterének, Petrarcának, akivel benső barátságban volt. Szellemi közösségüknek az egész művelődéstörténetre kiható értékes gyümölcse, a humanizmus előmozdítása: a görög és latin irodalomnak és műveltségnek új életre keltése. Boccaccio-nak nagy jelentősége van az ókori írók műveinek felkutatásában és a klasszikus műveltség terjesztésében, amellyel egyik megindítója lett az emberiség történetében legfontosabb szellemi áramlatnak: a renaissance-nak.

Élete végét egy karthauzi barát erélyes erkölcsprédikációja borította sötét bűnbánatba, életének minden könnyelmű örömét, világias gyönyöreit és írásait töredelmesen megbánta és lelki üdvösségéért érzett aggodalmaihoz pénzbeli zavarok is járulván, 1362-ben visszavonult a nyilvános élettől és a költészettől. Mint Dante legalaposabb tanulmányozója és ismerője, firenzei polgárok kérésére nyilvános előadásokat tartott a Divina Commediá-ról, de csak a 60-ik leckéig jutott el, mert betegsége (1374) megakadályozta az előadások folytatásában. A Pokol első 17 énekéhez írt kommentárja máig is megvan. S írta az első Dante-életrajzot is, amely azonban inkább regényes, eszményi kép, mint hiteles történet.

1375-ben visszavonult Certaldóba, kis atyai birtokára, és ott halt meg ugyanazon év december 21-én.

67. Mutasd be Govanni Boccaccio Dekameron című művét!

Boccaccio igen sokoldalú és termékeny író volt. Fő munkája, amely annyi századon át az egész világon friss elevenséggel tartotta fenn hírnevét, és amellyel hazája első nagyjai közé emelkedett, a Decameron. A szót Boccaccio gyártotta, rossz görögséggel: deka = 10, hémera = nap, tehát dekameron = 10 nap. A címet a novelláskötet (melyet körülbelül 1348-tól 1353-ig írt) bevezető elbeszélése, a novellák ún. "kerete” magyarázza meg. Egy előkelő firenzei társaság, 7 nemes hölgy és 3 ifjú, az 1348. évi rettenetes pestis elől (melynek leírása világirodalmi hírességű) a Firenzével szomszédos hegyek közé menekül, és ott 10 napon át játék, dalok tánc és séta mellett avval töltik az időt, hogy meséket mondanak el egymásnak. Naponként mindegyikük egy novellát mesél el, és ez a tíz napon át elmondott száz elbeszélés a Dekameron tartalma.

A Dekameront találóan nevezték a dantei Divina Commediára tett célzással Emberi komédiának; benne nyüzsög és zsibong a középkori társadalom egész vására, minden rendű és rangú, minden korú és társadalmi osztályba való képviselőjével. A tarka meséknek közös keretbe való foglalása keletről behozott forma; a mesék tárgya nagyrészt ismert anekdota, kedvelt széphistória, amelyeket a középkor egész Európában olyan gazdagon termelt, részint a nép humorának vagy regényes fantáziájának segítségével, részint keletről vagy még az ókorból származott motívumok felhasználásával.

Ezeknek a históriáknak tárgya különböző: néha szentimentális, sokkal többször sikamlós szerelmi történet vagy emberi okosság, igazságosság, vitézség és egyéb erény tanulságos példája, vagy szatíra valamely társadalmi osztály, leginkább a papság ellen. Boccaccio ezt a tarka anyagot, amelyhez tényleg megtörtént, többnyire anekdotaszerű eseményeket vett át a hagyományból, azzal a mesélő és jellemző művészettel vette munkába, amelyben semmi követője és utánzója nem tudta elérni, jóllehet nincs még olyan műfaj a világirodalomban, amely olyan óriási iskolát teremtett volna, mint a boccacciói novella.

Boccaccio, mint elbeszélő megalkotta az addig és még utána is sokáig latin varázs alatt dermedő olasz prózából az eleven, fordulatos és szellemes elbeszélő stílust. Sokszor még az ő mondatai is túlságosan méltóságteljes terjengésben, túltömötten hömpölyögnek ugyan, de a leírások elevenségében, a jellemek frissességében, a párbeszédek zamatos naturalizmusában megjelent már a jövő: a könnyed olasz stílus, melynek elvitázhatatlanul Boccaccio a megalapozója.

68.  Mutasd be az angol reneszánsz kialakulásának történelmi hátterét!

1588-ban a könnyű angol hajók megsemmisítették a spanyol Armadát, s ennek következtében a szigetország egyedüli ura maradt a tengereknek. Az angol polgárság ekkor mohó gyarmatosításba kezdett. A gazdasági sikerek, a jólét emelkedése, az átmeneti belső nyugalom kedvezett a tudományok és az irodalom fejlődésének. A kultúrának ezt a század végi virágzó korszakát nevezzük angol reneszánsznak.  

 69.  Mutasd be a reneszánsz dráma és szinpad középkori előzményeit!

A reneszánsz dráma és színpad valamint az a technika, melyet ez a színpad megkövetelt, közvetlenül a középkori színjátszásból fejlődött ki. A középkorban kialakult drámai műfajok igyekeztek mindent megmutatni a nézőknek, a paradicsomtól a pokolig, a világ teremtésétől az utolsó ítéletig. A történet, a drámai cselekmény laza epizódok láncolataként hömpölygött.  Ez a dráma nem ismerte a hangulati egységet, a drámai sűrítést, a kiélezett konfliktusokat sem. Jellemző volt rá az örökös helyszínváltozás, a különböző helyszíneken egyidejűleg bemutatott eseménysorozat.

A templomokban bemutatott párbeszédes jelentek, az ún. liturgikus drámák a 11. századtól kezdve játszottak egyre nagyobb szerepet. Bizonyos egyházi ünnepeken egy-egy város óriási színházzá alakult át, ügybuzgó, lelkes kézművesek pedig alkalmi színészekké lettek.

A misztériumdrámák dramatizált formában adták elő, lehetőleg minél teljesebben, az egész bibliai történetet. A mirákulum a szentek életét, csodáit, szenvedéseit, válogatott kínzásait, vértanúhalálát mutatta be.

A moralitásdrámákban az erények és a bűnök (gőg, kapzsiság, erkölcstelenség stb.) viaskodtak az emberi lélekért.

A keresztény dráma, színjátszás örökös helyszínváltozásai alakították ki a különböző színpadtípusokat:

-    A szimultán színpad kb. 40-50 méternyire elnyúló, 6-8 méter széles emelvény volt.

-   A processziós színpad: az egyes jelenetek színpadai egy utca hosszában álltak, és a közönség vándorolt az egyik színpadtól a másikig.

-    A kocsi-színpad főleg Angliában és Spanyolországban divatozott: a közönség egy helyben állt, a különböző színhelyek pedig hatalmas kocsikra szerelve gördültek el előtte (ez a mai, modern forgószínpadok őse lehetett).

70.  Mutasd be a reneszánsz szinpad és színjátszás jellemző sajátosságait!

A 16. századi Angliában a színjátszásnak már nem a vallásos ismeretterjesztés volt a célja. Hivatásos színtársulatok jöttek létre, s 1576 és 1616 között legalább tíz nyilvános színházat is építettek London külvárosaiban. Ezek közül az egyik legnevezetesebb, a kívülről nyolcszögletű, belülről kör alakú Globe Színház. A három oldalról nyitott színpad benyúlt a földszinten álló közönség közé. Ez az ún. előszínpad a szabadban játszódó, sok szereplőt felvonultató jelentek számára szolgált. Az előszínpad mögött volt egy három oldalról zárt terem, a hátsó színpad, az épületek szobáiban történő események részére. A színpad fölötti erkélyen (vagy felső színpadon) mutatták be mindazt, ami a magasban, a hegyen, várfokon vagy az égben történt.

A shakespeare-i színpadon nem voltak díszletek, egy-egy darab bevezető sorai vagy a színészek párbeszédei jelezték a szín helyét s az időt. A színdarabokat egyfolytában játszották. A drámák nem felvonásokra tagolódtak, hanem színekre. A női szerepeket fiúk alakították. A középkori drámákból elsősorban a tér és az idő szabad kezelése, valamint a hangulati ellentétesség, a hangnemek kevertsége őrződött meg az angol reneszánsz színjátszásban. A tragédia komor fenségét közbeékelt, ún. clown-jelenetek (klaun= udvari bolond, bohóc) oldották.

Az angol drámát az tette naggyá, hogy nem alkalmazkodott semmiféle merev szabályhoz, el tudott szakadni a középkori hagyományoktól, s kialakította a maga saját dramaturgiáját. A középkor terjengős, széteső drámáival szemben tudatos szerkezettel összefogott, sűrített, a figyelmet mindvégig ébren tartó, gyorsan pergő, mozgalmas cselekmény nyomult a színpadra, s megjelent a valódi drámai küzdelem és a sokoldalú, árnyalt jellemrajz.

71.  Mutasd be William Shakespeare életpályáját!

Az angol s az újabb kori európai irodalom egyik legjelentősebb drámaírója William Shakespeare. Életéről nem sokat tudunk, az adatok hiányosak és gyakran pontatlanok. Születési helye Stratford-upon-Avon, egy falusias kisváros. Anyja földbirtokoslány volt, édesapja gazdag polgár (kesztyűkészítő, gabona- és vegyeskereskedő). Shakespeare 18 éves korában, 1582-ben vette feleségül a nála nyolc esztendővel idősebb Anne Hathawayt, akitől három gyermeke született. 1586-87 táján hagyta el családját. Élete következő öt éve homályba vész. 1592-ből való az első hír londoni létéről. Az 1599-ben épült Globe Színháznak főrészvényese volt, s időközben – drámaírói sikerei révén – meg is gazdagodott. Megvette Stratford egyik legnagyobb házát, s 1598-tól kezdve több telket, birtokot vásárolt. 1607 után felhagyott a színészi mesterséggel, s egyre több időt töltött Stratfordban. Utolsó éveiben már elzárkózott a világtól, s szülővárosában halt meg, a hagyomány szerint születésnapján, 1616. április 23-án.

72.  Mutasd be William Shakespeare irodalmi munkáságát!!

Összesen 37 darabot írt. Nagyjából két évtizedes drámaírói pályájának első felére (1590-1600) 22 darab esik: a VIII. Henrik kivételével az összes királydráma, a tragédiák közül a Rómeó és Júlia s a regényes színművek és a vígjátékok között olyan remekművek, mint a Szentivánéji álom, a Velencei kalmár, az Ahogy tetszik és a Vízkereszt.

1593-ban jelentette meg Venus és Adonis című „mitológiai románcát” (Ovidius története alapján), a következő évben pedig Lucretia meggyalázása című elbeszélő költeményét. Körülbelül ekkor írhatta szonettjeinek nagyobb részét. Lírai verseinek legfőbb témája a barátság és a szerelem. 154 szonettje 1609-ben látott napvilágot.

Pályájának második felében (1601-1613) Shakespeare világszemlélete komorabbá vált, elsötétült (talán a politikai élet változásai, majd Erzsébet királynő halála, I. Jakab trónra lépése 1603-ban is közrejátszottak ebben), művészete azonban ekkor ért be igazán: legjobb alkotásai ekkor születtek. Ebben a több mint egy évtizedes időszakban főként tragédiákat írt. Kiemelkedő darabjai a Julius Caesar, a Hamlet, a Troilus és Cressida, az Othello, a Lear király, a Macbeth és az Antonius és Kleopátra.

Pályája végére új drámatípust teremtett. A Téli rege és A vihar is tragikus alaphangot üt meg, de a katasztrófa elhárul, a konfliktus feloldódik a megbocsátásban, a kiengesztelődésben. Ezek Shakespeare legérettebb alkotásai, s fejlődésének betetőzését is jelzik. Életében több munkája megjelent nyomtatásban, de Shakespeare nem ellenőrizte ezek kéziratait. Volt színésztársai 1623-ban adták ki drámáinak első gyűjteményét.

73.  Mutasd be William Shakespeare Rómeó és Júlia című drámáját!

Két ősi emberi szenvedély, a gyűlölet és a szeretet tragikus szembenállása a témája Shakespeare fiatalkori művének, a Rómeó és Júliának. Ez a mű az angol reneszánsz első olyan tragédiája, amelynek középpontjában a szerelem áll. A hitvesi szerelem addig ismeretlen szenvedélye, melynek alapja a kölcsönös vonzalmon alapuló szabad párválasztás.

A Rómeó és Júliában nemcsak a mese érdekes és fontos, hanem a költőnek az a megdöbbentő élménye, hogy a jóság, a szépség, a lelki finomság, a szabadságra épülő, tisztultabb emberség elpusztul a környező világ durva közönségességében, ahol vad szenvedélyek, érthetetlen gyűlölködések uralkodnak. A fiatalok akaratlanul is szembekerülnek a régi, feudális erkölcsökkel, s önkéntelenül a reneszánsz szabadságvágy hordozói és hősei lesznek.

A főszereplők nem átlagon felüli, rendkívüli emberek, akik valamilyen eszméért küzdve, elveikhez végsőkig ragaszkodva buknak el, hanem a rendkívüli erejű, hirtelen támadt szenvedély emeli őket tragikus hőssé.

A mű egészén végigvonul a halál és a szerelem összefonódása, ennek a „vak és őrült szerelemnek”, a bölcsességet és megfontoltságot nem ismerő „vakmerő vágynak” a halálraítéltsége. A szerelmesek maguk rohannak a pusztulásba, a halálba, nem menekülnek előle. Shakespeare olyan világot ábrázolt, amely halálra ítéli a szerelmet. Két egymástól elütő és egymással szemben álló világ, erkölcsi rend együtt létezése teremt tragikus szituációt a drámában. Az egyik oldalon a feudális anarchia sötétlik a maga értelmetlen, kaotikus indulataival és szülői önkényével – a másikon ott ragyog már az új erkölcs, a reneszánsz rend a szerelem megható szépségével s az érzelmek szabadságával. Korváltás idején, két korszak határmezsgyéjén zajlanak az események; a régi világ, a feudális anarchia erkölcsi rendje már kihunyóban van, de még elég erős ahhoz, hogy az egyes ember lelkében jelentkező újat alkalomadtán elsöpörje, s mások életét, boldogságát összetörje.

A családok közötti ősi gyűlölködést a fiatal szerelmesek hősi lázadása s tragikus halála szünteti meg. A végső jelenetben helyreáll a rend, a harmónia, de borzalmas árat kellett fizetni érte, s végül mindnyájan megbűnhődtek.

Az egymásért vállalt halálban tragikus hőssé emelkedett fiatalokat az önfeláldozásuk a dráma végén harmóniát, rendet teremtő erőként diadalmaskodik, ezért a tragédia hatása megrendítő és felemelő, megerősíti bennünk azoknak az értékeknek a tiszteletét, amelyeket Rómeó és Júlia képvisel.

Shakespeare verses drámáit a tíz szótagos, jambikus lejtésű, rímtelen „blank verse”-ben (blenk vörsz) írta, ez az Erzsébet kori drámák általánosan használt sorfajtája volt.

A Rómeó és Júlia szövege tele van nyelvi bravúrral. Ezek közül a legfeltűnőbb és leggyakrabban használt a szójáték: azonos vagy hasonló hangzású, de különböző értelmű szavak meglepő, váratlan összekapcsolása.

Feltűnő a műben a rímek gyakorisága is.

74.  Mutasd be a reneszánsz és a reformáció eszmei kapcsolatát!

75.  Mutasd be a reformáció korának irodalmi életét!

76.  Mutasd be Janus Pannonius életpályáját!

77.  Mutasd be Janus Pannonius költészetének jellemző sajátosságait!

78.  Mutasd be Balassi Bálint életpályáját!

A magyar nyelvű irodalom első klasszikusa, világirodalmi szintű képviselője. Arisztokrata, fékezhetetlen, nyers, erőszakos földesúr, mint kora többi főnemesei, s ugyanakkor finom lelkű, érzéki, szerelmes költő, aki istenes verseiben a teljes alázat hangján is képes megszólalni.

1554-ben Zólyom várában született. Nevelője Bornemisza Péter. Apja felségárulási pere miatt a család Lengyelországba menekül, majd az apa halála után vagyonát szinte teljesen elveszíti. Kora legműveltebb embere volt, kilenc nyelven beszélt és fordított. Nürnbergben majd Padovában(?) tanult.

1578-ban meghódítja a horvát bán és egri főkapitány, Ungnád Kristóf feleségét, Losonczy Annát. 1579-82-ig Egerben szolgál végvári katonaként. 1584 karácsonyán érdekházasságot köt unokatestvérével, Dobó Krisztinával, s hogy hozományát megszerezze, elfoglalja Sárospatak várát. Ezzel a vérfertőzés és a felségsértés vádját vonja magára. Hűtlen feleségétől hamarosan elválik. Egy ideig Érsekújváron szolgál, de a várkapitány kiutasítja a várból, mert a felesége beleszeret a költőbe. Vakmerő házassági reményeket táplál az idők közben özveggyé vált Losonczy Anna iránt, ám a dúsgazdag asszony hallani sem akar a már rosszhírű, semmivel sem rendelkező költőről. Zaklatott sorsú, szerencsétlen, megalázott bujdosóvá lett, minden vállalkozása balul ütött ki. Reneszánsz egyénisége vakmerő kalandokba sodorta, de egyetlen nagy szerelmét, Losonczy Annát haláláig nem tudta elfelejteni. Mindenéből kifosztva Lengyelországba bujdosik, majd visszatérve Esztergom falainál – 1594-ben - maga keresi a hősi halált.

79.  Mutasd be Balassi Bálint szerelmi költészetét!

A szerelem költője, a korabeli szerelmi líra egyik legnagyobb tudós, humanista poétája. Költészete szerelmes versekből áll, de vitézi és istenes verseket is írt.

Fiatalkori udvarló költeményei, s az Anna-versek még csupán a későbbi nagy költő szárnypróbálgatásai; a divatos petrarkizmus jegyében születtek. Balassi tudatos versciklusban szervezi a Júlia-verseket, melyek nem hozták meg számára a várt szerelmi diadalt. Verseinek témái a boldog találkozás ujjongó örömétől a lemondás teljes reménytelenségéig széles érzelmi skálán helyezkednek el. Közben Júlia egyre elérhetetlenebbé válik, férjhez megy. Ezen időszak szüli szerelmi költészetének legőszintébb darabjait, a Júlia-verseket.

Balassira még várnak nagy szerelmek (Célia), de ezeket mind élete legnagyobb szerelméhez, Losonczy Annához méri. Balassinak semmi reménye sem maradt, csak az vigasztalja, hogy halhatatlan remekművet alkotott.

Egyik legismertebb Júliához írt szerelmes költeménye a Hogy Júliára talála, így köszöne neki. Az egész vers elragadtatott, ujjongó bókok halmaza. Az első versszak boldog felkiáltás, a véletlen találkozás által kiváltott üdvözlés; az öröm erőteljes túlzása a költő értékrendjét fejezi ki: Júlia nélkül értéktelen, értelmetlen a világ. Ez után következik a 16-17. századbeli szokásos üdvözlési forma: „Egészséggel!” A következő négy strófa áradó metaforasora a közlő nyelven megfogalmazhatatlan érzelmek már-már tovább nem fokozható teljességét fejezi ki. A metaforák azonosító elemeiben a lelki élet értékei (vidámság, boldogság), a női test szépségei (szemöldek fekete széne) és a reneszánsz főúri világ szokásos nyelvi fordulatai (drágalátos palotám, jóillatú piros rózsám) fordulnak elő. Az 5. versszak összefoglalása az előző négynek, de a fokozásos halmozás (szívem, lelkem, szerelmem) még magasabb érzelmi szintre emeli a verset. A záró versszak a lovagi szerelmi lírából jól ismert helyzetet rögzíti: a szerelmes lovag és az úrnő között végtelen a távolság: Júlia is csak fölényesen, hidegen mosolyog az előtte hódoló szerelmesen.

Ekkor alakul ki az ütemhangsúlyos verselés is (e verselési módban a hangsúlyos és a hangsúlytalan szótagok szabályos váltakozása alkotja a ritmust; verstani alapegysége az ütem: egy hangsúlyos szótagot 1, 2, de legfeljebb 3 hangsúlytalan szótag követ)

Ez időben alakítja ki jellegzetes strófaszerkezetét, a Balassi-strófát (három 19-es sorból áll, minden strófát belső rímekkel kilenc rövidebb sorra bont; az eredeti hosszú sorok 6-6-7 szótagos sorokra tördelődnek. A versszak rímképlete aab-ccb-ddb).

80.  Mutasd be Balassi Bálint vitézi költészetét!

Költői hagyatékában sajátos színt képviselnek a vitézi énekek. A korabeli európai humanista poézisben az effajta vitézi ének ismeretlen volt, csak a mi irodalmunkban lett, lehetett lírai témává a hazáért és a kereszténységért vívott önfeláldozó harc.

1589-ben a jó hírnevét elvesztegetett, mindenéből kifosztott Balassi Lengyelországba bujdosott, s a távozni készülő költőt egyszerre megrohanja a múltat megszépítő emlékek sora, s a szülőhaza most szépül „édes hazává”, „jó Magyarországgá”. Megható búcsúversben - Ó én édes hazám, te jó Magyarország - mond istenhozzádot pátriájának, katonamúltjának, barátainak, „szerelmes ellenségének”, Júliának.

A búcsú, az emlékezés és a távlatot teremtő visszatekintés az ihletforrása az 1589-ben keletkezett versének, az Egy katonaéneknek is. Balassi ebben a versében a 16. századi históriás énekek epikus anyagát olvasztja lírává, s emeli fel a tudós reneszánsz költészet szintjére. A vers uralkodó szerkesztési elve a hármas szám. Az Egy katonaének „hárompillérű verskompozíció”; ez a három pillér az 1., az 5. és a 9. strófa. Az 1. versszak a végvári élet nagyszerűségét hirdeti. A következő szerkezeti egység – 2-3-4. versszak – az első strófa állításait igazolja, részletezi. Mozgalmas képek sorozatában jeleníti meg a végvári vitézek életének mozzanatait: a harci kedvet, a párviadalokat, a vitézi élet keménységét, a természettel való harmóniát. A második pillér, az 5. strófa a végvári vitézi életet a kor legmagasabb eszményének rangjára emeli. Balassi tudatos szerkesztő művészetére vall, hogy szerkezetileg a vers középpontjába helyezi ezt a strófát, melyben az ellenséget kereső, a halál kockázatát is vállaló vitézek erkölcsi nagyságát hirdeti: „Emberségről példát, vitézségről formát mindeneknek ők adnak.” A következő nagyobb egység – 6-7-8. versszak – immár ennek az életnek az áldozatos oldalát is bemutatva megerősíti az előzőekben elmondottakat. A harmadik pillér, a 9. versszak elragadtatott felkiáltással zengi az „ifjú vitézeknek” megvalósult hírnevét, s kíván áldást és hadi szerencsét a végek katonáinak. A vers Balassi-strófában íródott.

81.  Mutasd be Balassi Bálint istenes verseinek világát!

Költészetének meghatározó jelentőségű versei az istenes versek.

Istenes énekeket Balassi költő pályájának szinte valamennyi szakaszában írt, de a legszebb, legmegragadóbb költemények életének válságos éveiben születtek. Több irodalomtudós véleménye szerint Balassi vallásos költészetében alkotta a legeredetibbet, s művészileg ezek a legértékesebb alkotásai. Ezekben a versekben a vallásos tematika a legszemélyesebb lírai mondanivaló kerete lett számára: elsírja élete kisiklását, szíve keserveit; bűneinek bocsánatáért esedezik, szinte perlekedik, alkudozik Istennel a kegyelemért, egyéni megváltásáért.

Dobó Krisztinával kötendő házassága előtt írja meg a Bocsásd meg Úristen kezdetű versét, melyben ifjúkori botlásaira kér feloldozást, mivel tisztán szeretne a házasság kötelékébe lépni.

Lengyelországban, a tengerparton írja az Adj már csendességet kezdetű versét. Az evilági harmóniát hiába keresi, a földi boldogságban csalódott ember már csak a lélek csendjét igyekszik biztosítani. A reformáción nevelkedett költő Istennel egyenrangú társként beszél, tőle kér, sőt követel. A Balassi-strófa itt megrövidített alakban jelentkezik. A korabeli ragrímek helyett már modernebb rímek találhatók. Balassi megteremti a dallamtól függetlenül élő, azt a nyelvi ritmussal helyettesítő "szóverset". Balassi Bálint költői hagyatékáról, elsősorban szerelmi lírájáról a tudós világ a Balassa-kódex megtalálásáig alig tudott valamit, de az őt követő időszak szinte minden költője, akarva-akaratlanul őt utánozta, hatása alól nem szabadulhatott.

82.  Mutasd be a barokk kialakulásának történelmi hátterét!

83.  Mutasd be Pázmány Péter életpályáját és irodalmi munkásságát!

84.  Mutasd be Zrínyi Miklós életpályáját és irodalmi munkásságát!

A magyar barokk kiemelkedő alakja. Politikus, hadvezér, költő. A központosított királyi hatalom híve és lelkes szószólója.

Korán árvaságra jut, gyámja a király és Pázmány Péter. A grázi jezsuita kollégiumban tanult. 1646-ban feleségül vette Draskovich Mária Eusébiát, majd ennek korai halála után újranősül (1652); második felesége Löbl Mária Zsófia. A család birtokai védelmében állandó harcot folytatott a törökkel. Látta, hogy a Habsburg elnyomás a török elleni harcot is akadályozza, ezért 1646-ban tábornok lett, 47-ben a király horvát bánná nevezi ki, de Zrínyi szembefordul a bécsi udvarral, nemzeti pártot szervez. A haladó magyar erők támogatása ellenére megakadályozzák nádorrá választását. Az udvar tiltakozása ellenére önálló katonai akciókba kezd, felépíti Új-Zrínyivárat, visszaveri a török támadását. XIV.Lajos /francia király/ támogatását kéri Habsburg-ellenes terveihez.

Irodalommal csak mellékesen foglalkozott. Hírnevét hadvezéri tudásának tulajdonította /”Nem írom pennával, fekete téntával; de kardom élivel, ellenség vérivel az dicső hírnevem."/. Pedig azzal írta. A hadvezérről alig lenne néhány sor történelemkönyvben, de mint író: örök.

Legismertebb műve a Szigeti veszedelem című eposza, melynek megírása után Zrínyi már csak prózai politikai értekezéseket írt. Ilyen műve a Tábori kis tracta, melyben egy állandó hadsereg szervezéséről, létszámáról, felosztásáról, ellátásáról szól A Vitéz hadnagy című munkája nem egységes értekezés, hanem több száz rövidebb-hosszabb elmélkedés-gyűjtemény az ideális hadvezér személyéről, illetve a hadvezetés különböző kérdéseiről. A Mátyás király életéről való elmélkedések című tanulmányában Mátyás alakjával a nemzeti uralkodó típusát akarta bemutatni, aki példát mutatott egy erős, független, centralizált magyar állam kiépítésére.

Zrínyi sejtette, hogy a Török Birodalom újabb nagyszabású hadjáratra készül Magyarország ellen. Az török áfium ellen való orvosság szenvedélyes hangú vitairat, melyben változatos hangnemben (kétségbeesés – reménykedés, nemzeti szégyen – büszke öntudat), de logikus és ellenállhatatlan érveléssel vezeti az olvasót az állandó nemzeti hadsereg megteremtésének gondolatáig. Hangot ad abbéli meggyőződésének, hogy a törököt külső segítség nélkül kell kiűzni, ha igazi függetlenségre törekszünk.

Zrínyi prózai műveiben a barokk elemek sohasem zavaróak, a díszítettség sohasem cifraság.

Sajnos, Zrínyi figyelmeztetéseit, tanácsait senki nem fogadta meg, nagyra törő terveinek az 1664. november 18-án bekövetkezett váratlan halála vetett véget: egy szerencsétlen vadászat során egy felbőszült vadkan áldozatául esett.

85.  Mutasd be Zrínyi Miklós Szigeti veszedelem című eposzát!

Zrínyi Miklós halhatatlanságát biztosító nagy műve a Szigeti veszedelem, mellyel meghonosítja a magyar költészetben az eposzt. 1645/46 telén vetette papírra dédapjának hősi történetét, az 1566-os kirohanást.

Az eposz kellékei: segélykérés, témamegjelölés, seregszemle, epikus hasonlatok, isteni beavatkozás, eposzi /állandó/ jelzők, időmértékes verselés /hexameter/.

A valóságosan ábrázolt cselekményt mitikus szférába emeli. Mintái elsősorban a klasszikus eposzok voltak. A csodás mitológiai elemek azonban a keresztény vallásból származnak. A segélykérés múzsája Szűz-Mária, nem görög istennő.

Zrínyi az eposz kezdő énekében Isten szavaival, Szuliman beszédével és a budai basa levelével - felekezeti elfogultság nélkül - a magyarság bűneit sorolja fel; a feudális anarchia nemzetvesztő vétkeit. Isten büntetése a török pusztítás. Az eposz hőse azonban kivétel, más, mint a magyar urak. Szigetvár kapitánya a kereszt előtt térdepel, Krisztus hűséges katonája, akit az Isten mártíromsággal tüntet ki.

Szigetvár a romlott, feudális anarchiában szétzüllött országnak mindenben az ellentéte: szilárd egység, vitézi hősiesség, erkölcsi emelkedettség uralkodik, s kitűnő vezér áll a maroknyi csapat élén. A védősereg a legjobb harcosokból áll. Az erkölcsi fölény megtöri az óriási létszámú, aljas indokból harcoló török sereget. Az ellenség szétzüllésével párhuzamosan azonban a magyar sereg is elvérzik. Szulimán kénytelen elismerni a vereséget, beleegyezik a sereg elvonulásába. Egy sorsdöntő véletlen azonban visszatéríti az eseményeket a történelmi realitásokhoz. A törökök elfogják a védősereg postagalambját, s kiderül, hogy alig ötszázan maradtak, többségük sebesült. A vár nem képes több rohamot kiállni.

Az utolsó nagy támadásba pokolbeli szörnyetegek és angyallégiók is beavatkoznak. Az égő várból Zrínyi kitör embereivel, s megöli Szulimánt is /aki valójában járvány áldozata lett, de holttestét napokig kint tartották, mintha élne/. A magyarok mind egy szálig odavesznek, Zrínyi mégis győztesként mutatja be őket, amikor angyalok szállnak alá a hősök lelkéért, s viszik őket a mennyországba.

A mű történelmi forrásként nem alkalmazható, mert az író nagy szabadságot enged magának a cselekmény leírásában.

Zrínyi az egyetlen eposzköltő a világirodalomban, aki maga is katona volt. Csatajeleneteit realisztikusan ábrázolja; nyers fájdalom, jajgatás, ordítozás vegyül bele. A végső küzdelemben azonban megszűnik a zűrzavar, harci kavarodás. A halál ünnepélyes csendje veszi körül a küzdőket.

Az eposz figyelmeztető célzata: a szigeti vitézek kiemelkedő erényeivel megmenthető az ország, a törököt ki lehet űzni. A mű kiemelkedő jellege miatt nemzedékeken át elszigetelt maradt, kora alkotásai színvonalát meg sem közelítették.

Memoriterek:

Mózes II. könyve, 20. fejezet 2-17. vers

1.   Én, az ÚR, vagyok a te Istened, aki kihoztalak Egyiptom földjéről, a szolgaság házából. Ne legyen más istened rajtam kívül!

2.   Ne csinálj magadnak semmiféle istenszobrot azoknak a képmására, amik fenn az égben, lenn a földön, vagy a föld alatt a vízben vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat, mert én, az ÚR, a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok! Megbüntetem az atyák bűnéért a fiakat is harmad- és negyedízig, ha gyűlölnek engem. De irgalmasan bánok ezerízig azokkal, akik szeretnek engem, és megtartják parancsolataimat.

3.   Ne mondd ki hiába Istenednek, az ÚRnak a nevét, mert nem hagyja az ÚR büntetés nélkül, ha valaki hiába mondja ki a nevét!

4.   Emlékezzél meg a nyugalom napjáról, és szenteld meg azt! Hat napon át dolgozz, és végezd mindenféle munkádat! De a hetedik nap a te Istenednek, az ÚRnak nyugalomnapja. Mert hat nap alatt alkotta meg az ÚR az eget, a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megpihent. Azért megáldotta és megszentelte az ÚR a nyugalom napját.

5.   Tiszteld apádat és anyádat, hogy hosszú ideig élhess azon a földön, amelyet Istened, az ÚR ad neked!

6.   Ne ölj!

7.   Ne paráználkodj!

8.   Ne lopj!

9.   Ne tanúskodj hamisan felebarátod ellen!

10. Ne kívánd felebarátod házát! Ne kívánd felebarátod feleségét, se szolgáját, se szolgálóját, se ökrét, se szamarát, és semmit, ami a felebarátodé!

Pál első levele a korinthusiakhoz 13. fejezet 1-8. vers

Ha emberek vagy angyalok nyelvén szólok is, szeretet pedig nincs bennem, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

És ha prófétálni is tudok, ha minden titkot ismerek is, és minden bölcsességnek birtokában vagyok, és ha teljes hitem van is, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, szeretet pedig nincs bennem: semmi vagyok.

És ha szétosztom az egész vagyonomat, és testem tűzhalálra szánom, szeretet pedig nincs bennem: semmi hasznom abból.

A szeretet türelmes, jóságos; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel.

Nem viselkedik bántóan, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat.

Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal.

Mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindent eltűr.

A szeretet soha el nem múlik.

Halotti beszéd és könyörgés /részlet/

Látjátuk feleim szümtükhel, mik vogymuk: isa, por ës homou vogymuk. Mënyi milosztben terümtevé elevé miü isëmüköt Ádámot, ës odutta volá neki paradicsumot házoá. Ës mënd paradicsumben valou gyimilcsëktül mondá neki élnië. Hëon tilutoá űt igy fá gyimilcsétűl. Gye mondoá neki, mérët nüm ënëik: isa, ki napon ëmdöl az gyimilcstűl, halálnak haláláal holsz.

Ómagyar Mária-siralom /részlet/

Volék sirolm-tudotlon.

Sirolmol sepedek,

búol oszuk, epedek.

Választ világumtúl,

zsidóu fiodomtúl.

Ézes ürümemtűl.

Ó én ézes urodum,

eggyen-igy fiodum,

síróu anyát teküncsed,

buábeleül kinyúchchad!

Szemem künyüel árad,

én junhum búol fárad,

te vérüd hullottya

én junhum olélottya.

Világ világa,

virágnak virága,

keserűen kínzatul,

vos szegekkel veretül!

Jacopone da Todi: Stabat mater (Himnusz a fájdalmas anyáról) /részlet/

Állt az anya keservében

sírva a kereszt tövében,

melyen függött szent Fia,

kinek megtört s jajjal-tellett

lelkét kemény kardnak kellett

kínzón általjárnia.

Óh mily búsan, sujtva állt ott

amaz asszonyok-közt-áldott,

ki Téged szűlt, Egyszülött!

Mily nagy gyásza volt sírása

mikor látta szent Fiát a

szívtépő kínok között!

Van-e oly szem, mely nem sírna

Krisztus anyjával s e kínra

hidegen pillantana?

aki könnyek nélkül nézze,

hogy merűl a szenvedésbe

fia mellett az anya?

Látta Jézust, hogy fajtája

vétkéért mit vett magára

és korbáccsal vereték.

S látta édes fiát végül

haldokolni vigasz nélkül,

míg kiadta életét.

Kútja égi szeretetnek,

engedd éreznem sebednek

mérgét: hadd sírjak veled!

Engedd, hogy a szívem égjen

Krisztus isten szerelmében,

s ő szeressen engemet!

Walther von der Vogelweide: A hársfaágak csendes árnyán...

A hársfaágakcsendes árnyán,

ahol kettőnknek ágya volt,

ott láthatjátoka gyeppárnán,

hogy fű és virág meghajolt.

Fölöttünk az ág bogán

ejhajahujj!

dalolt ám a csalogány!

Vigan futottam ki a rétre,

és kedvesem már várt reám.

Oly izgatottan jött elémbe!

Mily boldogság volt, Máriám!

Hogy megcsókolt-e? Meg biz ám!

ejhajahujj!

Most is pirul belé a szám.

S tréfás kacagva hamar ágyat

vetett szép pázsitos helyen.

Nevethet rajta s titkon vágyat

érezhet, aki arra jön,

mert jól láthatja a nyomot,

ejhajahujj!

amit a fejem nyomott.

Ha tudná más azt, hogy mi jártunk

ott! ó hogy szégyelném magam!

Nem sejti más azt, mit csináltunk,

csak ő maga, meg én magam,

meg egy kis madár a fán,

ejhajahujj!

az nem árul el talán.