Győry Dezső

És végre egyszer úgy szeretni...

Mit szeretnék? kérdi őszöm,

most, hogy henyén a nyárra dűlt.

Élni? Halni? Maradni? Menni?

Talán csak különb ember lenni,

mint amilyennek sikerült.

S szeretnék egy nőt, azt az egyet,

ki nincs, ki kell, s kit nem szabad,

s aki állandó szomjra gyújtja

s ennen kéjével oltja újra

ős férfi-életszomjamat;

s mámort, amely nem részegít le,

eszmebort, melynek nincs doha;

nem aratni, csak vetni, vetni...

S tán végre egyszer úgy szeretni,

hogy másnak ne fájjon soha.