Áprily Lajos

ANTIGONÉ

A Nap nagymessze, drága Haimon,

most oldja bíbor csónakát,

a harmat-fényű Dirke-tájon

tengerfuvalmak szállnak át,

s a szőke por éjjel be fogja

temetni könnyű lábnyomom -

Sötét az Acheron homokja:

itt meg kell halni, Haimonom.

Mit is keresnénk árva-ketten,

hol égig ér a gyűlölet?

Én gyűlöletre nem születtem,

és itt szeretni nem lehet;

s az ősöm átka, haj, suhogva

végigsüvölt a sorsomom -

Sötét az Acheron homokja:

itt meg kell halni, Haimonom.

Itt meg kell halni: Dike fénye

ki tudja, meddig nem derül,

mikor lesz embernek reménye

testvért szeretni emberül?

De lenn, törvények átkozottja,

majd új világról álmodom -

Sötét az Acheron homokja:

itt meg kell halni, Haimonom.