A Veronika-tónál

Láttad-e már, hogy a parti virágok

tarka ruhája mily gyönyörű

itt, amikor a májusi fényben

Friss üde zöldbe' kiszökken a fű?

Nézz csak az égre, szállnak a felhők,

A vízben a képük visszaköszön.

Suttog az erdő lombkoronája,

S gerle dalolja, hogy élni öröm.

Csillog a víztükör távol ha nézed,

lágy szellő csendben át ha karol,

Kishalak ezrei szertecikáznak,

Csobban a víz, ha a harcsa rabol.

Vadkacsa fészkek szemben a fákon;

Hápog a sok kis szárnyas utód,

Gyűjtik a merszet a nagy zuhanáshoz:

Vízbe leszállnak előbb vagy utóbb.

Dús levegőben érzed az ózon

elfeledetten erős zamatát,

S tisztul a lelked is önkívületben...

Mennyei lét nyugodalma hat át.